2011. szeptember 14., szerda

Az összesküvés-elméletekről – 2. Chemtrail, Haarp; időjárás-befolyásolás, természeti katasztrófa-előidézés, agykontroll



2.
Mindenki tudja, mi ez a két fogalom, aki nem, az nézzen utána a Haarp-nak itt, a Chemtrailnek meg itt.

Miután a bevezetőben azt mondtam, én csak a saját magamban átszűrt gondolatokat teszem itt közzé, nem térnék ki arra, hogy most valójában mire is szolgálhat a Haarp, és miért vannak az égen a valóban gyakran látható csíkok, inkább beavatom az olvasót a saját tapasztalataimba és az ebből fakadó egyéni értelmezésbe. Kicsit lehet, kacskaringós lesz az eszmefuttatásom, de máshogy nem igazán tudom hatékonyan érzékeltetni a lényeget.

Minden, amire azt mondjuk, realitás, valóság, anyagi világ, az egyetlen létező önmagába nézésének eredménye. Az egyetlen Valaki, aki – épp ezért mondhatjuk azt – nem is létezik, önmagába tekint (hiszen rajta kívül nincs semmi), és így létrehoz egy rétegzett, egymáshoz viszonyuló elemekből felépített valóságot, ami egy kép a képben, álom az álomban rendszert alkot. Az anyag tehát a Gondolat terméke, és nem attól függetlenül létező valóság: minden, amit megtapasztalható valóságként érzékelünk, az „én vagyok” alapgondolatából fakad; s ez könnyedén fülön is csíphető, hiszen ez a tudat, az „én vagyok” tudata teszi lehetővé az érzékelést, ami csak látszólag irányul kifelé, tulajdonképpen a tudaton belül értelmezhető csupán. Tehát ahogy Szabó Lőrinc fogalmaz, álmodjuk az Egy álmait, és ezt természetesen valóságnak éljük meg. Csakhogy minden álmot elalvás és ébredés zár magába (ismét érdemes a fraktálokra gondolni), azaz minden álom egy, a létét feltételező valóságon nyugszik, magyarán ahonnan kiindul, és ahová természetszerűleg visszatér. S ez a valóság hordozza az álomelemeket, tehát minden álom a valóság elemeit építi a maga sajátos logikájával az aktuális álomtörténetbe. Most egy nagyon hosszú álom ér a végéhez, ha körülnézel, láthatod: minden erről az ébredésről és ennek ellentétéről, az alvó állapotról szól. Épp ezért felesleges azon tépelődni, hogy kik és milyen okból húznak csíkot az égre, és milyen módon akarják módosítani az éghajlatot, időjárást – mert ez csak a díszlet. Még ha így is van – igen, a földi síkon így van – mit tudsz ellene tenni? Megint mire jó az egész? Hogy félj. Hogy tehetetlennek érezd magad, és rémülten kémleld az eget. Olvastam olyanról, aki a csíkok megpillantásakor maszkot ölt, mert ő már „felébredt”, és nem hagyja magát megmérgezni. Én mást javaslok. Képzeld el a következőket, aztán, ha badarságnak tartod, felejtsd is gyorsan el! Te valójában nem itt vagy, hanem egy gyöngyházfényű, tojásalakú kabinban fekszel. Te, az, aki azt mondja rád: „én”. Csak képzeld el, merj játszani! Fehér, furcsa anyagú ruha van rajtad, hátul, a derekad környékén egy cső csatlakozik a testedbe. Kicsit néha itt az álomban is fáj az a pont. Érezted már, ugye? A szemed átlátszó szilikonszerű anyaggal le van úgymond ragasztva. A szádban tubus, s nagyon rég nem mozdultál meg. Hibernálva vagy egy ideje, s egy kollektív szimulációs programban veszel részt – aminek élet a neve. (Természetesen a hibernált tested is csak egy álom, egy másik szimuláció része – mondom, ez az Egy álma és ezért végeláthatatlan. Mégis a mostanihoz képest „valóság”.) Tehát eljött az ideje, hogy véget érjen ez a hibernáció, s te egy magasabb valóságsíkon önmagadra ébredj, hogy folytasd a játékok sorát, amiknek, mint mondtam, sosincs vége. Mindig lesz a te valóságod „alatt” és „felett” is valóság, hiszen ennek köszönheted az anyagi világ illúzióját. Azaz mindig lesz, aki ott van, ahonnan és ahol álmodsz, és ott is lesz mindig valaki, ahová felébredsz. Amikor éjszaka álmodsz és felébredsz, az álomalakokra nem mondod azt, meghaltak, sem azt, hogy nincsenek, hanem magadban hordozod őket azon a módon, hogy azt tudod mondani: igen, van olyan, hogy álom. „Fölfelé” is így áll a dolog, magadban hordozod annak a szférának a valóságát, ahová ebből az álomból felébredsz, és egyelőre azt mondod rá: menny, angyali világ – vagy bármi hasonlót aktuális hited szerint.

