2012. augusztus 9., csütörtök

Filmcsomag ajánló II.



Továbbra is mindenkit arra bíztatok, hogy próbáljon fölé emelkedni mindannak, ami itt a földön történik. Félelem, ellentét, gyűlölködés, állandó vitakényszer – ez mind-mind olyan alacsony nézőpontból fakad, ami biztos nem segít akkor, amikor épp magas küszöböket akarunk átlépni. Mindannyian egyek vagyunk, s ez nem csupán üres duma, hanem tényleg így van: egyetlen álmodó álmának a kivetülései vagyunk mind, s hiába hisszük azt, felébredtünk, ha még mindig hadakozunk egymással kétdimenziós árnyképként a cella falán. Mindig valaki vagy valakik ellen erősnek, nagynak, bölcsnek, netán felemelkedettnek lenni, számomra épp a végtelen kiszolgáltatottság, korlátoltság és gyengeség jele. Egyre elszomorítóbb a látvány, ami a szemem elé tárul, bármerre is nézek. Hisz hiába nem érint meg, mert hát valljuk be, nekem aztán mi közöm ahhoz, hogy hogyan él a szomszéd, mégis amikor azt látom, a csodás, vagyont érő antik komódot aprítja tüzelőnek a jobb sorsra érdemes hatalmas nappali közepén, csak elszorul a szívem. Látván az emberek létezési módját – hatalmas tisztelet az igazán nemes kivételnek – lassacskán szabályszerű szégyent érzek e létforma miatt, egyszerűen röstelkedem amiatt, hogy egy kis időre embernek kell vallanom magam; akkor is, ha sejtem, mi lehet az oka annak, hogy ezt a szűk és vicces jelmezt ideiglenesen magamra öltöttem. Hiszen akik a szeretet nevében prédikálnak, még ők is folyton egymás torkának esnek, konkrét személyeket, csoportokat pocskondiáznak, miközben azt hiszik, bármivel is felette állnak mindazoknak, akiket ily módon megállás nélkül energetikailag szapulnak. Számomra már csak egyetlen kiút van ebből a rémesen harsány, közönséges és mocskos disznóólból: mégpedig az a magányos, csendes és egyenes élet, ami során az ember egyszerűen nem vesz részt itt már szinte semmiben – legfőképp az állandó önmosdatásban és önáltatásban, a bűnbakkeresés és a másokra ujjal mutogatás most egyre divatosabbá váló, s az ébredés nevében zajló hisztériájában, valamint a szeretet nevében elkövetett ragacsos ocsmány aljasságokban. Hisz hamarosan úgyis véget ér ez az álom, ami, lám, ilyen láthatóvá és nyilvánvalóvá tette, hogy hogyan nem érdemes élni! S épp ezért, mert eljött a hajnal, most kivétel nélkül mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy egységbe olvadva a minket álmodóval felébredjen egy tisztább, szebb, igazabb, bátrabb, büszkébb és önállóbb létezőkből álló új valóságba – azaz egy még magasabb szintű álomba… S aki most mégis úgy dönt, hogy a megszűnt álomban marad, mert az egyesülés helyett továbbra is az elkülönülést, az osztódást választja, szintén „felébredhet”, csakhogy épp egy réteggel lejjebb. Ahonnan aztán addig bomlik-bomlik automatikusan tovább, mígnem eléri ennek a folyamatnak a nullpontját, hogy aztán újra elkezdhesse az egyesülés irgalmatlanul hosszú útját – megint teljesen elölről.

Az alábbi filmeket azért gyűjtöttem egy csokorba, mert mind valamilyen módon a fent említett kétféle irányról mesél, valamint kíméletlen tükröt tart az embernek, miközben mindegyik magában foglal egy konkrét – nevezzük úgy – jóslatot arra nézve, hogy melyik út hová vezet. Épp ezért nem állítom, hogy e pár alkotás a filmművészet legszívderítőbb darabjai közé tartozik – bár ez is csak nézőpont kérdése. Aki ugyanis végre el akar rugaszkodni e korlátolt létformától, kifejezetten üdvözítőnek fogja majd tartani mindazt, amit e kilencelemes, teleszkópos távcsőbe belenézve megláthat. Megpróbáltam olyan sorrendbe rakni a filmeket, hogy egy adott gondolati íven végighaladva rajzoljanak ki egy önmagukon is túlmutató összetett üzenetet, ami így talán konkrét segítséget nyújthat azoknak, akik valóban ki akarnak ebből a körforgásból most lépni, még mielőtt megtörténik mindaz, ami mind a kilenc filmben így-úgy megjelenik, mint várható vég. A legvégére pedig feloldásként beillesztettem egy amolyan levezető, magyarázó művet, ami apró pontként megnyugtatóan lezárja e kilenc filmből álló, ám azért remélem, nem túl nehezen értelmezhető „összetett mondatot”.

