Nyuszi a cilinderben

A középpontból a végtelenbe

2012-02-21T23:55:00.021+01:00

A legutóbbi írásom után azon morfondíroztam magamban, hogy milyen irgalmatlanul nehéz mindazt, ami bennem egy egységben felismerésként megjelenik, kibontanom a fogalmak szintjén, mennyire nehézkes szavakba önteni valamit, ami szavak nélkül olyan nyilvánvaló. Egy régebbi, igen kedves és tartalmas levélváltásom során írtam levelezőpartneremnek erre példaként – idézem –: „Van bennem egy tömör fémgolyó. Pontosan tudom, érzem a méretét, a súlyát, a hőmérsékletét, az anyagát, látom a színét: itt van egyben bennem az egész. Olyan nyilvánvalóan, és magától értetődően, hogy ennél konkrétabb már nem lehet. És erre képletesen veszek egy papírt és egy grafitceruzát, mondván: megpróbálom magamnak lerajzolni a síkban ezt a golyót a maga teljességében, hogy lássam itt kint is. Legyen teljesen élethű, lássam az anyagát, színét(!), méretét, tömörségét, hőmérsékletét – és én próbálom kiteríteni, a súlyát beszámozni, az anyagából valamit odapingálni, de színeim nincsenek, csak ez a tompa grafitom –, s magam is érzem, nehézkes a rajzom, nem adja át a golyó lényegét, tán még azt sem sikerül érzékeltetnem, ez egy golyó, azt meg, hogy egy meleg fém, hát még úgy sem. Tehát minden van a papíron, csak az a narancssárga, 36 fokos, tömör, fénylő, rücskös felületű, 10 kilós golyó nem.”

S épp azon töprengtem tegnap, hogy hogyan tudnám ezt a golyót valóban pár tömör mondattal ábrázolni, amikor is ma délután az alábbi levél várt a postafiókomban (a levelet javítás és mindenféle módosítás nélkül közlöm, sajnos a fűzöld betűszínt nem tudom visszaadni, csak szóban jelezni, hogy a betűk meglepően zöldek):

„Kedves végtelen!

Mély szeretettel olvastam soraidat már nagyon régóta. Bámulatos az elmének ez az eszement túl bonyolultsága. Nem tudom meddig lehet az őrület határáig elmenni. Nem hiszem nincs egy jel a rendszeren belül, hogy ez az egész katasztrófa úgy ahogy van.

Ebben a világban amelyben élsz vagy élteted magad nem hiszem hogy nem látod nem lehet benne se élni se létezni. Ez egy halott világ.

Az igazi világ végtelenül egyszerű: EGYSZERŰ!!!!!!!!!!! Könnyű és szabad.

A te világod csak kötésekből áll. Az igaz igaz világ pedig szabádságból minden irányban.

Nincsmár szükség ezekre a bonyoult agyoncsavart gondolatokra. Engedjük már meg végre az egyszerű könnyű gondolkodást magunknak.

Légyszives tedd fel a kérdést magadnak MIÉRT gondolkodom ilyen bonyolultan?

Hiszem, hogy a válasz ott van benned!

De ennek a világnak vége!!!!!!! Köszönjük neki létezését mert nélküle az az egy létező nem tudott volna önmagára ismerni, sokat köszönhetünk neki. Aki önmagára ismert az magával húzza az egész rendszert, hogy beolvadhasson egy újabb rendszerbe és megtapasztalja a létezés teljes örömét egészben.

Köszönet mindenért örökre!

Középpont”

Nos, először nem is fogtam fel a levél jelentését, már léptem volna is tovább, két perc múlva el is felejtve ezt az egész csacskaságot, amikor szöget ütött a fejembe, hogy hohó, nem úgy van az: hiszen több, mostanában a fejemben keringő gondolatra adott választ ez a levélzöld iromány. Úgyhogy nem csuktam le azonnal a gépet, hanem újra elolvastam a levelet. Majd újra és újra. És ekkor megfogalmazódott bennem, hogy ez a zöldség egész egyszerűen zseniális! Lehetőséget ad ugyanis számomra, hogy ne csak a fémgolyót rajzolhassam le talán végre valóban kicsit élethűbben, hanem azt a hátteret is láttassam egyidejűleg, ami eddig számomra is csak valami zavaros massza volt, nem tudtam strukturálni. De most itt a korlát, amibe kapaszkodva – remélem egyszerűen – sikerül megmutatnom, hogy hogyan is kell azon a bizonyos lajtorján lépésenként felmászni. Aki ezt sem érti, annak nem tudok mást mondani, minthogy ha valaki síugrást akar élőben megtekinteni, nem mondhatja, de kérem, ez olyan gyors, nem lehetne kicsit lassabban? Akkor inkább nézzen mást, az ő műfaja valószínűleg inkább a sífutás lesz.

Vágjunk is bele, s az alábbiakban vizsgáljuk meg mondatonként a mi kis korlátunkat!

Kezdjük a megszólításnál: „Kedves végtelen!”

Vagdalkozunk a szavakkal anélkül, hogy a valós jelentését megértve használnánk azokat. Mennyire modoros, negédes idiótaság valakit így megszólítani! Csak azért történhet meg ez a bugyuta kis lapszus, mert úgy dobálózunk a szavakkal, mint a kis totyogós gyerek a lakás felelőtlenül elől hagyott törékeny dísztárgyaival. „Szeretet, végtelen, örökké, középpont, mélység, minden, áldás, könnyedség, szabadság, igazság” – és még sorolhatnám; elcsépelt frázisokká silányulnak fontos szavaink a gondatlan használat során. A nyelv ugyanolyan eszköz, mint egy kés: a gondolkodás és a kifejezés eszköze. Aki képtelen a helyes gondolkodás során megélezni a kését, vágni sem tud szép egyenes szeleteket vele, ráadásul a nagy igyekezetben még saját magát is megsebesíti. Ez az egyik fő oka annak, hogy írom ezt a kis blogot: mert szentül hiszek abban, hogy amit nem tudok helyesen megfogalmazni, arról nem is gondolkodhatok világosan. Tehát a zöld levél első tanulsága: gondolkodjunk a szavak jelentésén, ne sajnáljuk az időt erre, s mielőtt használatba vennénk az egyes fogalmakat, vizsgáljuk meg: ugyan, mit is jelentenek valójában? Ez nem azért fontos, hogy ne váljunk nevetségessé a fenti esethez hasonlóan, hanem azért, mert ezzel élezzük a késünket, hiszen a nyelv és a gondolkodás együtt fejlődik, nemesedik, tökéletesedik. Ha valamit nem értek, addig nem nyugszom, amíg meg nem tudom magamnak fogalmazni – eleinte valóban rém kacifántos módon –, hogy ez számomra akkor mit is jelent. És a megfogalmazás során jönnek az új és újabb felismerések. Tehát mi a végtelen, kedves ismeretlen levélíró? Egy élet kevés ahhoz, hogy megfejtsük az igazi természetét, de töprengeni rajta igen tanulságos móka.

No, lépjünk tovább a következő mondatra: „Mély szeretettel olvastam soraidat már nagyon régóta.”

No kéremszépen. Itt meg érzésekkel dobálózunk, mint hülyegyerek a lekváros kenyérrel. Bevallom, fogalmam sincs, ki írta a levelet, tehát a mély szeretetét sajnos nem tudom viszonozni, de ha tudnám, sem akarnám ezen a módon. Hogyan lehet valakinek a sorait „mély szeretettel” olvasni? Micsoda modorosság ez már megint, milyen ocsmány hazugság! Egyáltalán nem vagyok szeretetreméltó a szó közhelyes értelmében. (Azon túl azonban nagyon is az vagyok, sőt még annál is több.) No de az biztos, hogy a soraim sok mindent kiválthatnak (egyetértést, ellenérzést, kis szatirikus mosolyt, netán dühöt, új gondolatok megszületését, a lefektetett gondolatok tagadását), de „mély szeretetet” semmiképp. Ez egész egyszerűen, merem bizton állítani, egy üres, szépelgő póz, ami ennek a mai világunknak mellesleg egyik halálos rákfenéje. Miért nem lehet azt mondani, ami van, ami igaz? Miért kell kificamítani a legcsodásabb érzést: elcsépelni, kifilézni, agyonhasználni? Megtapasztaltam, hogy milyen az a szeretet, ami után ez a sok szentimentális édeskedés egyszerűen csak azt bizonyítja, hogy itt valami hiányzik. Hiszen aki ezt az íztelen süteményt majszolja nagy elégedettséggel, csak azért nyaldossa ilyen boldogan a száját, mert még soha nem harapott bele egy isteni, igazi, édes, mennyei csemegébe. Én beleharaptam, és éppen ezért tudom, hogy a „mély szeretet” nem ilyen. Még az íze sem hasonlít. Amit én megkóstolhattam, s ami bearanyozza az életemet, az nem „Édeske” cukorpótló tabletta, hanem méz. Persze ezt sem kell nekem elhinni, de ez a lényegen mit sem változtat: szeretek és szeretve vagyok valami emberileg fel sem fogható módon. S a tanulság a korlátnak ennél a pontjánál számomra az, hogy jobban járunk, ha nem mondunk olyat, ami nincs, mert ha ezt tesszük, még a lehetőségét is kizárjuk annak, hogy egy dolog lényegét, úgy is mondhatnám, valós természetét megismerjük. Gondoljunk csak arra, hogy a régi cipőben sem tudjuk az újat felpróbálni, ám ha félünk attól a pár perces mezítlábas állapottól, ami a csere óhatatlan velejárója, megfosztjuk magunkat valamitől, ami igaz, s amit ha megkóstolunk, már semmiért nem adnánk oda.

S jön a létra egy újabb foka, imígyen: „Bámulatos az elmének ez az eszement túl bonyolultsága.”

Egy szövegben, ha visszautalunk, akkor, ha nem a szöveg előző részére, hanem valami azon túlira vonatkozik az utalás, érdemes megnevezni ezt a dolgot, mert így olybá tűnik, hogy a levélíró a saját előző mondatára reflektált, fokozván a levélke rejtett komikumát. De miután nem vagyok hülye, értem én, hogy ez az én gondolkodásomra vonatkozik (bár itt azért az sem egyértelmű a szörnyen pongyola megfogalmazás miatt, hogy mit is akart ez a mondat kifejezni: „ez az eszemen túli bonyolultsága”, vagy ez az eszement túlbonyolítottsága” ugyanis a kettő nem ugyanazt fejezi ki). De olvassunk a sorok mögött és lássuk meg azt az ezoterikus lózungot, miszerint az elme kikapcsolása az út a megvilágosodás felé. Most lehetnék végtelenül cinikus, és mondhatnám: hát hogyne, nézzük csak meg ennek alátámasztására az elme használatát valóban szinte teljesen nélkülöző fent idézett zöldike irományt! – de nem akarok az lenni, mert távol áll tőlem minden efféle alantas személyeskedés; kivéve persze, ha erre kifejezetten felszólítanak a kis jelmezes vitézek, csámpás támadóállásban, apró pikáikat lóbálva az orrom előtt, ilyenkor megsuhintom kedvükért a kardom. Ám színpadi vívás helyett most inkább vizsgáljuk meg azt, ami számunkra ismét fontos tanulságul szolgál, s amit már sokszor szintén kifejtettem: ha nem tudom tudatosítani az elmém által mindazt, amit megélek, nem leszek képes a tapasztalataimat legyökereztetni, és az így zamatos gyümölcsöt sem terem. Számtalan embert ismerek, akik csodás felismerésekre tesznek szert, de képtelenek a hétköznapok, a mindennapi fizikai élet keretei közé ezeket a megismeréseket harmonikusan beilleszteni. Családtagokkal, a saját gondolkodásukkal, munkájukkal kerülnek emiatt napi szinten látens belső, vagy már pregnánsan megjelenő konfliktusba. Nem a meglévő fiókokba kell betuszkolni az oda betuszkolhatatlant, de a szobában rend kell, hogy legyen. Ha meg akarom ismerni a számok valós természetét, nem állhatok meg az 1+1 egyszerű képleténél, hanem bizony bonyolult elméleteket, törvényeket, képleteket kell alkalmaznom. Nekem a saját gondolataim értelemszerűen nem bonyolultak, azt belátom, sokszor nehézkesek talán, de hát a másodfokú egyenlet megoldóképlete is az lehet egy adott pontból nézve. Mindenesetre számomra a tanulság e létrafoknál az, hogy az elmém nélkül, a gyakorlatias, rendszerező, s emellett igen asszociatív agyam nélkül most csak a zavarosban halászgatnék, s az, hogy ez nincs így, épp annak köszönhető, hogy nem voltam rest mélyebbre merülni, ahova már bizony sokszor a bonyolult búvárfelszerelés nélkül nem is tudtam volna.

