2011. augusztus 31., szerda

Filmcsomag ajánló



Ez egy olyan 9 +1 filmből álló ajánló, ami nem azért lehet érdekes, mert netán van olyan film, amit nem láttál ezek közül, hanem azért, mert úgy van összeállítva – akár láttad a filmeket, akár nem –, hogy amolyan egységes programként képes a fogalmakon túli mélyebb megértést hordozni számodra, mint egy egymáshoz kapcsolt festményrendszer, persze ha van időd mindezt végignézni.  Az ajánlat a következő: elsőként szánj két nyugodt órát az Űrodüsszeiára, ne akard megérteni, fogd fel amolyan vizuális meditációként, s várj pár napot, hogy ülepedjen a dolog. Aztán ha módod van, próbáld egymás utáni napokon kihagyás nélkül megnézni az eXistenZ-et, a Mátrixot (kicsit most más szemmel), a 13. emeletet, a Dark Cityt, a Truman Showt, Donnie Darkot és az Eredetet, majd hagyj magadnak megint egy kis időt, hogy a hét film kialakítson benned egy egységes megértést, s pár nap múlva zárd le mindezt a Mr. Nobodyval és a A kilencekkel.  És nem utolsó sorban érdemes kicsit elgondolkoznod a filmek gyártási idején is, elég érdekes dologra jöhetsz rá, ha megfigyeled, melyik film mikor készült!

Íme a filmek részletes leírása:

2011. augusztus 18., csütörtök

Robotkutya

Tegnap fejeztem be Ray Bradbury: Farenheit 451 c. regényét, ami önmagában megér egy misét, és nemsokára meg is kapja, de egy nagyon különös egybeesés megint segített megérteni valamit. A könyvben szerepel a Gépkutya, amely él, miközben élettelen, s póklábain félelmetes zörejek kíséretében becserkészi és leteríti áldozatát. S erre, ugyanazon a napon mit találok az Index egyik cikkében? Egy ugyanilyen kutyát! Ne feledjük, a könyv 1953-as kiadású, ez a kutya meg a legújabb technológia eredménye. Nem sokkal ezelőtt olvastam ki Philip K. Dick híres, a Szárnyas fejvadász c. film alapjául szolgáló művét, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? címűt, ami 1966-ban íródott, és amiben, ha jól emlékszem, szintén szerepel hasonló "lény". S a leghátborzongatóbb az egészben, hogy ahogy néztem a videót, ez a robotállat valóban megelevenedett, épp, mint Dick és Bradbury regényében, félelmetes volt látni, ahogy „próbál” talpon maradni, egyensúlyoz, küzd a hóban, a köveken, mintha saját akarata lenne, s úgy keresgéli, hova lépjen, akár bármelyik létező élőlény. Még így a póklábain, s a látható huzalokkal is olyan, mintha ő valami önálló akarattal rendelkező valaki lenne, pedig tudvalevő, nem az. S miközben néztem, megértettem, hogy ilyen az ember: óhatatlanul megszemélyesít mindent, a saját énjét vetíti ki a körülötte lévő világra – csak az a kérdés, nem lehet, hogy minden csak e kivetítés eredménye körülöttünk? Ahogy Philip K. Dick fogalmaz: „A másolatok kezdenek túl valóságosak lenni.”



Pár idézet Bradbury könyvéből a Gépkutyáról:

2011. augusztus 17., szerda

Könyvajánló – Patrik Ouředník: Ad acta



A Párizsban élő kortárs cseh szerző Ad acta című könyvét azoknak ajánlom, akik úgy érzik, az életük elindult egy teljesen logikus és koherens síkon, ám mára valami abszurd komédiába torkollott, ahol groteszk helyzetek és képtelen "külső" események ijesztgetik és ejtik zavarba. Ouředník műve bűnügyi regényként indul, végül azonban egy bizarr és abszurd világ látleletévé változik át, melyben nem a történet és a különös alakok panoptikuma a legfontosabb, hanem ami az elbeszélés során feltárul: a hétköznapi lét kisszerűsége és kilátástalansága, az emberi kapcsolatokat illuzórikussá tevő felszínesség, kommunikációképtelenség és üresség. Minderről persze sokan írtak már – de a groteszk humor, a tényekkel űzött furcsa játék, a könyörtelen szarkazmus, a provokatív gondolatok, nyelvi lelemények és stilisztikai bravúrok e különleges elegye, a sok látszólagos értelmetlenség segít nekünk is kicsit könnyedebben venni a magunk fekete komédiáját. „Sakk-könyv”, ahol az olvasó bizonyosan mattot kap, hacsak nincs résen…

Idézetek a műből:

2011. augusztus 16., kedd

Az igazi ébredésről



Sokan próbálnak amolyan „ébredezőként” eligazodni ennek a szövevényes 3D-s abszurd, tragikomikus thrillernek a kibogozásában, amit jobb híján az életünknek nevezünk. Csakhogy nagyon nem könnyű a dolog, hisz ahogy Töki mondta a Nagy Lebowskiban, van egy csomó kivét, egy csomó bevét és egy rakás egyenleg – semmi sem az, aminek látszik, az meg végképp nem, aminek nem látszik.

S ebben a filmben, ha körülnéz az ember, azt látja, sok szereplő azt hiszi teljesen felébredt, s abszolút kiigazodik a szövevényes áttételek útvesztőjében, míg sokakat ez az egész nem is igazán izgat, mások meg épp most kezdték el keresni a kijáratot, dörzsölgetvén csipás szemüket. No de mi van a főhőssel, ő most hol tart ebben a játékban? Ehhez először is meg kellene határozni, ki is a főhős, ki a mi filmünk „Tökije”. Nos, kapiskálod? Egy főhős lehet csak, az, aki meséli, azaz épp elszenvedi a történetet, s azt mondja, „én”.

2011. augusztus 15., hétfő

Holografikus univerzum

A van magyarázat blogon találtam ezt a videót, amire feltétlenül érdemes rászánni fél órát, ha közelebb akarunk kerülni az igazság egy magasabb lépcsőfokához. Akit érdekel a téma, a megnevezett blogon fellelhető Talbot könyv mellett érdemes, ha belelapoz Allan Combs és Mark Holland Szinkronicitás c. könyvébe, ami könnyű és kellemes olvasmány, ezért kezdőlépésnek a témához igazán jó kis segítség.