Íme a filmcsomag a filmek rövid leírásával:

Der siebente Kontinent [1989]
A hetedik kontinens
(Michael Haneke)
osztrák dráma            

A film látszólag egy üres, egyhangú életet élő középosztálybeli család összeomlásának krónikája, de tekinthetünk rá egy más perspektívából, és akkor már nemcsak egy család történetét látjuk benne, hanem kicsit tán a magunkét is, vagy a világét – kinek-kinek nézőpontja szerint. Azaz lehet ez a film elrettentő példa, de akár megfordítva üzenhet nekünk valami egészen mást is. Mindenesetre elég durva film, mégis érdemes az erősebb idegzetűeknek szembe nézni vele, mert a téma több mint aktuális…


Lola rennt [1998]
A lé meg a Lola
(Tom Tykwer)
német krimi, thriller

Egy nyári nap, amikor húsz perc dönt szerelemről, életről és halálról. Lola és Manni fiatalok, és szerelmesek egymásba. Manni pénzszállítóként dolgozik egy rosszhírű autókereskedőnek, de ezen a napon valahogy semmi se jön össze: ellenőrökbe botlik a metrón, és elveszít egy táskát, benne 100 ezer márkával. Húsz perc múlva jön főnöke a pénzért. Most mit tegyen? Ha nem kerül elő a pénz, Mannit megölik... A vörös hajú Lola ekkor elkezd rohanni: saját életéért, szerelméért – egy jobb befejezésért.

Ez a mű számomra a reinkarnációs körforgásról, a karmáról és az ebből való szabadulás módjáról szól.  Nekem konkrét segítséget jelentett arra nézve, hogy hogyan is kell innen elegánsan és végleg kilépni. Érdemes figyelni az ütközések s a megoldások változásaira az egyes ismétlések során.


The Box [2009]
A doboz
(Richard Kelly)
amerikai dráma, sci-fi, thriller

Te mit tennél, ha valaki adna egy dobozt, egy gombbal a tetején, amit ha megnyomsz, egymillió dollár üti a markod, ugyanakkor meghal valaki, akit nem ismersz? Megtennéd? Pontosan ezzel a kérdéssel szembesül Norma és Arthur Lewis. 1976-ot írunk, az angoltanár és a NASA-nak dolgozó mérnök átlagos külvárosi életet él kisfiukkal, amíg egy nap egy rejtélyes, torz arcú idegen fel nem bukkan, és eléjük nem teszi a dobozt, mint a nagy lehetőséget életük megváltoztatására. 24 órán belül dönteniük kell. Norma és Arthur súlyos morális dilemmával szembesülnek, hamarosan pedig arra is rájönnek, hogy döntésük következménye messze túlnő rajtuk.

Nos, ez a film azért került ide, mert az előzőre rímelve megint megmutat valamit arról, hogyan jár az ember önmaga körül körbe-körbe az idők végezetéig – hacsak ki nem lép e körből. Valamint feltárja a kauzalitás csapdáját, miközben szembesíti az embert a saját dobozával is.


Melancholia [2011]
Melankólia
(Lars von Trier)
dán-francia-német-svéd dráma, sci-fi

Justine és Michael az esküvőjüket ünneplik a nő húgának házában, miközben a Melancholia nevű bolygó egyre közelebb ér a Földhöz...

Számomra ez az alkotás elsősorban azért volt végtelenül szívbemarkoló, mert csodálatosan bemutatta azt az átfordulást, ahogy a megtisztult, a világ dolgaiból kilépett főszereplő végül megerősödik, s képletesen mindazok fölé emelkedik, akik tulajdonképpen csak kihasználták, lesajnálták, netán keresztülgyalogoltak rajta. Szimbólumok lírai sora az egész film, érdemes tudatosan figyelni rájuk.


Take Shelter [2011]
(Jeff Nichols)
amerikai dráma, thriller

Egy fiatal családapa állandó rémálmoktól szenved, amikben egy hatalmas természeti katasztrófa történik. A férfi bármi áron meg akarja óvni feleségét és kislányát, és közben elveszti a kapcsolatot a realitással - az álmok rátelepszenek az egész család életére.

Szinte egy az egyben rímel a fenti filmre, csakhogy itt a „látok valamit, amit a többiek nem” problematikája van a középpontban, s persze csupán a legvégén derül majd úgyis ki, hogy ki lát igazán: „én vagy a világ”.


