2012. január 8., vasárnap

Könyvajánló - Murakami Haruki: IQ84



"– Tehát én az 1Q84-esnek elnevezett évben élek, és nem az igazi 1984-esben. Így van?
– Hogy mi a valóságos világ, az egy rendkívül nehéz kérdés, tulajdonképpen metafizikai feladvány. De ez itt valóságos világ. Ebben az ügyben tévedés kizárva. Az a fájdalom, amibe ezen a világon kóstolunk bele, valóságos fájdalom. A halál, ami elkövetkezik ránk, valóságos halál. A kiontott vér is valóságos. Ez itt nem utánzat-világ. Nem is képzelt világ. Nem is metafizikai világ. Erről kezeskedem. De ez itt nem az az 1984, amit ön ismer.
– Akkor egy párhuzamos világ?
– Attól tartok, túl sok sci-fit olvasott! Nem, ez itt nem is egy párhuzamos világ. Nem úgy néz ki, hogy ott van 1984, itt meg belőle kinőve 1Q84, és ezek a világok egymás mellett haladnak. 1984 már sehol sem létezik. Az ön számára se, az én számomra se létezik már semmi egyéb idő, mint ez az 1Q84.
– Mi beléptünk ebbe az időbe.
– Úgy van. Beléptünk ide. Vagy az idő lépett belénk. És amennyire képes vagyok felfogni, az ajtó csak egyfelé nyílik. Nincs visszaút.
– És ebben az 1Q84-es évben két hold van az égen, ugye?
– Úgy bizony, két hold lebeg. Ez jelzi, hogy a váltót átállították. Ennek segítségével lehet a két világot megkülönböztetni. De nem mindenki látja ám a két holdat, aki ebben a világban él. Sőt, a legtöbb ember észre sem veszi. Más szóval: nagyon kevesen vannak, akik tudják, hogy most 1Q84 van. 

– Vagyis az emberek többsége ebben a világban nem ébredt rá, hogy átváltott az időszámítás?
– Úgy van. Legnagyobb részük semmiféle változást nem észlel. Számukra ez ugyanaz a világ. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy ez itt „valóságos világ”… csakhogy a kettőt megkülönböztetni rendkívül nehéz. Ahogy abban a régi slágerben is van: Without your love, it’s a honky-tonk parade”. Szerelmed nélkül az egész csak ócska komédia. Ismeri ezt a számot?
It’s only a paper moon.
– Nos, 1984 és 1Q84 is ezen az elven épül föl… A megdönthetetlen igazságot a puszta feltételezéstől elválasztó vonal mindkét világban és bármilyen fajta világban nagyrészt láthatatlan a szemnek. Azt a vonalat a szívünkkel kell meglátnunk.
– Ki állította át a váltót?
– Hogy ki állította át? Na, ez is nehéz ügy. Az okot és az okozatot kutató logika itt nem sokat ér.
– De akárhogy is van, engem valamiféle akarat helyezett ide, az 1Q84-es év világába. És ez nem az én saját akaratom volt.
– Így igaz. Önt transzportálták ebbe a világba, úgy, hogy átállították a váltót a vonat előtt, amin utazott…

– Nem kell rettegnie.
Rettegni?
– Hiszen ön retteg. Ahogy régen a Vatikán rettegett a heliocentrikus világkép elfogadásától. Ó, nem hittek ők abban, hogy a geocentrikus világkép megingathatatlan. Egyszerűen csak rettegtek az új helyzettől, ami a heliocentrikus világkép elfogadása nyomán állt volna elő. Rettegtek, hogy újra kell építeniük a saját elképzeléseiket. Hogy egész pontosak legyünk, a katolikus egyház még mindig nem fogadta el hivatalosan a heliocentrikus világképet. Önnel is ugyanez a helyzet. Fél, hogy le kell vetnie és el kell hajítania a kemény páncélt, amivel olyan régen védi magát… Kettejüket ugyanazon a vonaton hozták át ebbe a világba. Úgy is mondhatjuk, hogy önök mindketten igen veszélyes helyen igen veszélyes dolgot művelnek.
– Ezt az a valamiféle akarat kívánta tőlünk?
– Minden bizonnyal... A legkedvezőbb megoldás az lenne, ha önök összetalálkoznának valahol, és kéz a kézben elhagynák szépen ezt a világot. Csak éppen az nem olyan egyszerű."