„Nem tudom meddig lehet az őrület határáig elmenni. Nem hiszem nincs egy jel a rendszeren belül, hogy ez az egész katasztrófa úgy ahogy van.”

Most már tovasiklom a stilisztikai és helyesírási problémákon, és jó tolmács módjára „lejelelem” ezt a rémséget: a szerző itt feltehetően arra utal, hogy nem érti, hogy az én úgynevezett őrületemnek (gondolom, a fent említett bonyolultságra utalván ezzel) hol a határa, és hogyhogy nincs a magam alkotta világban egy jel, ami arra figyelmeztetne engem, hogy tévúton járok. Viccnek veszem ezt a sületlenséget, tényleg annak. Ugyanis az engem ismerők (és olvasóim között igencsak szép számban van ilyen) tudhatják, ha valami távol áll tőlem, az az őrület. Még annak jópofa, társasági formája is. Fegyelmezett, rendszerető, kifejezetten józan ember vagyok, persze mókára, játékra bármikor kapható, de merem remélni, mindig pontosan tudom, hol a határ – az életem legalábbis eddig ezt bizonyította. Őrületnek én a kontroll hiányát tartom. Azt, amikor épp a fenti elmemunka hiányából fakadóan a realitásérzék nem kiszélesedik, hanem meginog. Amikor a határok nem szépen elmosódnak, hanem egymásra vetülve valami rémesen kusza szövevényt hoznak létre. Bolyongás, tudattalan vergődés az ilyen állapot következménye, s ilyenkor van szükség „jelekre”. Mert a belső iránytű megbolondult. Negyvenegy éves leszek idén március végén. Tizenhat éves korom óta megyek egy úton. Ha visszatekintek erre a huszonöt évre, akkor a néha elő-előtörő kétségeim ellenére mindig megnyugszom. Ott van egyben valami, ami épp most kezd el értelmet nyerni számomra: kezdem megérteni magam, azt, hogy mit és miért úgy tettem, ahogy akkor épp tenni tudtam. A tanulság tehát, hogy azt, hogy az életünk, a gondolkodásunk helyes-e vagy netán egy katasztrófa, a saját bejárt utunk alapján tudjuk meghatározni, mint amikor egy regény bizonyos pontján – ha a regény jól meg van írva – az eddig talán értelmetlennek tűnő események is hirtelen értelmet nyernek. Volt, hogy én magam is katasztrófának éltem meg az életem, ezen mindenki átesik, aki azt állítja, nem, az hazudik. S épp akkor nyugodtam meg mindig, amikor képes voltam ezt az egész kalandos életet minden élményével, tapasztalatával, felismerésével egybegyúrni és meglátni ott magamban azt a fénylő golyót. Ez a győzelemmel felérő érzést hozta el számomra mindig: azt, hogy „igen, azért csak sikerült”. Ha valaki zöldsalátával körítve ezt katasztrófaként tálalja elém, azon már tényleg csak mosolyogni tudok: és az igazi győzelem számomra épp ez, hogy végre tényleg tudok rajta mosolyogni ahelyett, hogy elbizonytalanodva tántorognék, „jelek” vagy „vészfékek” után kutatva.

No de folytassuk a salátázást. „Ebben a világban amelyben élsz vagy élteted magad nem hiszem hogy nem látod nem lehet benne se élni se létezni. Ez egy halott világ.”

Ismét egyetemes tanulság: ne ítélj, hogy ne ítéltess – mondá az írás, és lőn, igazat szóla. Élek egy életet, ami olyan, amilyen – most ne menjünk bele, hogy ez élhető vagy sem, én mindenesetre egész vidáman, teljes békében és tartalmasan elélek benne –, s írok egy kis blogot egy olyan világban, ahol ez a lehetőség mindenkinek megadatik. (S most ne menjünk bele abba sem, hogy ez jó dolog vagy nem: ez van, s miután én most itt élek a jelenben, abból eszem, ami a veteményesben terem.) S van valaki, aki vagy maga is ír hasonlót (reméljük, ha így van, azért ezt nem ilyen kócosan teszi, mint ahogy a levélkéjével elém állt), vagy nem. Ám valamiért ő azt gondolja, hogy csak azért, mert én a gondolataimat közszemlére teszem, már fel is jogosítottam mindenkit arra, hogy ítélkezzen az életem felett. Sok közismert, mondjuk úgy, híres embert ismerek a munkám miatt személyesen. S jópár van köztük, aki hozzám hasonlóan azt gondolja, az, hogy ő elszaval egy verset egy színpadon, még senkit sem jogosít fel arra, hogy az életében turkáljon. Természetesen most itt nem a megélhetési magamutogatókról beszélek. Tehát van egy ember, aki úgy érzi, az én gondolataim neki nem szimpatikusak, mert egy olyan világot tárnak elé, ami neki nem tetsző. És nem odébbáll elegánsan, és keres egy neki tetszőt, hanem régóta olvassa mély szeretetben a halott világ krónikáit. Laár Andrással szólva, hát nooormális?! Azt, hogy én az életemről mit látok és mit nem, az az én dolgom. Hogy én az életemben, amiben valamiért a kedves szerző szerint „éltetem magam” mint valami lejárt kelesztő, hogyan érzem magam, csak én tudom. De nem, nincs igazam, hiszen ő ezt jobban tudja. S miért? Mert másként látja mindezt, mint én. Bölcs hozzáállás mindenesetre és eredményes is: fogd a világot, less be minden kulcslyukon és hidd azt, az ott lakók lelkébe nyertél bepillantást. Ugyanazt tudom elmondani itt is, mint amit a szeretetről megfogalmaztam az elején: aki valóban megéli az életét, és tudja, mit jelent az a szó, hogy „élni”, s nemcsak éldegél, soha ilyen kijelentést egy másik ember életéről nem tesz. Mert pontosan tudja, az élet olyan mélyen rétegezett, érzésekből, tettekből, gondolatokból, vágyakból, tapasztalatokból, mindennapos mozdulatokból és sokszor óriási belső drámákból és katarzisokból összegyúrt „valami”, amit még sokszor az sem lát át, aki megéli, nemhogy az, aki még csak nem is látja. Az itteni gondolataim az életem egy részéről szólnak, azokról, amikről azt gondolom, tanulságosak, fontosak, számomra is komoly felismerések és legfőképp: amelyek előre mutatnak egy olyan irányba, ahol a mezsgye van, s amin túlra nekem alkalmam volt átlesni a kerítésen - s nem az „életemről”. Egy sétának a lépéseit mutatom meg, ami azzal jár, hogy az út egyes pontjaitól eltoljuk magunkat és otthagyván ezeket haladunk. Én nem azt mutatom meg, hogy hogyan kell eszünket vesztve mély szeretetben álldogálni ott, ami nem is tetszik, csak azért, hogy elmondhassuk, hű de bölcsek lettünk, hanem megmutatom, milyen módon toltam el magam attól az ingoványtól, amibe, lám, ilyen szédült módon bele lehet ragadni. De a levélírónak igaza van: ez egy halott világ, élhetetlen, hazug, rovarléptékű kitinpáncélos világ, ahol mindent, ami más, mint ő, addig pofoz az ember, míg már maga sem tudja, kit és miért ütlegel. De a pofon végtére is a tenyéren tovább fáj, mint az orcán, főleg, ha még célt is tévesztett.

„Az igazi világ végtelenül egyszerű: EGYSZERŰ!!!!!!!!!!! Könnyű és szabad.”

Ugye, mindenki érzi a súlytalan szavak lebegő vásári luificsokrának gyerekszemet gyönyörködtető játékát? Varázslatos ez a zsinórón lóbált életigazság. Ez a bámulatosan felszínes közhelyparádé, a maga gátlástalan vásári tukmálásával egyetemben. Kevés szülő van, aki ilyenkor nem nyúl mosolyogva a tárcája után. „Igazi világ” – egy szép rózsaszín lufi. „EGYSZERŰ” – harsány lila, ráadásul még bohócformájú is! „Könnyű és szabad” – egy kék és zöld kukaclufi. „Luftballont tessék, olcsó a lufi!” Nem, köszönöm nem kérek belőle. Ugyanis az a világ, amiről a vásári árus kiabál, ebben a formában nem létezik, ezek a lufik sokszor a hazautat sem élik túl, könnyen pukkadnak. Pont azért, mert tényleg van egy olyan világ, ami valóban egyszerű, könnyű és szabad, ami ehhez a mostanihoz képest igaznak is minősíthető, s ahol a szabadság egy kétoldalú fogalom, s nem azt fejezi, ki, hogy az legyen szabad, ami nekem kellemes. Nem arról szól, mint a mai liberalizmus, ahol a szabadság azt jelenti, hogy az én devianciám engedtessék meg azáltal, hogy mások nem lehetnek épp abban deviánsak, hogy nem nézik el az enyémet. Ha én megtapasztaltam az egyszerű, könnyű és szabad életet, én egyszerű, könnyű és szabad vagyok. S ekkor csak mosolygok, s hagyok mindenkit annak lenni, aki: mert a szabad, könnyű és egyszerű világomban tudom, neki is helye van. Ezt is számtalanszor kifejtettem itt a blogon azoknak, akik valóban odafigyelnek a szavaimra, és nem homályosítja el látásukat az irántam érzett mély szeretetük. A kedves szerző engem sajnos nem győzött meg a saját könnyű, szabad és egyszerű életéről, mert minden sora épp ennek mond ellent. Már önmagában az az aktus is arról árulkodik, itt valami nem stimmel, hogy zöld betűkbe rendszerezve, engem, akit régóta olvas – magyarán egy ideje kvázi a szellemi energiámból táplálkozik – egyszerűen kioktat, valami meg nem mászott szellemi magaslatról csak azért, mert szerinte az én életem nem az övéhez hasonlóan könnyű és szabad. No, hagyjuk is ott a lufiárusokat és menjünk tovább, a tanulságot így is látjuk: az életünkről nem feltétlenül a szavainkkal, hanem a tetteinkkel adunk számot. Mert azok mindig elárulnak minket, érdemes tehát az igazságkeresést a saját cselekedeteink környékén kezdeni, mert amikor valamit teszünk vagy épp nem teszünk, azok vagyunk mi: a legapróbb mozdulataink rejtik az igazi igazságunkat.

„A te világod csak kötésekből áll. Az igaz igaz világ pedig szabádságból minden irányban.”

Most csak ismételni tudnám magam, tényleg mint valami katatón kötőnő, de nem teszem, inkább felteszek egy költői kérdést: mit mondtam arról, hogyan kell megszabadulni a minket szép lassan mozgásképtelenné tevő pókháló fogságából? Mi az ehhez vezető első lépés? Ez a levél azért van itt, hogy megmutasson a kusza zöld kódjaival nekünk valamit: „Én versus te”. És kész is a pókháló.

És most jön az igazi gyöngyszem, amiért imádom ezt a levelet: a spirituális egó tiszta megnyilvánulása. Elképesztő, nem találok rá szavakat! Nézzük csak, hogyan hangzik ez oly régóta a sok kis szív alakú szájacskából: „Nincsmár szükség ezekre a bonyoult agyoncsavart gondolatokra. Engedjük már meg végre az egyszerű könnyű gondolkodást magunknak.

Légyszives tedd fel a kérdést magadnak MIÉRT gondolkodom ilyen bonyolultan?

Hiszem, hogy a válasz ott van benned!”