Dogville [2003]
Dogville - A menedék
(Lars von Trier)
angol-dán-finn-francia-holland-német-norvég-svéd dráma            

A történet színtere Dogville, egy kis bányászfalu a '30-as évek Amerikájában. Lakói szegény emigránsok, „jó és becsületes polgárok, akik szeretik városukat” – tudjuk meg a narrátortól, aki az egész film alatt kalauzolja a nézőt. Ebbe a világtól elzárt közösségbe érkezik üldözői elől menekülve Grace. A fiatal, csinos nőt a falu lakói egy tanácskozást követően befogadják, és úgy döntenek, menedéket nyújtanak neki az őt üldöző gengszterek elől. Cserébe Grace mindenben a segítségükre van…

Ez a mű egy költői parabola: a nem létező papírmasé világ korlátolt lakói és a világukon túlról hozzájuk érkező, kvázi megidézett, belső vágyukból önmaguknak odateremtett „szemléltető ajándék” viszonyáról. Végtelenül igaz és váteszi történet az emberről, s arról, hogy nagyjából mi vár rá – szinte minden részletet magában foglalva –; érdemes tehát nagyon odafigyelni a film végére, allegóriaként tekintve az egyes elemekre…


Obitajemij osztrov 1-2 [2008-2009]
Lakott sziget
The Inhabited Island
(Fjodor Bondarcsuk)
orosz fantasy, sci-fi

A 22. században vagyunk, ami az emberi civilizáció delelője. Megvalósult a csillagközi utazás csodája, és a galaxis benépesedett. A bolygók élik a maguk önálló életét, az egyetlen ellenőrző szerv a progresszoroké, akik a fejletlenebb kultúrák útját próbálják egyengetni. Makszim Kammerer, a zöldfülű szabad kutató a végtelent járja, újabb lakható, illetve lakott világok után kutatva. Amikor aztán egy űrbalesetet követően hajótörést szenved egy ismeretlen bolygón, egyáltalán nem biztos benne, hogy itt huzamosabb ideig elélhet az ember…

A Sztrugackij fivérek művéből készült film egy többszörösen kifordított világot mutat be, ahol egyrészt a földlakók a kívülről érkezett s magasabb rendű létezők, másrészt egy olyan bolygón játszódik a történet, aminek lakói azt hiszik, hogy ők egy gömb belső felszínén élnek. Ezért nem is feltételezik, hogy léteznek más civilizációk, és nem hiszik el, hogy Makszim egy másik bolygóról érkezett, mivel külső megjelenésben hasonló hozzájuk. Makszim ugyanakkor egy sor különleges képességgel rendelkezik, melyek azonban szintén nem szúrnak szemet senkinek… Korlátoltság kontra magasabb rendű nézőpont egy kis posztapokaliptikával fűszerezve, ami szintén megmutat egy alternatív folytatást…


The Quiet Earth [1985]
A néptelen Föld
Csendes Föld
(Geoff Murphy)
új-zélandi dráma, sci-fi

Zac Hobson kisvárosi tudós egy nap arra ébred, hogy minden más ember nyomtalanul eltűnt a világból. Eleinte túlélők után keres, és a rejtélyes esemény okait kutatja, majd beletörődik sorsába, és élvezni kezdi az egyedüllétet. Mikor viszont már az őrület határára sodródik, hirtelen felbukkan a színen egy másik túlélő... majd egy harmadik…

Tanulságos és kicsit furcsa alkotás, ami valahol rímel az én régi, „luxus-lakatlan sziget” elméletemre, netán a Malevil című híres regényre, miközben arról is mesél, hogy amíg az egyén belül nem változik meg, addig itt semmi sem változik – valamint szintén bemutatja, mire lehet számítani az egyik és másik út végén.


Knowing [2009]
Képlet
(Alex Proyas)
amerikai-angol-ausztrál katasztrófafilm, sci-fi, thriller

1959-ben egy új általános iskola avatóünnepségén megkérik a diákokat, hogy rajzolják meg: szerintük milyen lesz a jövő? A képeket bezárják egy időkapszulába, és elraktározzák 50 évre. Egy titokzatos kislány rajz helyett véletlenszerűnek tűnő számokkal írja tele a papírját. Azt állítja, láthatatlan emberek suttogták a fülébe a számokat. Félévszázaddal később szintén diákok kapják a feladatot, hogy vizsgálják meg az ötven évvel ezelőtti gyermekrajzokat, a kislány rejtélyes üzenete pedig Caleb Koestlerhez kerül. Caleb apja, az asztrofizikus John Koestler fantasztikus és egyben félelmetes felfedezést tesz: a kislány által leírt számok dátumok. Az utóbbi ötven év minden egyes katasztrófájának időpontjai.

Mint film enyhén szólva nem nagy szám, de szintén nagyon sok mindent megmutat mindarról, amit a fölötte lévők. Érdemes összevetni a Dogville c. alkotással: mennyire ugyanazt meséli el csak teljesen más nyelvezettel…

+1 levezetésként:

Waking Life [2001]
Az élet nyomában
(Richard Linklater)
amerikai animáció, dráma, fantasy

A film egy fiatal diák útját követi nyomon egy olyan világban, ahol az álmokat és a valóságot rendkívül vékony határvonal választja el egymástól. Különböző emberekkel találkozik, és a legkülönfélébb létkérdésekről cserél eszmét velük. A központi probléma az, hogy mi a különbség álom és való között, miközben e mű segít abban is, hogy hogyan kell felébredni abból az álomból, ami egy ideje csak nem akar véget érni…