2011. szeptember 26., hétfő

Hallgatni arany - Richard Wagner: A valkürök lovaglása

A Nibelung gyűrűje (közismert nevén Ring-tetralógia) Wagner négy operából álló ciklusa, aminek szövegét is ő írta olyan germán és skandináv mítoszok alapján, mint az Edda-énekek, Völsunga saga, Thidriks saga és Nibelung-ének. A mű egy egész világ keletkezésének és elmúlásának, az elvakult hatalmi vágy és a szeretetlenség által okozott emberi katasztrófának gigászi, művészi látomása. A ciklus második részének harmadik felvonásában hallható a valkürök lovaglása. A valkürök Wotannak vagy más néven Odinnak a segítő istennői, szárnyas lovakon száguldó gyönyörű védelmező szüzek, sisakban, lándzsákkal felfegyverkezve. Odin vagy Wotan a főisten: atya és uralkodó, a mágia ura és mestere, a varázslás istene, a halottak vezetője. Teremtő isten is, a teremtésmondában ő ölte meg Ymir óriást, és testéből megalkotta a földet. Fél szemét áldozta fel azért, hogy megszerezze a tudást. Mágikus erőit a Yggdrasil-fától, a világot alkotó kőristől kapja, amelynek csúcsa az eget éri, ágai pedig átölelik a világot. Nyilvánvalóan a világ közepén álló és a három kozmikus szintet összekötő világfa közismert képéről van szó. A mítosz szerint felbukkanásától kezdve eleve elkerülhetetlen pusztulás fenyegeti Yggdrasilt, s majd ha kidől, az lesz a világ vége. A Yggdrasilban a lét példaértékű és egyetemes végzete ölt testet; minden létmód saját határain belül múlandó, ám mégis képes újjászületni e határon túl, egy új kozmikus ciklus kezdetén. Az utolsó időkben megremeg majd a föld, kiönt a tenger, és az egész világ a tűz áldozatává lesz. Később azonban új föld emelkedik a tenger habjából, új istenek veszik át az uralmat, és új emberi nemzetség népesíti be a földet.

Az idők végén, ha a harcos előtt megjelenik egy valkűr, akkor az azt jelenti, elérkezett ittlétének vége, mert ez az ég és föld között cikázó kísérő átvezeti őt a másik világba, ahol hatalmas lakomával ünneplik a hősöket, akik a világ végén az istenek oldalán vettek részt a nagy, utolsó küzdelemben. A közönséges halandók viszont a Helbe jutnak haláluk után, e név az angol hell, német Hölle szóban pokoljelentéssel maradt fenn. A valkűröket a „harci szüzek” mellett hívják még „védelmező szüzek”-nek vagy „hattyú hajadonoknak”, mivel ruháik a hattyúk tollaiból készültek, hogy tudjanak repülni. Léteznek azonban a mítoszokban ún. „földi valkűrök” is, akik a földön élve támogatják, segítik a vitézeket, védik a hősöket. Képesek alakot váltani (itt is a hattyú-motívum jelenik meg), ugyanis bár halandó nő képében teljesítik küldetésüket, végig visszavágyódnak régi életükbe, s 7-9 év múlva át is változnak eredeti hattyú-alakjukba.

(A zenerészlet elhangzik Coppola: Apokalipszis most c. filmjének egyik híres jelenetében is.)