Nézzük meg tehát, milyen összetevőkből áll a felfújt és ezért gázos spirituális egó, mert itt van az orrunk előtt! 1. Expressis verbis megmondja, neked mire van szükséged és mire nem. (Sosem arról beszél, neki mire van szüksége, hanem a gázosan feszülő egó azt is tudja, mire van szüksége az egész világnak! Figyeld meg, sosem a saját élményeiről mesél, hanem rólad papol.) 2. Előveszi a színes és súlytalan lufijait és meglóbálja előtted, mintha azokban nem levegő lenne, hanem valami az átlagember számára soha meg nem ismerhető különleges minőség (mert tőle ugyan soha meg nem tudod, mit jelent az a fogalom a mindennapi gyakorlatban, hogy „könnyedén”), és mindeközben felsőbbrendűen úgy néz rád, mint jaguártulajdonos brókernyikhaj tekint le a skodával közlekedő irodalomprofesszorra. Közhelyeket, jelmondatokat, üres szólamokat ereget a gázos püffedtségéből, ami mögött szinte érezni az ezeket a súlytalan frázisokat betanító „mester” legutóbbi agymosó előadásának túlzó hangsúlyait. „Az légy, aki vagy! Dobd el az elméd, hiszen Te Már Az Vagy, Aki Vagy! Neked nincs már szükséged Rajtam Kívül semmire! A Felemelkedés elkezdődött, s Te biztosan Velem emelkedsz, mert Te már nem tévedhetsz el az Utamon, mert Ez A Járható Út. Az Egyetlen Igazság! Oly sokáig kerested Az Igazságot, de lám, megtaláltad, Te, Aki már Ott Vagy, mert Te az én tanítványom lettél, és ezért nagyszerű Vagy, és taníts, hirdesd az Igémet azok ellenében, akik még nem látnak Engem, mert alszanak!” Én a vásári kikiáltókra már rá sem nézek, mert elég egy pillanatnyi szemkontaktus, és már kezemben is a belenyomott lufi. Két kislányom van, voltunk egy-két vásárban, tudom, mit beszélek. 3. És most jön az örökzöld módszer, a „nézz magadba!” Mert ő csak egy tükör, s ha azt mondja, márpedig te éjjelente kecskével hálsz, ne tiltakozz, hanem nézz magadba, miért vonzottad őt ide, aki ezt mondja neked! Cseles, ugye? De nagyon könnyű kivédeni, hogy ne minden jöttment lufiárus utasítására nézzünk magunkba, hanem magunktól tegyük ezt meg szabadon: a lufiárusoknak ugyanis nem a gondolata a tükör, hanem a lénye. Akkor látjuk őket ilyen tisztán, ha mi már elengedtük a lufikat. Úgyhogy köszönjük meg nekik, hogy segítenek magunkba nézni, hogy megvizsgálhassuk: utasítgatunk-e még másokat arra, hogy magukat vizsgálgassák, vagy elfoglaltuk végre magunkat a nemesebb önvizsgálattal, ahol a világ egésze segít odavilágítani a kút mélyére. 4. És a végén a mindent elsöprő csodafegyver: „Hiszem, hogy a válasz ott van benned!”. Mert ő bízik benned, szegény eltévelyedettben, akinek, lám, csak az ő elmés figyelmeztetésére volt szüksége, hogy feltegye magának élete kulcskérdését. Bízik abban, hogy kikeveredsz a slamasztikából, mert megtalálod a választ, hisz az „ott van benned.” Forog az ember gyomra ettől a selyempapírba csomagolt híg kakától. Amikor úgy nyomnak maguk alá, hogy közben simizgetik a buksid. Egyszer mindenki bedől ennek a woody alleni analitikus módszernek, mert valóban hatásos. Aztán felegyenesedik, és megfogadja magában, nem akar azáltal magasra nőni, hogy másokat leguggoltat. Majd fütyörészve megy is tovább, s nem szagolgatja virágként a felpuffadtságból előtörő, kellemetlen szagú gázokat.

S végezetül ráadásként kapunk egy csodás képet arról is, amiről az előző írásom végén ejtettem szót: az enciklopédia paradoxonjáról! Hogyan is néz ki a példa? Van egy enciklopédia, ami az egész világot magában hordozza, aminek ő is része, ezért saját magát is meg kell említenie egy szócikkben, amivel visszautal önmagára. Lássuk csak: „De ennek a világnak vége!!!!!!! Köszönjük neki létezését mert nélküle az az egy létező nem tudott volna önmagára ismerni, sokat köszönhetünk neki. Aki önmagára ismert az magával húzza az egész rendszert, hogy beolvadhasson egy újabb rendszerbe és megtapasztalja a létezés teljes örömét egészben.”

Az ismeretlen szerző itt arra utal – a saját gondolataimat felhasználva úgyszólván önmaga alátámasztására –, hogy az én haszontalanul életképtelen, halott és túlbonyolított világszemléletem segítette őt, vagy a hozzá hasonlókat (ez ugye itt nem derül ki) abban, hogy magára ismervén, egyetlen ébredőként kihúzza magával a világot a mátrix uralma alól azzal, hogy ő velem ellentétben viszont boldogan él a földi paradicsomban. Ergo a szócikk, ami utal az enciklopédiára, azt hiszi, magában foglalja azt az enciklopédiát, amiben benne van. Paradoxon. Ezért nem lehet sajnos a kedves zöldségárus a helyes megfejtő, mert nem értette meg önmaga létének abszurditását, és azt hiszi, neki egy másik szócikk ellenében kell a „győztes” szócikké válnia. Nem, nem: az egész enciklopédiát kell egy nagyon részletezett szócikkben magában foglalnia ahhoz, hogy egyszer csak – hipp-hopp – egy internetes oldalon találja magát önálló elektronikus enciklopédiaként, amiben már ellentmondásmentesen ott lehet akár az egész nyomtatott lexikon összes szócikke is. Magyarán a „zöldségek” öndefinícióval rendelkező címszó biztos nem az a létező, aki Neoként kiemeli a világát az illúzióból, mert Neo csak az lehet, aki pontosan tudja, mi fut a kusza zöld kód mögött, és épp ezért képes a kezével megállítani a röpködő golyókat.

S mit is mondhatnék mást a végén, minthogy: Köszönet mindenért! Ennek a világnak tényleg vége van számomra. Örökre. Pont.

Hat lépés az illúzió erdejéből

2012-02-17T11:19:00.011+01:00

Nehéz fába vágom most a fejszém, ugyanis elérkezettnek látom önmagam számára az időt, hogy rendszerezzem mindazt, amit a világról feltérképeztem, azaz a sok általam bejárt ösvény, tisztás, völgy, forrás és domboldal kidolgozott ábráját egy komplett térképbe összerendezzem. Ez a térkép persze így csak nagyon vázlatos és elnagyolt lesz, de nem is az a célom, hogy most a legapróbb részletekbe menően kidolgozzak valamit, hiszen ezzel már az egyes részek esetében megvolnék, hanem az, hogy ezeket a részletgazdag elemeket egy egységes rendszerbe foglaljam. S ezzel lényegében meghatározom önmagamat, a világhoz való viszonyomat, valamint konkretizálom azt az ösvényt is, ami a térképemen az erdőből kivezető utat jelöli. Ehhez pár lépésben meg kell a dolgokat nevezni, mert csak így lehet mindent egy egységes rendben elhelyezni. Ádám és Éva óta tudjuk, hogy ennél nincs fontosabb aktus, s ha ez kimarad, bár az ösvény ettől még végigjárható, de csak tévelygő kóválygás lesz belőle, a kilátóhoz történő céltudatos túra biztosan nem. (Ha úgy megyek el Afrikába, hogy azt hiszem életem végéig, én Amerikában voltam, voltam én egyáltalán Afrikában? A kérdés mindenesetre elgondolkodtató.) Lehet, hogy elsőre mindez nem tűnik valami, hej de izgalmas dolognak, de nem baj: ugyanis azzal, hogy egyre inkább konkretizálom a mondanivalómat, óhatatlanul meghatározom (önkéntelenül leszűkítem) azoknak a körét is, akiknek az ösvénye párhuzamosan fut az enyémmel – és még véletlenül sem azonos vele, mert ez metafizikailag lehetetlen. Úgyhogy amolyan tölcsér is ez a mostani, igen hosszú és talán elsőre nehéz olvasmánynak tűnő irományom; s hogy mi a tölcsér funkciója, azt gondolom, nem kell elmagyarázni. Csak azt fogja ugyanis igazán érdekelni az alábbi okfejtés, aki maga is aktív térképrajzolóként eljutott ahhoz a ponthoz, ahonnan már csak pár lépés a szép napfényes tisztás: izgalmasnak fogja találni, hogy megnézheti egy másik kartográfus munkáját, összevetve a sajátjával.

Egy szó mint száz, ma Umberto Eco nyomán (pontosabban a Hat séta a fikció erdejében c. művében kifejtett gondolatmenetét némileg átalakítva) szeretnék hat lépést tenni az illúzió erdejében, amely remélhetőleg egy magasabbrendű valóság mezejére vezet annak a kilátónak a tövéhez, melynek megmászásával véget is ér majd e mostani kirándulásom. Nos akkor e rövid bevezető után lássuk a hat, kifejezetten gondolatébresztőnek szánt aprócska lépést!

1. lépés

Ha ránézek a térképemre anélkül, hogy bármit is egyelőre értelmezni akarnék rajta, azt látom, valamiért elég nehezen tájolható be a mai térképek elfogadott rendszerében. Nem rendelkezik olyan meghatározó, markáns külső jeggyel, ami elsőre segítene az eligazodásban, hogy ez pontosan milyen térkép: tisztán látom, hogy sem ide, sem oda nem lehet egyértelműen betuszkolni. Nyilván ez abból is fakad, hogy kifejezetten szeretem a műfaji keveredéseket, a tudatosan megtervezett eklektikát, amikor a határok elmosódnak, a beidegződések csődöt mondanak, a kategóriák, skatulyák érvényüket vesztik, a hitrendszerek leomlanak – amikor egy dolog zavarba ejti mindazokat, akik előzetes elvárásokkal, prekoncepciókkal közelítenek felé. S ha ezt az „izmusok” fiókjaival kéne szemléltetnem amolyan „filozófiai öndefiniálásként”, azt mondanám – persze megmosolyogva közben a meghatározásom bonyolultságát –: az én térképem a „tradicionális pragmatikus racionális mágikus szolipszizmus” jegyében készült. Persze ilyen irányzat nincs, mi több az egyes fogalmak látszólagos ellentmondásban is vannak egymással – hozzáteszem gyorsan, hogy hál’istennek. No de lássuk, mindez mit is jelent, hogy még véletlenül se tűnjön úgy, csak egymásra hánytam itt mindent, ami épp eszembe jutott. (Bár az ez irányú „vádakat” természetesen úgysem lehet esetemben elkerülni, de hát már csak így megy ez ott, ahol színes Rubik kockában élnek az emberek.) Tradicionális ez a térkép abban az értelemben, hogy világképem alapjai mélyre hatolnak: a gyökérzet, ami a koronát táplálja, ősi rétegekbe nyúlik, s ott egy mindent áthálózó gyökérrendszert alkot. Pragmatikus a tekintetben, hogy nem tudok azonosulni semmivel, ami az életet nem a maga teljességében szemléli: mert vagy csak a gyönyörűen elkészített ételt fényképezi le, s érthető, használható receptet nem mellékel hozzá, vagy éppenséggel egy elkészíthetetlen, ám csodásan megírt receptet tár elém; azaz ha valami vagy túl teoretikus, vagy épp túlontúl pragmatikus. Racionális vagyok, hisz halálra bosszant a nyilvánvaló butaság, tájékozatlanság, a szkepticizmus és a józan ész sokszor gyerekes hiánya, a mindenféle alaptalan babona és vakhit: a vak ember, aki úgy tesz, mintha jobban látna a látónál számomra elszomorítóbb látvány, mint az a sötétben botorkáló, aki állapotának tudatában a kutyájára vagy botjára támaszkodik – s hozzáteszem, ezért jóval kevesebbszer is botlik meg, mint „állátó” társa. Azonban az eltúlzott, modoros intellektualitást, „tudományoskodást”, a sok mondvacsinált, minden gyakorlati megélést nélkülöző és ezért súlytalan, levegőben lógó elméletet is csak pótcselekvésnek tartom: ezek a tetszetős elméletek a tapasztalatnélküli lógó gondolatoknak a díszes „push up” melltartói a szememben, semmi többek. A mai úgynevezett világnézeti áramlatok két véglete: a sokszor bántón primitív, buta, műveletlen, középszerű, szentimentális popularitása, valamint a nagyképűen alattvalókat, „tanítványokat” gyűjtögető gőgös tekintélyelvű sznobizmusa egyformán taszít, mint ahogy szabályszerűen elrettent a létet pusztán az anyag oldaláról megközelítő, a testnedvekben és az anyagi javakban tocsogó szemléletmód is, és a fenti állapotokkal valamiért mindig együtt járó fals-öntudatosság. A mágikus jelző az elsőre bonyolultnak tűnő meghatározásomban az ember alaptermészetére, lényegére és eredetére utal: hisz emberként és emellett örök entitásként a mindent magában foglaló kohézió gyermeke vagyok azzal az ősi és belső tudással, hogy minden egy. A mágia a titkos összefüggések felismerése, átlátása és alkalmazásának tudománya, s nem valami delejes hókuszpókusz. (A modern mágia nyilvánvalóan a kvantumfizikában ölt majd idővel testet.) És természetesen szolipszista vagyok, hisz vallom és nap mint nap megtapasztalom: a világ bennem ölt testet. S mára már megértettem azt is, hogy „én” tényleg csak egy van; a tudat egyedülálló az univerzumban, s megnyilvánulásának módja a „valami” illúziója. A valóságé, amit a tudat önmagában teremt meg és részletez, s ami által képes arra az önreflexióra, amely önnön létének feltétele.

