2017. január 13., péntek

The Frame


El se hiszem, de jövő héten megint költözünk, rövidke életem alatt immár tizedszer. Az összes nehézsége ellenére azért nem bánom, minden új hely egy teljesen új korszakot jelent, a tér, a lakóhelyeim olyanok számomra, mint megannyi rovátka egy hatalmas életórán: mutatja, mennyi állomáson haladtam már át az öreg lokomotívval. No és ennek kapcsán elmélkedtem, nézelődtem, átgondoltam, mit is szeretnék, mit hordozzon ez az új életszakasz? Ez már valami érett, leülepített, mély alapokra helyezhető ezüstös korszak kell legyen, ami az egyszerűséget és a belülről fakadó, könnyed eleganciát hivatott hordozni számomra, fizikailag és lelkileg is. S ennek a gondolatnak a kapcsán belefutottam egy skandináv blogba, ahol egy végtelenül szimpatikus fiatal pár sok magyar értelmiségihez hasonlóan azt mondta, elég a nagyvárosi nyüzsgésből, a túlfogyasztásból, a taposómalomból, menjünk vidékre, és csináljuk meg a magunk életét szabadon. Fantasztikusak voltak, pár hónap leforgása alatt a kis vidéki, úgy is mondhatnánk, isten háta mögötti tanyából a két kezükkel, iszonyat sok munkával virágzó kerámiaműhelyt, kávézót meg bioboltot kreáltak.