No tehát, eljött az ébredés ideje, amihez először is fel kell „olvadni”. Csak a játék kedvéért képzeld el, hogy lassan elkezdik a társaid a hibernálásodat megszűntetni, amit te természetesen a valós testedben érzékelsz. Mivel jár mindez? Olvadással és az ebből fakadó víz képzetével. Víz mindenhol. Sok-sok víz. Ismerős? Emlékszel, mennyi vizet kaptál nem is olyan rég a nyakadba, úgymond? Pontosan, mint mikor beleálmodod az ébresztőórát az álmodba: hallod, hogy szól, s te azt álmodod, visít a malac.
Majd mikor felolvadtál, egy kis idő elteltével megkezdődik az intenzív ébresztésed. Kihúzzák a szádból a tubust (ugye rémlik régi egyiptomi ábrázolásokról a kép?), s ekkor kialakul az önálló légzésed. Ezt is bele álmodod ide, hidd el, ahogy „leválasztod” magad itt a rendszerről, ami eddig lélegeztetett. Ugye, ez is megtörtént? Ezután leveszik a szemedről a szilikont. S ekkor elkezdesz homályosan érzékelni valamit már ott. Itt meg felnézel az égre. Eddig alig tetted, most meg figyeled az eget, mert az álomban erre minduntalan az álomelemek felhívják a figyelmed. Csíkok, homály, nem látsz semmit, és persze félsz, hogy ez mit jelenthet. Semmit, csak elkezdtél oda nézni, ahová érdemes. Nem kell félni, ha mérgeznek is, téged nem tudnak bántani. Ne félj, és ne higgy senkinek, aki bármilyen címszó alatt félelmet akar kelteni benned! Tehát homályos fehér (!) csíkokat látsz. És egyre melegebb van, tűz a nap és sugárzik a levegő. Nyugi, ez is csak az álom része, annak a jele, hogy ott, otthon fény van, sugárzó szeretet vesz körül, és te felmelegedtél. Haarp. Magasfrekvenciás rádióhullámok. Ne félj tőle, otthon ez egyfajta, amolyan mindent átfogó tudati háló, csak most azt álmodod, ezzel befolyásolni akarnak. Az álomban, a filmben ez így is van, de téged nem tudnak bántani. Lesz még az álomban minden egyéb is: sok tűz, mert téged otthon nagyon szeretnek, ez a szeretet szinte éget, pont, mint amikor a tűző napon fekszel. Lesz sok földmozgás, ami az otthon mozgása, mert ez az otthon hamarosan meg fog veled együtt jelenni itt az álmodban. De az erről szóló gondolataimat majd a következő bejegyzésben mesélem el...

Summa summarum: igen, húzzák a csíkokat az égre; igen, módosítják az éghajlatot, mi több, a gondolatot. Csakhogy ez nem valóság, ám ha félsz, ezzel azt állítod magadról, benne vagy, hat rád és visszadermeszted magad az álomba. S akkor megint jönni fog a jég: jégmező mindenhol – és kezdődik ez a hosszú álom elölről. Ne akard, ehelyett inkább láss valóban a színfalak mögé, és mindennek adj olyan jelentést, ami túlmutat az aktuális illúzión, és ne hagyd, hogy ébredéssel kecsegtessen egy újabb álomréteg az álomban. Vigyázz, becsapós a játék, csavaros a sztori, jól meg fog dolgoztatni, de te kilépsz belőle, ezt egy ideje pontosan tudod…