S ha mindenáron egy szóval kellene a térképemet megneveznem, azt mondanám viccesen rá: ez az egész számomra a mag filozófiája, a „magnózia” vagy „magnózófia”. Ami a mag magyar előtag és a görög gnózisból (tudás) eredő -gnózia (-tan) utótag játékos ötvözése, morfológiai utalással a filozófia szóra – persze szintén csak a móka kedvéért. Mondhatnám úgyis, az én életfilozófiám az Isten közvetlen megtapasztalására irányuló olyan átfogó rendszer-tan, ami a mag tulajdonságainak empirikus megismeréséből kiindulva jut el az egész végeláthatatlan gyümölcsös teoretikus megértéséig – ami persze újabb empirikus tapasztalatokat szül már a magokat magában foglaló gyümölcsből kiindulva – csakhogy ennek rajza már egy másik dimenzióban tett kirándulás térképe lesz…

2. lépés

Tekintsünk úgy a világra, erre a minket most körülvevő valóságra, mint egy szövegre! Mint egy olyan textusra, amit valaki írt azzal a szándékkal, hogy mindazt, amit ír, egy másik valaki elolvassa. S azért tudunk a világra így tekinteni, mert a puszta logika ezt követeli meg tőlünk. Teljesen illogikus az a feltételezés ugyanis, hogy van egy világ, ami „csak úgy” van mint anyagi közeg, és ennek egyfajta következménye a tudat, a mindenkori észlelő, aki ezt a világot észleli. Ez az okfejtés nagyjából azzal egyenlő, mintha én azt mondanám: a beszéd kialakulásának nem következménye a nyelv, hanem előzménye. Gondoljunk csak bele: ha a nyelv léte megelőzi a beszéd kialakulását, akkor ki az, aki ezt a minden beszédet megelőző nyelvet beszélte? A nyelv kritériuma az értelmezés, a használat. Ha nincs, aki értelmezze, azaz használja, nincs az adott nyelv sem. Mégis, a világra vonatkoztatva e példát azt láthatjuk: az emberek nagy része pont fordítva gondolkodik mondván, a nyelv megelőzte a beszédet, ami így teljes badarság, ezt nagyon könnyű belátni. De ez nem számít, hiszen az ember egyik legfőbb tulajdonsága, hogy hajlamos a valóságot és az úgynevezett igazságot úgy hajlítgatni, ahogy neki épp kényelmes és komfortos – pontosabban szereti magát abba az illúzióba ringatni, hogy ezt megteheti. Olyan jó lenne azt hinni, hogy van egy világ, ami tőlünk függetlenül is létezik, mert lényegében ez adná meg a mi valóságosságunk stabil alapzatát – ezt is könnyű belátni. S amiben szeretnénk hinni, a mellé annyi érvet tudunk állítani, amennyit csak akarunk – ez is tipikus emberi tulajdonság –, csakhogy a világnak nincs szüksége érvekre ahhoz, hogy valós természetét feltárhassa előttünk. Elég csupán önmagunkat megfigyelni, hogy megpillanthassuk azt a tisztást, amit az illúzió erdejében bolyongva nem láthatunk, de ehhez valóban egy kicsit meg kell fordulnunk a saját tengelyünk körül. Hogy honnan jön a fény, azt nem a fény forrásánál észleljük, hanem a saját orcánkon, s lényegében így ebből a „szubjektív” érzékelésből kiindulva tudunk elindulni annak forrása felé.

Tehát mindazon elmélet, amely azt állítja, hogy a világ a tudat megjelenése előtt is létezett a maga anyagi valóságában, teljességgel lehetetlen feltételezés. Tegyük fel magunknak a kérdést: létezhet-e valami, amit sem múltban, sem jelenben, sem a jövőben nem észlel soha senki, mi több, ennek még a feltételezéséig sem jut el? Magyarán: létezhet-e valami, amiről az égvilágon senki sem tud? Lehet erre azt mondani, hogy igen, csak nem sok értelme van. Hogyan létezik az, amiről senki sem tud? Mi a létezésének meghatározható kerete? Ahhoz, hogy ezen egyáltalán elgondolkodhassunk, már kell az a tudat, amivel rendelkezve feltételezzük, hogy van valami, amiről senki sem tud, ergo már tudunk is róla – no de én nem ezt vetettem fel, hanem a teljes sötétség állapotát! Amikor ma még vagy, ám holnap reggel történik valami – és most figyelj – teljes sötétségbe borul minden: a tudatod kihuny, mint a gyertya lángja. Minden, ami volt, és amiről tudtál elvész: képzelj el egy olyan állapotot, amikor annyira nem vagy, nem létezel, hogy azt sem tudod, voltál. Mondjuk azt képzeld el, hogy egy műtét előtt elaltatnak, majd a hatórás műtét után magadhoz térsz egy kórteremben. Most képzeld el azt a kiesett hat órát! Ez a teljes sötétség állapota, az a hat óra. Létezik a világ, ha már azt sem tudod, hogy létezett, mert te magad sem tudsz arról, hogy valaha voltál, mert nem maradt belőled semmi? Nem, biztosan nem, a tudat kihunyásával az egész világ megsemmisül. Minden egyéb csak a tudat feltételezése, gondolati játéka, ami azonban a kihunyása után szintén értelmét veszti. Ezért mondom azt, a tudatnak meg kellett előznie az anyagot, mert nincs anyag, amit nem érzékel senki. Nincs önmagában nyelv beszélő nélkül, nem létezik látvány látószerv nélkül, illat szaglószerv nélkül. Pontosabban teoretikusan létezhet, csakhogy ez a „teoretikusan” fogalom sem más, mint egy érzékszerv észlelete: a tudat által észlelt idea. Annyira logikus mindez, hogy nekem épp ahhoz kell egy kitekert gondolkodásmód, hogy a valóság felépítését fordítva lássam.

Tehát az első lépés számomra az, hogy azt mondom: az észlelt világ, magyarán az a szöveg, amit a kezemben tartok – hogy maradjunk az eco-i metaforánál – következménye annak, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Író. Csakhogy ez az író a szöveg által lett Író. Magyarán, ha nincs ez a könyv, ez a textus, ez a matéria, az író lebeg a semmiben, és nem tud magáról íróként. Ahhoz, hogy ő tudjon magáról, létre kell hoznia a regényt, amin keresztül ő íróként megnyilvánul. Persze a tekintetben nem jó a példa, hogy most mondhatjuk azt, hogy de az író emberként a regény nélkül is létezhet, ám épp ezért tökéletes a példa, mert ez bizony így van, de alá is támasztja azt a feltevést, hogy ez az ember íróvá csak az irománya által válhat, mert e minőségében csak a megírt műnek köszönhetően létezhet. Most szedjük ki a képletből az író nélküli embert, azt a pocakos családapát, és mondjuk azt Eco nyomán: mi nem az empirikus írót keressük jelen esetben, magyarán nem azt a konkrét pasast, hanem a mintaszerzőt, a Hangot, aki végigvezet minket a megírt szövegen. Remélem, ez így nagyjából érthető, gondoljunk csak George Eliotra, vagy Mark Twainre! Mark Twain még véletlenül sem azonos Samuel Clemensszel, aki ezt gondolja, sosem lesz képes egy megírt szöveget helyesen értelmezni. Mark Twain nem pusztán egy írói álnév, ahogy George Eliot sem Mary Anne Evans férfiúi álcája, hanem egy tudatosan felvett identitás, a tudatos mintaszerző megtestesülése. Ezt Samuel Clemens meg is fogalmazta, mikor utalt rá, hogy még Mark Twain úgynevezett önéletrajza is valami furcsa elegye fikciónak és valóságnak.

Mindezt egybevetve elmondhatjuk, minden megírt szöveg magában foglal egy mintaszerzőt, egy olyan hangot, amely megszólal a művön keresztül. Az empirikus szerző ebben a felosztásban csupán egy eszköz, egy toll, amin keresztül a mintaszerző létrehozza a szöveget, s a szövegből kiindulva nem is létezik. Tehát visszatérve a példához, abban megállapodhatunk, hogy az írót a szöveg teszi szerzővé, ám ez még mindig kevés, mert olvasó nélkül továbbra sincs sem szerző, sem mű. Az a szöveg, amit valaha valaki megírt, ám soha senki el nem olvasott, értelmezett szövegként nem létezik. Az nem más, mint festék a papíron, s ha hozzávesszük, hogy magát ezt a festékes papírt sem látta senki, már láthatjuk is, ez esetben a mű írója sem létezik a kollektív tudat számára íróként. Tehát a dolog úgy fest, hogy a szerző, a szöveg és az olvasó kölcsönösen feltételezi egymást, egyik sem létezhet önmagában a másik nélkül. S ha most ezt kiterjesztjük magára az egész világra, és képesek vagyunk ezt úgy megtenni, hogy kikerüljük az emberi és ezért rémesen szűk perspektívából fakadó aknákat, nyomban láthatjuk, hogy a teremtés szentháromsága mit is jelent valójában. Azt, hogy az író (atya), a mű (fiú) és az olvasó (szentlélek) együtt hozza létre, amire azt mondhatjuk: olvasmányélmény, átfordítva az értelmezésünkre: lét. (Ezt a saját kis életünkön keresztül is azonnal megragadhatjuk, hiszen egyszerre teremtjük, cselekvőként megéljük, és önreflektáló szemlélőként „olvassuk” is az életünket. A kérdés már csak az: a világ az bennünk, ebben a hármasságban helyezkedik el, vagy mi vagyunk a világ része? Melyik nagyobb: a világ, vagy te, aki önmagadban észleled azt? A kérdés megint csak fontos felfedezésekre juttathat, ha nem hagyatkozunk a kitekert és konvencionális gondolkodáshoz.) S ez a hármas felosztás a fenti példát alkalmazva megmutat nekünk számtalan dolgot, olyan dolgokat, amik aztán segítenek eligazodni az életben, segítenek megérteni annak működési elveit, és konkrét kapaszkodót nyújtanak a mindennapok során is.

3. lépés

Ha feltételezünk egy mintaszerzőt a világ mögött, aki e mű elbeszélő narrátoraként is értelmezhető, akkor a másik oldalon feltételeznünk kell egy mintaolvasót is – továbbra is Eco terminus technicusát parafrazálva –, aki még véletlenül sem azonos az empirikus olvasóval. A mintaolvasó az, aki felismeri a mintaszerzőt; s akinek épp ezért a szerző a művet írta. Az empirikus olvasó kihagyhat fejezeteket, félreértelmezhet fontos részleteket, hozzátoldhat szubjektív észleleteket a műhöz, ám a mintaolvasó nem: ő pontosan azt és úgy olvassa, amit és ahogyan a mintaszerző megírt. Ebből számomra az következik, hogy a mintaolvasó nem más, mint a mindenkori empirikus olvasók összessége. Magyarán a most a világot észlelő tudatok összessége képes egyben helyesen értelmezni a művet, az egó, az egyén nem. Ha a világot a saját összetett szemünkként használjuk, képesek leszünk önmagunk fölé emelkedni harcok és buta, az ént, az egót erővel kiirtani próbáló hatástalan technikák nélkül, könnyedén. S ha a mintaolvasó az olvasók összessége, akkor a mintaszerzőt is ennek a logikának a folytatásával tudjuk meghatározni, hiszen ez esetben ő nem más, mint a műben szereplő összes valóságelem kitalálója, sokkal szebben megfogalmazva: a mű mindent átható kozmikus énje, tudata. Gyönyörűen kirajzolódik előttünk ennek az egész struktúrának a minden szálon összekapcsoló rendezettsége, aminek kohéziója maga a Tudat. Ezt sem lesz nehéz belátni, csak logikusan kell gondolkodnunk. Van egy tudat, ez a szerző tudata. Ez a tudat létrehoz egy olyan tartalmat, amit szövegként megjelenít. Ebbe a tartalomba a saját tudatát projektálja, magyarán minden, a legutolsó kis bokor is az ő tudatának terméke a textusban. A szöveg azonban nem egységesen mutatja be ezt a tudatot, hanem a szöveg által megkövetelt széttöredezett formában: Sherlock Holmes nem lesz azonos tudat a gyilkos tudatával – de mindketten Arthur Conan Doyle tudatának termékeként lesznek jelen a regényben.

Tehát ott van a megírt könyv, benne a mintaszerző éntudatának fragmentált darabjaival, amit a háttérben maga a szerző köt össze láthatatlan szálon: logikát, ritmust, időt, teret és keretet adva a műnek. És itt jön a képbe az olvasó, aki kezébe veszi ezt a passzív, statikus rendszert és életet lehel belé azzal, hogy értelmezi: magyarán a szerző szövegbe projektált tudati elemei révén érti meg a történetet, a szöveget. S itt azonnal fel is merül a kérdés: ezek szerint az olvasó egy másik tudat, mint a szerző? Ha maradunk a mintaszerző és mintaolvasó frazeológiájánál, akkor egyértelműen mondhatjuk, hogy nem, ez csak a tudat másik iránya a műhöz képest. A szerző és az olvasó egymás tükörképei. (A mintaszerző valamit, ami egységes, darabokra tör, a mintaolvasó ezeket a darabokat egységbe rendezi.) Mi most emberként azt mondjuk, a fenti példából egyenesen következik a tény, hogy a szerzőnek meg kellett időben előznie az olvasót – de épp az imént mutattam meg, hogy ez nincs így. Mert a mi emberi, lineáris, ok-okozati felosztásunkban a modell következőképp néz ki, ez nem vitás: író leül, sokat ír, lesz egy egyidejű, statikus szöveg, amit az olvasó a maga tempójában lineárisan elolvas. De a példa arra is jó, hogy önmagával magyarázzon meg valamit afféle möbius-szalagként: ugyanis ebből az ok-okozati felosztásból következik az időre vonatkozva egy fontos megállapítás: itt egyszerre háromféle idő jelenik meg, ami mellesleg teret, anyagot, egymáson elcsúsztatható rétegeket is teremt. A három idő: az előadás ideje, ami a mű terjedelmét foglalja magában; a fiktív történetbe foglalt idő; és az olvasás ideje, ami a lineáris értelmezéshez az olvasónak kell. Ez a három idősík nem eshet egybe, még akkor sem, ha azt hisszük, vannak olyan kivételek, ahol ez így van, mondjuk a párbeszédek esetében, de a szöveg mint matéria gondoskodik mindig arról a sokszor leheletnyi időeltolódásról, ami ezt a három időt végig egymástól külön tartja, s garantálja a rendszer dimenzionális mélységét.

Egy szó mint száz, az a kijelentés, hogy a szerző időben előbb írta a művet, mint ahogy azt az olvasó értelmezte, csak az empirikus szerző és empirikus olvasó tekintetében helyes feltételezés, hiszen azt már megállapítottuk, hogy a mintaszerzőt a mintaolvasó teremti meg éppen azzal, hogy értelmezi a szöveget. S ha azt mondjuk, hogy a mintaolvasó nem más, mint a lehetséges olvasók összessége, s a mintaszerző meg nem más, mint a mintaolvasó által felfedezett egységes hang a sokszereplős műben, akkor láthatjuk, hogy időben mindhárom elemnek egyidejűleg kell megjelenni. A zavart az a feltételezés okozza, hogy a szerzőt (nevezzük nevén, az istenképet) mint entitást elhelyezzük azon a lineáris időtengelyen, aminek egy pontján bekapcsolódik a folyamatba az olvasó is, mint e linearitás része; csakhogy a lineáris időfelosztással az a gond, hogy mindig feltételez egy, az általunk kijelölt időpillanat előtti és mögötti pontot, hisz épp így ad ki egy egyenest. A lineáris időértelmezés hárompólusú idő a múlt-jelen-jövő végtelen egyenesén, aminek épp ezért se kezdőpontja, sem végpontja nem lehet. Kezdőpontot csak önkényesen és fikciós jelleggel jelölhetünk ki ezen a centiméteren, ugyanis ha elvesszük előle a múltat, és azt mondjuk, ez a pont mindennek a kezdőpontja, ezzel lényegében magát a mérőszalagot tűntettük el, hiszen az általunk kijelölt kezdőpont csak valamihez képest kijelölhető. S ha a múltat kiradírozzuk e pont elől, akkor a kezdőpont viszonyítási pontja, ha ezt a pontot jelennek képzeljük el, csak a jövő lehet. Ám ez azt jelenti, nekünk rendelkezni kell ekkor is legalább két időponttal: egy jövőbelivel és egy úgymond kiindulópontként szolgáló „jelenbelivel”, ám ha ez így van, mi nem állhatunk a kijelölt kezdőponton, csak ennek a „jövőjében”, ahonnan ezt az előzménynélküli jelent meghatározzuk. Csakhogy ez a pont innen nézve már múlttá is vált, ami automatikusan feltételezi a jelent, s így mint valós időpont, önmagában sosem létezhet. S ha ez így talán nem elég meggyőző, érdemes arra gondolni, hogy bárminek az elkezdéséhez kell egy alap, amiről a dolgot elkezdjük: a kezdet, a szakasz, a véges fogalma csak egy egymásba fonódó rendszer, a végtelen által nyer értelmet, ami épp ezért nem más, mint véges rendszerek egymást feltételező, s egy ponton saját magába visszahajló struktúrája, hisz a végtelen önmagában teljességgel értelmezhetetlen minőség.

Magyarán nekünk most egy olyan szerzőt kell feltételezni, akinek nincs úgymond önálló története a mű megírásán túl, egy olyan centimétert, ami nem egy szobában van és ezért meg tudjuk határozni a nullpontját, hanem egy olyat, ami nincs térben, s ezért egy őt meghatározó tér nélkül kezdete sincs. Egyszóval a világ, a lét, s ennek épp aktuális „valóságsíkja” egy egyidejű jelenség, amit a tudat, a matéria és az információ szentháromsága teremt meg a pillanatban, három egymásra vetülő rétegben: a gondolat, a megnyilvánulás és az értelem (vagy értelmezés) egymásba fonódott rendszerében.

4. lépés

Minden szöveg egyfajta határozott dinamikával bír, amit a szintaxis hordoz. A szöveg motorja az állítmány, kereke az alany, és a határozók, jelzők rendszere hozzák létre a karosszériát az utastérrel egyetemben. Nyilvánvaló tény, hogy az állítmány az egyetlen mozgásba lendítő morfológiai egység, egy egész történetet le lehet írni csak állítmánnyal, ahol végig egy általános alanyra vonatkoztatjuk a cselekvések sorát. Ha azonban pusztán alanyokból kívánunk létrehozni egy szöveget, ott rejtett állítmányok egész garmadáját kódoljuk a szövegbe, amit az olvasó önkéntelenül az alany mellé rendel. Lássunk mindkettőre egy rövidke példát! Azt mondom: „felkel, lemegy, eszik, lepottyan, lehajol, feláll, megszédül, elesik” stb. Nem neveztem meg, hogy „ki”, ám ez minket nem zavar az értelmezésben, mert hát ki más lenne, akivel ez a dolog megesik: „ő”. Ám ha azt mondom: „Juli néni, ágy, lépcső, konyha, tányér, lekváros pirítós, padló, mentő” – már sokkal nehezebb dolgom van a történet rekonstruálásában, ám a főnevek egymásutánisága egy asszociációs rendszerben odarendeli látens jelentésként számomra, hogy mi is történt szegény Juli nénivel. És ha azt mondom, hogy „puha, sötét, botorkálva, száraz, ragacsos, hirtelen, ernyedten” – csak a fentiek ismeretében tudom valahogy kisilabizálni a jelentést, önmagában nézve e jelzők és határozók sorát képtelen leszek eltalálni az eredeti sztorit. Mindebből megállapíthatjuk, hogy cselekmény nélkül nincs szöveg, mozgás nélkül nincs valóság. (A cselekmény és a történet még véletlenül sem azonos fogalmak, ennek megértéséhez lásd Borisz Tomasevszkijnek a „fabula és szüzsé” definícióját!) A cselekmény egy folyamatos előre- és visszautalás eredményeként meghatározható olyan struktúra, amely mint a lánc fonala tarja egyben az egyes gyöngyszemeket. Minden szöveg egy egységes szövedéket alkot, amit a nyelvi szabályokba kódolt tartalmi egymásba-fűzöttség, azaz a mozgás tesz egységessé. Magyarán minden szöveg, még egy dadaista vers is, rendelkezik egy, az explicit szövegstruktúra alatt megbúvó olyan implicit tartalommal, amit csak és kizárólag az olvasó értelmezése tud előhívni azáltal, hogy a szöveg hézagait kitölti. Ugyanis minden teremtett valóság természeténél fogva hézagos, hiszen nem foglalhat magában egyidejűleg az égvilágon mindent, amit a végtelen mindenség tartalmaz. S ezek a különálló gyöngyszemek, amelyek minden teremtett világ elemeit alkotják, az értelmező mechanizmus fonalára fűződnek fel, ami azonban feltételez egy bázist, egy alapot, ahonnan az értelmezés létrejön. Egyszóval maga az értelmezés, ami a valóság létrejöttének feltétele, mindig megkövetel egy olyan hátteret, ami az adott valóság hátteréül szolgál mint magasabb rendű valóság. Amikor egy regényt olvasunk, akkor a világot, amiben elhelyezzük magunkat tekintjük annak az alapnak, ahonnan a regénybeli hiátusokat kitöltjük. Ha azt olvassuk egy műben, hogy „épp most kanyarodott le hatvannal a főútról”, nem szükséges a szerzőnek hozzátennie, hogy mindezt autóval tette, mert a szövegkörnyezet és a mi megelőző tudásunk együttesen elég ahhoz, hogy a szöveg hiányosságait kitöltsük.

5. lépés

Mindent összevetve azt is megállapíthatjuk a darabokra cincált metaforánk segítségével, hogy valóság és illúzió egymás nélkül nem létezhet, s miután ez így van, ebből következik, hogy minden illúzió egy valóság terméke, egy valóságban teremtett kis valóság, magyarán illúzió, fikció. No de akkor mit nevezhetünk „igazi” valóságnak? Azt, ami magában foglalja az illúziót? S ezt a valóságot akkor mi foglalja magában? A nagy semmi? Azaz csak úgy önmagában létezik? De hisz ez lehetetlen, mert ezzel azt mondanánk, a valóság az, ami mindent magában hordoz egyidejűleg, amin túl nincs semmi, hiszen ez az egyetlen résmentes, az összes információt tartalmazó illúziónélküli struktúra; csakhogy, maradván a példánknál, ez egy olyan szöveg lenne, amiben a világ összes nyelvének összes kifejezése, szava, szókapcsolata minden jelentéstartalommal és -árnyalattal együtt jelen van. Ez így értelmezhetetlen, ezért lehetetlen, s megint ott tartunk, mint a végtelen meghatározásánál a véges közbeiktatása nélkül. A valóság épp attól való, hogy strukturált, s nem egy egybefüggő massza. A tésztából kis pogácsaszaggatóval vágjuk ki a tepsinyi süteményt, de ez óhatatlanul „tésztaveszteséggel” jár. Ergo a valóság egy olyan struktúra eredménye, ami feltétlenül megkövetel egy minimum hármas rendszert, ami nagyjából úgy fest, hogy asztal, papír és rajz: ami azért végtelen, mert az asztal mint e hármas egység „legfelső” valóságsíkja egy időben egy másik hármas struktúra középső eleme (szoba-asztal-papír), és legalsó eleme is (ház-szoba-asztal) egyben – és így tovább, és így tovább. S ha meg akarjuk nevezni e hármas rendszer három elemét, azt mondhatjuk – az egymásra épült hierarchiát a sorrenddel meghatározva –, hogy igazság, valóság, illúzió. Egyszóval az, amit valóságnak élünk meg, csupán egy egymáshoz viszonyított hármas rendszer középső eleme. Elég ennek megértéséhez csak a puszta földi létünk lineáris rendszerére gondolni: nem lennénk képesek az életre, ha nem lenne feltételezett előzménye a létünknek a dédszüleink történetével, s nem lenne egy ugyanilyen fiktív utóéletünk, ami a temetésünkkel kezdődik. Csak míg a dédszülők történetét a mi valóságunkat meghatározó valóságként szemléljük e közbeeső általunk empirikusan megélt pontból, addig a temetésünk másnapján történtek e perspektívából nézve merő illúziónak számítanak a szemünkben, amolyan relatív valóságnak. S ahogy a síkban így strukturáljuk a valóságot, ugyanezt tesszük ezt úgymond dimenzionálisan is: a mi valóságunkba teremtett álvalóságok és a mi valóságunkat meghatározó magasabbrendű valóságok adják a létünk meghatározható keretét.

A lét tehát egy aktus, a hiátusok értelmezésének aktusa, ami a szabad akarat illúziójával ajándékoz meg minket. Empirikus olvasóként ugyanis úgy értelmezek egy regényt, ahogy jólesik, ám a mintaolvasó és a mintaszerző viszonyát ezzel nem tudom megváltoztatni, a cselekmény egy jottányit sem fog változni az én félreértelmezésem okán. A világmindenség az van, létezik egyidejűleg, s a mindenkori értelmezés módja (az értelmező tudat tudatszintje, a mintaolvasó aktuális tudása) teszi ilyenné vagy olyanná. Szabad akaratot csak a pillanatban, a jelenben tudnánk érvényesíteni, csakhogy a pillanatban mindig épp azt tesszük, amit tennünk kell a múlt és jövő satujában: a szabad akarat csak teoretikusan értelmezhető lehetőség, akárcsak a lehetőségét megteremtő pillanat. (Hacsak nem tesszük vele azt, amit a pillanattal tehetünk, hogy kiterjesztjük az idősíkon és azt mondjuk: az életem a pillanat. És a szabad akaratom is az életem egészében ölt testet, s nem annak egyes megragadhatatlan epizódjaiban.)

No és akkor mit jelent mindez számunkra, térképrajzolók számára? Ha azt mondjuk, a mintaolvasó az, aki a szöveget annak értelmezi, ami az valójában, és ezzel életre kelti a mintaszerzőt, akkor láthatjuk: annál valóságosabb egy szöveg, minél „többen” olvassák, hiszen a mintaolvasó az empirikus olvasók összessége. Magyarán a mintaszerző is annál élettelibb, minél részletezettebb az a hármas rendszer, amiben ő csupáncsak az egyik elem. A magas szintű mintaolvasó, a fejlett tudat a szövegnek olyan apróságait is észleli, amit egyetlen egy empirikus olvasó biztosan nem fog egyben felfedezni. Magyarán annál részletezettebb, strukturáltabb egy mű, minél részletezettebb, strukturáltabb a mintaolvasója, ami összességében így a mintaszerző tudatosságát is növeli. (Ennek megértéséhez azonban egy olyan szöveget kell elképzelnünk, ami egy végtelen enciklopédikus ismeretrendszert hordoz magában egy többrétegű, szöveg a szövegben struktúrában. Talán a legjobb, ám korántsem tökéletes példa erre egy olyan enciklopédia, ami a világ összes történetét tartalmazza az egyes címszavakban, s minden ilyen címszó magában foglalja újabb címszavakban az adott történet összes lehetséges szereplőjét, akik magukban foglalják egy újabb szövegben a saját, egyéni történetüket – stb. stb.) Csakhogy ez a részletezettség nem horizontális, azaz nem egymás mellett megjelenő tudati strukturáltság eredménye, hanem mondjuk úgy, holografikus. Ugyanis hiába olvasta kevesebb ember az elmúlt tíz évben Mészáros Ignác Kartigamját, mint mondjuk ahányan látták az épp aktuális Való Világ-ot, ám azok, akik ez idő alatt olvasták e régi regényt, bőven magukban foglalják azt a tudást is, amivel a Való Világ nézőinek átlaga rendelkezik, hiszen a részletezettség nemcsak táguló, hanem szűkülő tendenciát is mutat. (A részletezettség nem hígulás, hanem épp sűrűsödés, ezt könnyű belátni, ha elkezdünk valamit darabokra szeletelni.) Manapság egy főre nagyobb kollektív tudás jut, mint hatszáz éve, s ez a kollektív tudás úgy oszlik el a szétdarabolt tudatban, mint borsószemek a tölcsérben.

Ez már lehet, hogy így túl bonyolultnak tűnik, de segít minket, ha a fenti példára gondolunk, arra, hogy egy enciklopédia milyen intertextuális rétegekkel bír, azaz címszavakban, de tartalmazza mindazt, amit mondjuk egy-egy esszémunka önálló kötetként kifejt. (Az enciklopédia annak a tudásnak a rövidített kivonata, ami őt magát létrehozta, azaz az ő létét feltételező világ sűrített rendszere.) Tehát elmondhatjuk, három nagyon nagy tudással bíró koponya elolvasván egy művet, sokkal hívebben teremti meg annak mintaszerzőjét, mint egymillió olvasni épp alig tudó gyerkőc; ugyanis a három koponya tudásának már bőven részét képezi a millió gyerkőc aktuális tudás-átlaga.

6. lépés

S el is érkeztünk a legizgalmasabb kérdésig: ahhoz, hogy hogyan lehet akkor a mindenkori igazság-valóság-illúzió hármasában a határvonalakat megrajzolni, és létraként használni a továbblépéshez? Ehhez egy csöppnyi merész lázadásra lesz szükség a szerző ellen; azaz fel kell rúgni azt a fikciós egyezményt, ami a valósághoz ragaszt, el kell tolni magunktól azt a kényszert, ami magából a teremtett műből sugárzik felénk, hogy vegyük komolyan és eleve feltételezzük, hogy amit állít szövegként, az úgy is van. Idézőjelbe kell tennünk az egész szöveget, kiemelve magunkat annak realitásából – és megkeresnünk azt az alapzatot, azt a bázist vagy hátteret, amin az általunk értelmezett szövegrészlet nyugszik. Amíg én egy szöveg olvasása során azt gondolom, minden, ami leírva találtatik, az úgy igaz, ahogy ott szerepel, elvesztem a kapcsolatot a realitásommal. Umberto Eco azt a példát hozza fel, amikor A Foucault-ingában a főhős által egy adott napon bejárt városrész ábrázolása során – bár még egy programmal az égbolt rekonstruálását is elvégezte az adott napra vetítve – elkerülte a figyelmét egy tűzeset, ami a leírásban szereplő utcában épp a regényben megadott napon ütött ki, s amire egy olvasója rá is kérdezett: hogyan kerülhette el a főhős figyelmét? Azaz ez az olvasó a fikció és valóság összemosásából nem tudván kilépni, nem azon törte a fejét, miért hagyta ki az író a művéből ezt a tűzesetet, hanem a főhős szempontjából azt vizsgálta, hogyan nem vette az ezt a nyilvánvaló jelenséget észre. Ugye, ismerős a helyzet? Hiába írok én hatoldalnyi fejtegetést arról, hogy azt a kérdést érdemes megvizsgálni az úgynevezett ébredés érdekében, hogy lehetséges-e, hogy Gregor Samsa egyszer csak rovarrá válik a saját ágyában, azaz beleillik-e ez az általunk megismert valóság logikájába, és nem lehetséges-e, hogy ez a lehetetlenség épp azt jelzi az abszurditása révén, hogy márpedig itt fikcióval van dolgunk, ha utána a válaszlevélben egy utalást küldenek nekem arról, hogy a novellában megjelent rovarleírás márpedig megfelel a valóságnak, és ezért ez valóságos történet kell, hogy legyen.

Csakhogy nem ez volt a kérdés.

Még a legelvetemültebben őrült történet is tartalmaz reális elemeket, hisz az abszurd épp a reális és irreális találkozásának gyümölcse; a fikció és az illúzió meg ennek olyan túlzásaiból fakad, amit épp azért fogunk fel normálisnak, mert a valóság modelljeként tökéletes arányban sűrít. Filmesek szokták mondani, hogy az álszakáll sokkal élethűbb a vásznon, mint a valódi, ezért a szakállas színészeket egy szakállas szerep előtt le is borotválják, hogy az illúzió tökéletes legyen. Csakhogy amikor ez a szakáll félig leválik a szereplő orcájáról, a csalás nyilvánvaló lesz, és ha így folytatódik félig leesett szakállal a film, át is csap abszurdba egyfajta önmegsemmisítő illúzióként. Hiszen a káprázat lényege épp az, hogy ne jöjjünk rá, itt nem a valósággal van dolgunk, s ezért mindig valóságosabbnak akar látszani, mint az a háttér, amire festjük. Tehát ha azt mondjuk a Kafka mű mintaszerzőjének, hogy felrúgom az egyezményt, amit veled kötöttem, és kimondom: nem lehetséges, hogy emberek csak úgy ukkmukkfukk rovarrá változzanak az ágyukban, biztosan nem fogok beleveszni a fikcióba, és nem reszketek a rovarrá-válás rémétől, ráadásul a művet amolyan műértő-mintaolvasóként a maga teljességében fogom értelmezni annak, ami: egy groteszk műnek. Készítettek a csehek 1988-ban egy filmet Olajfaló címmel. Ez egy úgynevezett áldokumentum film volt, ami egy olyan nemrégiben felfedezett mutáns lényt mutatott be, amely képes hasznosítani a fáradt olajat. S láss csodát: biológusok vitatkoztak sokáig a film után a lény létezésének lehetségességéről, mert nem vették észre, hogy az álszakáll nem valódi. Vagy emlékezzünk arra az esetre, amikor egy médiahekk csapta be az egész országot azzal az álhírrel, hogy felfedeztek egy magyar-afrikai törzset Kongóban, s aminek hírét a Magyar Távirati Iroda is tényként kezelte! De felidézhetjük azt a közismert tényt is, hogy a spenót magas vastartalmának mítosza egy egyszerű érték elírásán alapul, és semmi konkrét valóságalapja nincs. Számtalan ilyen esetről tudunk, ma már szakosodott internetes oldalak vannak az álhírek, álmítoszok leleplezésére. De akkor honnan tudhatjuk, hogy mi az igazság, s mi a hazugság? Ezt ma már valóban egyre nehezebb eldönteni, mert vége az „igazságmegmondó források” tekintélyelvű hegemóniájának – ami meg is mutatja, milyen háromlábú szék volt az, amin az emberek oly sokáig üldögéltek egyfajta látszatkényelemben. S épp azért, mert levált félig a szakáll, ma az összeesküvés-elméletek korát éljük. Hiszen elég csak a most legfelkapottabb konspirációs teóriára gondolni, ami a zsidó szabadkőműves világuralmi törekvések kapcsán kirobbant, s ami semmiben sem különbözik az 1940-es Orson Welles hisztériától, hogy láthassuk, hogyan is működik egy dezinformáción alapuló féligazság. De mondhatnék még számtalan hasonló példát – elég csak alaposan körülnéznünk. (Hogy a most igaznak titulált szabadkőműves-elmélet miért nem valóságos, azt az említett Hat séta a fikció erdejében című 1993-as munkának az utolsó fejezetében több oldalon keresztül dokumentumokkal alátámasztva le is vezeti a szerző – amiben szintén lehet kételkedni, akárcsak abban, hogy nincs olyan állat, hogy „olajfaló”. Csakhogy ez a hozzáállás nem vezet minket ki az erdőből.) És akkor végezetül már csak futólag említsük meg azt a jelenséget, hogy Harry Potter tankönyve és Neo napszemüvege – sok egyébhez hasonlóan – a maga valóságosságában már megvehető a boltokban!

Mindezzel tehát azt kívántam érzékeltetni, hogy a fikció és a valóság igaznak nyilvánítása, elfogadása nem sokban különbözik: mindkét esetben szemet kell hunynunk nyilvánvaló lehetetlenségek fölött. (Lásd a valóságban a pénzt, ami egy vacak papírfecni, ám mi mégis elfogadjuk értékmérőnek egy teljesen kificamodott és abszurd logika alapján.) A világról alkotott tudásunk jelentős hányada másoktól szerzett információkon alapul, az általunk közvetlenül megtapasztalt elemek száma ehhez képest igen csekély. Az, hogy ebből a hatalmas, felénk áradó információdömpingből mit fogadunk el valósnak és mit nem, számos tényezőn múlik, de a mindenkori döntésünk alapvetően egy olyan bizalmi elven alapul, amit a valóságunk „olvasása” előtt kötöttünk afféle egyezményként. Csakhogy ahhoz, hogy megértsük, kik vagyunk, hol vagyunk, s merre tartunk, időről-időre ezt a bizalmi egyezményt fel kell rúgnunk, s egyfajta lázadó-angyal szerepet magunkra öltve ki kell törnünk az illúzió fogságából, mert a háromszor hármas rendszer ezt követeli meg tőlünk. (Tudat – anyag – információ; gondolat – megvalósítás – értelmezés; igazság – valóság – illúzió). Lám, így hordozza Lucifer a fényt, hogy a tagadásból új igent teremt. Aki ettől a felvilágosító, tükröt tartó erőtől fél, az azért retteg, mert még nem volt képes önmagában felfedezni s szintetizálni a világ kettősségének mozgásba lendítő dinamikáját.

Nem egy statikus rendszer részeiként létezünk, ezért nem is állhatunk meg. A gép forog tovább, s két lehetőségünk van, azaz egy választásunk: vagy mintaolvasókká válunk, egy pillanatra egy tudatba sűrítve ezt a mágikus narratív triászt (író, mű, olvasó), vagy olyan empirikus olvasóvá, aki mindig csak egy apró értelmezési tartományát képes felfogni a műnek. Csakhogy az empirikus olvasó, aki nem válik mintaolvasóvá, biztos nem lehet az a tudat, akiben analógiásan, vagy ha úgy jobban tetszik, holografikusan egyesül a három tudatrész; mert akit ő nem képes értelmezni, az eközben őt viszont könnyedén értelmezi. A kukkolót általában nem látja az, akit meglesnek, az enciklopédiában szereplő könyv általában nem tartalmazza magát az enciklopédiát. Ez a trükk, s ezt nem érti meg az, aki azt hiszi, az „ő” és a „te” is egy „én-tudat”. Nem, „én” csak egy lehet: az, amelyik magában foglalja az összes többi pszeudo-ént. Hisz a szöveg – mint már említettem – a szerző tudatának kivetüléseiből áll, a teret, a szereplőket, az időt mind-mind a szerző teremti a regénybe annak a valóságnak a hátterére, aminek ő részét képezi (s ebből látszik az is, hogy úgynevezett „Végső Szerző” önmagában nem létezik, hiszen csak a folyamatosan részleteződő művek rendszere által tud magáról). S ez a szövegben megjelenő sokféle éndarabka az olvasón keresztül elevenedik meg, ölt testet, magyarán az „én” mint létmeghatározási mód egy olyan rendszer, amit a sok „nem-én” alkot. (Még egyszer felteszem tehát a kérdést: melyik világ hordozza magában a másikat? Téged hordoz a világ, vagy te hordozod magadban az észlelet és értelmezés által azt? Hogyan kapcsolódik egybe a kis-nagy világ?)

S az utolsó kérdés, ami most felmerül az, hogy abban a hármas rendszerben, amit az imént felvázoltam, meg tudjuk határozni, hol van ez az „én”? S a válasz, persze: benne a hármas rendszerben! Amikor azt olvasom a regényben, „Péter leült”, megjelenik az összes éndarab bennem mint olvasóban: a szerzőé, Péteré, és az összes lehetséges olvasóé – feltéve, ha a szöveget helyesen értelmezem. Ám a helyes értelmezéshez meg kell találni a valóságban azt az elemet, amibe belekapaszkodva azt mondhatom: na jó, elég volt a mókából, ez nem lehetséges, nem valóságos! S ekkor felhasad a matéria szövedéke, megtörténik a reveláció, amikor író, szereplő és olvasó egyesíti a tudatát – és ez a felébredés, a megvilágosodás, s nem az, hogy rájövök, Péter nem is Péter, hanem János. Csakhogy ennek az igazi ébredésnek van egy ideiglenesen kellemetlen következménye: az, hogy ez az egyesített tudat az eddig valóságnak hitt középső pozíciójában teljesen magára marad, éppannyira egyedül lesz, mint amennyire az olvasó és a szöveg nélkül a mintaszerző egyedül van. Az isteni én végtelenül magányos, a Semmi van benne és körülötte, hisz rajta kívül nincs semmi. Ezért mondják azt, halál nélkül nincs feltámadás, ami még véletlenül sem a fizikai halált jelenti, hanem a tudat ideiglenes halálát: azt az állapotot, amikor Isten magára ébred és rájön, a léte pusztán relatív, mert az egy általa teremtett szöveg által megteremtett olvasó reflexiója a bonyolult tükörrendszerben. Egy villanás – ennyi az élet. Egy pillanat, ahol nincs múlt és jövő, te és én, itt és ott, hanem mindez egyben létezik szétválaszthatatlanul, s megélhetővé csak a pogácsaszaggató nyomán maradt formátlan anyag teszi, mert az a kimaradt matéria teremt lehetőséget arra, hogy értelmezni tudjuk a kis kerek pogácsákat. S amikor a tudat egy álomból magára ébred, arra jön rá, hogy a nagy kinyújtott tészta, amiből a pogácsákat szaggattuk is csak egy valóságból kiszakított darabka volt.

És most jön a lényeg: ha a világ egy szöveg, egy textus, egyetlen egy létezőnek kell csak magára ébrednie, hogy magával húzzon mindent, megteremtve a Mintaolvasót és a Mintaszerzőt a Tökéletes Mű felismerése által. Hiszen az az Enciklopédia, ami már önmagát is tartalmazza szócikként saját magára utalva egy olyan paradoxon, amiből csak egy új típusú adathordozón keresztül lehet kilépni: egy internetes enciklopédia ugyanis már utalhat önmaga könyvverziójára ellentmondás- és abszurditásmentesen. Minél valóságosabb ugyanis egy világ, annál kevésbé anyagszerű, lásd a könyv és az azt meghatározó világ viszonyát. A könyv matériaként, adathordozóként abban az anyagi világban, amiben létrejött, igencsak homogén. Ugyanilyen homogén anyag egy magasabb anyagi valóságban ez a mi olyan változatosnak hitt fizikai közegünk. Simán végez vele egy erőteljesebb fejszevágás – ami pont, mint egy álomban – azonnal elhozza az ébredést.

Hallgatni arany - Rachmanyinov: II. C-moll zongoraverseny

2012-02-10T22:22:00.011+01:00

Romain Rolland Jean Christophe-ját olvasom épp, amiben egy zeneszerző sorsán keresztül pillanthatunk bele az alkotó szellem küzdelmeibe, hogy megértsük annak sokszor szomorú, szenvedélyesen vad vagy épp lehangolóan üres pillanatait, miközben általa a saját kis életünk hasonló viharait is megtanuljuk talán kicsit más szemmel nézni.

„Elérkezett a nagy nap. Christophe egy cseppet sem nyugtalankodott. Annyira betöltötte lelkét a zenéje, hogy nem tudott ítéletet alkotni róla. Számolt azzal, hogy egy-egy műve itt-ott nevetséges hatást kelthet. Hát aztán? A nevetség kockázata nélkül nem alkothat nagyot az ember. Csak úgy hatolhatunk a dolgok mélyére, ha szembeszállunk a tekintélyekkel, az udvariassággal, a szeméremmel s a társadalmi hazugságokkal, amelyek alatt fuldoklik a szív. Ha senkit sem akarsz megharagítani, egész életedre bele kell törődnöd abba, hogy csak középszerű igazságokkal ajándékozz meg középszerű embereket, mert ezek csak ilyesmit tudnak megemészteni; innen kell maradnod az életen. Nagyra csak akkor nőhetsz, ha az efféle aggályokat lábad alá tiprod.”

Az igen terebélyes regénynek ehhez a részéhez érve eszembe jutott Rachmanyinov története.

A tehetséges diákot ugyanis neves tanára eltanácsolta, mert pianista ambíciói mellett komponálni is szeretett volna, holott mindenki próbálta környezetében erről lebeszélni, féltve zongorista karrierjét. Valóban lebilincselően virtuóz zongorista volt, de érzékeny és költői lelke produktivitásra is vágyott, és szembemenve tanácsadóival nekiállt komponálni. 18 nap alatt tökéletes hangszereléssel elkészített egy operát, a Puskin művére készült Aljekot, majd első szonátájában Faust, Margit és Mefisztó portréját festette meg a maga grandiózus módján. Mindeközben megírta a Fantázia darabokat is, mely már a misztikum világába vezet, ugyanis egyik rémálmát dolgozza fel benne, mely során élve eltemetik. A darab nagyon felkavaró: végig lehet követni a temetés és a szenvedés minden pillanatát, a szegek koporsóba ütésétől egészen odáig, amíg elfogy a föld alatt a levegő. S a baljós álom valóra is vált: ugyanis elérkezett az 1897-es év, amikor bemutatták várva várt első szimfóniáját. Azonban a bemutató minden képzeletet felülmúlóan csúfosra sikeredett, a zenemű botrányosan megbukott, s a kritikusok olyannyira keresztre feszítették a darabot, hogy ezt követően Rachmanyinov feneketlen apátiába esett: három évre teljesen elzárkózott a világ elől, szinte tényleg élve eltemetődött, s mély depressziójából úgy tűnt, már semmi sem tudja kiemelni – teljesen felhagyott a komponálással. 1900. januárban jött a váratlan fordulat, amikor ellátogatott Dr. Nyikolaj Dalh-hoz a neves neurológushoz, aki hatékony hipnózisterápiájáról volt híres. Naponta találkoztak és Dalh – aki mellesleg maga is műkedvelő zenész volt – segítségével Rachmanyinov pár hónap alatt új erőre kapott, a terápia kilőtte a beszorult dugót, s ő végre elhitte, hogy képes azt a kincset felszínre hozni, amit gyerekkora óta ott érzett magában. Ennek az öntudatra ébredésnek eredménye az 1901-ben elkészült mű, amit hálából Dr. Dalhnak ajánlott. A darabnak azonban nemcsak a keletkezése szokatlan, hanem az utóélete is, ugyanis alapja lett számos filmzenének és mai slágernek (pl. a második tételének főtémáját egy popzenei szám egy az egyben átvette – Eric Carmen: All by myself, 1976), s olyan előadók, mint Frank Sinatra vagy David Bowie is „ihletet merítettek” a zeneműből. Hátborzongató tény ez annak tudatában, hogy a terápia épp ezt a sikert célozta meg: kicsit olyan az egész, mintha a hipnózis felszabadító hatására a palackból kiszabadult szellem egészen a ma emberéig repült volna, hogy átadjon nekünk valami fontos üzenetet.

S miközben elmerengtem ezen a közismert kis epizódon a nagy karmester-zongorista-zeneszerző életéből, akihez hasonlóról épp olvasok; az a gondolat fészkelte a fejembe magát, hogy milyen jó, hogy néha olyan nehéz minden, még akkor is, ha sokszor tényleg cudarul megkínozza az embert a sok gát és akadály. Milyen jó, hogy a földi élet, ez a sűrű, ragacsos közeg nem teszi lehetővé a száguldozást és a rohanást (feltéve persze, ha az ember legalább mellkasig belemerül, mert mélységében is élni akar), és így lassan kitermeli, kipréseli az emberből a lényeget. És megértettem végre, miért is utáltam világéletemben ezt az „élet szép, legyünk mindig derűsek, vidámak, szépek és tökéletesek” mesterségesen generált, lassan a csapból is folyó életszemléletet. Mert nincs mélysége. Ahogy izmot sem lehet fejleszteni ellenállás nélkül, úgy nem lehet lelkierőt sem növelni komoly akadályok nélkül. (Ami persze nem jelenti a humor nélkülözését, sőt. Hiszen az igazi humor is mélységgel rendelkezik, mert anélkül csak tortadobáló blődség, semmi több.) Ezért van az, hogy nem igazán működnek hosszútávon az ún. pozitív-gondolkodó módszerek sem, ugyanis ha mindez kizárólag a nehézségek megkerülésére irányul – arra, hogy lecsapoljuk a zavaros, hínárral teli tavat, hogy az átkelést, ha egy mód van rá, megússzuk szárazon –, akkor a hatás idővel biztosan épp visszájára fordul. Hisz a földi közeg alap-törvényszerűségének ellentmondó törekvés kizárni a „rosszat”: ugyanis ezen nyugszik a „jó”, és ezért eleve kudarcra van ítélve minden ilyen típusú vállalkozás. Egy olyan világban, ahol a negatív hívja életre a pozitívot, nem lehet a „negatív oldalt” likvidálni, de fel lehet használni arra, hogy láthatóvá váljék a pozitív oldal, a negatív vásznára festett csodás képként – talán a legközérthetőbben ezt a Sebezhetetlen című Shyamalan-film szemlélteti. (Vagy kevésbé populárisan a Stalker. „A rosszból kell létrehoznod a jót mert ezen kívül más nem áll rendelkezésedre” ; R. P. Warren - Sztrugackij fivérek.) Én azt tapasztaltam, hogy csak akkor működik a pozitív-kondicionálás, a „hipnotikus megerősítés”, ha arra vonatkozik, hogy töretlen optimizmussal és magunkba vetett hittel ott bent legyőzzük az akadályokat – mégpedig úgy, hogy magunk alá gyűrjük azokat; valamint ha tényleg ott van bennünk az a mag vagy csíra (és nem csak odaképzeljük), aminek fájáról gyümölcsöt akarunk szakítani. Épp ezért minden olyan ember életében, akiről Romain Rolland műve is szól, s amilyen feltehetően Rachmanyinov is volt, törvényszerűen eljön egy pillanat, amikor a tó közepén megáll, mert a sűrű massza már a szájáig ér és nem engedi tovább sétálni. S ekkor teleszívja a tüdejét friss levegővel, és immár segítségül használva az ellenállást elrugaszkodik a meder aljától, s lassan úszni kezd. No és így már sokkal gyorsabban halad, mint mikor a sekélyesben, majd azután a mélyben lépkedve rugdalta a vizet. Ez pusztán fizika: az összenyomott és elengedett rugó, vagy a nyomás alól kirepülő dugó fizikája.

(Mellesleg annyira jellemző, hogy hitvány és sekélyes korunknak mi a két legfőbb Mumusa: a halál és a depresszió - ami ettől persze csak még hangsúlyosabban van jelen az életünkben. Annyira retteg e két „szörnytől” a kor gyűrött papír zsebkendő léptékű emberkéje, hogy inkább a bárgyún vigyorgó debilitásig szedálja magát, csak ne kellejen szembenéznie félelmetes „ellenségeivel”. S így aztán az életének se távlata, se mélysége, se ereje, se súlya nincsen. Hisz ahol nincs mélység, ott nincs magasság sem: színes és alapvetően kedves műanyagrugók hevernek szanaszét szinte élettelenül a vidám és könnyű, az élvezetekben és rózsaszín szentimentalizmusban fürdő modern életszemlélet fröccsöntött asztalán. S ha netán itt-ott mégis találni egy-egy magányosan összenyomott acélrugót, a vidám színes csőcselék biztos nem mulasztja el végtelenül méltánytalan és buta minősítéseivel még tovább növelni a nyomást – nem gondolván arra, hogy ezzel épphogy elősegíti a törvényszerűen bekövetkező ugrást, az acélrugók „felemelkedését”. Korunk egy hatalmasra duzzadt könnyfakasztó Monty Python-jelenet, ahol nem szembenézünk a bennünk lakozó hétfejűvel, hanem vállunkat rángatva és röhögcsélve kidobáljuk ezeket a fejeket magunkból, majd mikor meglátjuk őket ott kint, ijedten hátrahőkölünk és mérgesen öklünket rázva elnevezzük őket cionistának, kommunistának, nacionalistának, szürkének vagy épp sárgának; annunaki-elitnek, sátánistának, globalistának – öndefiníciónktól függően adva neki valamilyen nevet. Azaz életre leheljük a saját abszurd, korlátolt gondolkodásunkkal önmagunk sokfejű démonját, aminek köszönhetően aztán tényleg ott lesz a Rém fenyegetőn, fölénk magasodva. S mi „öntudatosan” hátat fordítva neki, nyelvünket nyújtogatva, tele gatyával és fogcsikorgatva élezzük a kardunkat – ki-ki vérmérséklete szerint. S persze amíg így teszünk, nem is álmodhatunk fele királyságról és a királylány kezéről, mert az a sárkány legyőzése nélkül nem jár, csakhogy a hétfejűt kizárólag magunkban győzhetjük le, mert mi vagyunk a teste, s ezért ott kint csupán egy vetített képpel vívhatunk abszurd jelenetbe illő, nevetséges árnyékcsatát. Lám, még magát a Félelmetes Uraságot is láthatóvá tettük: nem volt még olyan kor, mikor a Sátán jelenléte – ráadásul néven nevezve és megszemélyesítve – ily nyilvánvalóan jelen lett volna, mint manapság. Itt van immár köztünk, hogy hatalmas tükröt tartson elébünk. Egyébként ez is törvényszerű: ha kifordul a földből a fa, mindenképp láthatóvá válik a nem túl szép, ám a létét feltételező gyökérzet is. Megteremtettük magunk köré a poklot, csak mert félünk ott bent önmagunkban lassan már mindentől: rossztól, haláltól, depressziótól, igazságtól, hazugságtól – magyarán attól, hogy az életünkért 100%-ban felelősséget vállaljunk. Lepkeszárnyún könnyű, középszerű közösségi-, fórum- és blogkultúra a miénk, melynek sajnos, lám, magam is része vagyok. Egy dolog vigasztal: hogy tudom magamról, optimista és vidám természetem ellenére ezerszer inkább (vagy tudatosan, vagy épp teljesen öntudatlanul) a látszólag nehezebb utat választom a maga néha elkerülhetetlen fájdalmaival, nehézségeivel, időnkénti depressziójával együtt, minthogy a ma divatos szómák bármelyikéhez is folyamodjak; ugyanis hiszek abban, hogy aki igazán magasra akar ugrani, annak előbb igenis le kell a mélybe guggolnia – ami még véletlenül sem azonos a hason csúszással vagy a térdepeléssel. Mindenesetre minden tiszteletem az acélrugóké, akik bármely korban vállalták és bírták a nyomást, nem törtek meg alatta, hogy a megfelelő pillanatban felugorhassanak az asztalról. Az én szememben ők a mindenkori hősök.)

Nos, nekem erről a guggolást követő, magasba ugró „felemelkedett” állapotról szól ez a zenedarab, és miután az ugrás során a lélek legmélyebb, legmisztikusabb erői mozdulnak, egy merész képzettársítással ötvöztem a romantikát a szürrealizmussal, és Jacek Yerka megkapó képeivel illusztráltam ezt a mélyből fakadó és szenvedélyes zenét, a jó értelemben vett „hipnotikus felszabadítás” jegyében.

II. ZONGORAVERSENY, C-MOLL, OP. 18

I. Moderato

II. Adagio sostenuto

III. Allegro scherzando

***

Szergej Vasziljevics Rahmanyinov (1873-1943) korának egyik legkiválóbb zongoraművésze volt, legendák keringtek bámulatos memóriájáról, technikájáról, muzikalitásáról. A fenti mű után elkészítette a II. szimfóniáját, a III. d-moll zongoraversenyét, s ezzel vált igazán ismertté a laikusok között is, amelyet sokan a David Helfgott, ausztrál zongoraművész tragédiáját feldolgozó Ragyogj (Shine, 1996) című játékfilmből ismerhetnek. Scott Hicks filmjében Helfgott a szinte emberfeletti technikát igénylő "Harmadik" extatikus eljátszása után idegösszeomlást kap, miután az orvosok eltiltják őt a zongorázástól, s csak évek múlva tud majd újra hangszeréhez nyúlni. A d-moll versenymű valóban a zongoraverseny-irodalom egyik legfélelmetesebb monstruma, s zeneileg is sokkal izgalmasabb megoldásokat kínál, mint a szerző addigi darabjai, szélesebb dallamok, összetettebb szerkezet jellemzi a kompozíciót. (Akinek tetszett a II. zongoraverseny, feltétlenül hallgassa meg ezt is!)

Arnold Böcklin svájci festő műve ihlette a Holtak szigete című szimfonikus költeményét, valamint Edgar Allan Poe verse A Harangok című korálszimfóniáját, majd megalkotta két csodálatos vallási művét: az Aranyszájú Szent János liturgiáját és az Éjszakai áhítatot. Karmesterként és zongoravirtuózként kereste kenyerét. Utolsó műveiben leginkább a halál misztikumával foglalkozott, többször felhasználta a „Dies irae” középkori katolikus dallamot is. 1939 nyarán elhagyta Európát, s haláláig az USA-ban élt.

Liszt Ferenc mellett több zeneszerző is hatott Rachmanyinovra, többek között Wagner, Csajkovszkij, Chopin. Tán meglepő, hogy e széttartó érdeklődés mégis egy irányba hatott: egy olyan sajátos zenei nyelv kialakulásához vezetett, ami stiláris értelemben 19. századi hagyományokat elevenít fel, ám le sem tagadhatja, hogy szerzője Mahler kortársa volt, mert mindent egybevetve modern zenét komponált.

Egy interjújában Kocsis Zoltán a következőképpen nyilatkozott Rahmanyinov megítélése kapcsán: "[...] tragédiája, hogy az ő stílusából eredeztethető a szirupos hollywoodi filmzene, amihez neki pedig az égvilágon semmi köze nincsen! Az ő zenéjét a maga teljességében és komolyságában kellene újraértékelni, és nem olyan stílusú zenékkel állítani párhuzamba, amelyek még nem is léteztek akkor, amikor neki már a teljes életműve készen állt".

Prológusra epilógus

2012-02-05T21:37:00.002+01:00

Úgy látszik, valamiért Karinthy szelleme most elkezdett körözni körülöttem, pedig szó, ami szó, nem igazán voltam soha túl lelkes rajongója. Néha-néha elővettem és olvasgattam, de a verseit és regényeit eddig csak félig-meddig ismertem, valahogy nem találtam rájuk. Aztán pár hete az egyik kötete „bekéredzkedett” hozzám, s most hétvégén épp el akartam ismét búcsúzni tőle – visszarakva a vaskos könyvet a helyére –, mikor felfigyeltem a könyvespolcomon egy kis verseskötetre, amit nem tudom, kinyitottam-e valaha, mindenesetre nem emlékeztem rá. Levettem, s csak úgy találomra belelapoztam, amikor is az alábbi verset elolvasva megfordult velem a szoba. Nemcsak a filmes hasonlat miatt, s nem is azért, mert a Camera obscurához eredetileg mindenképp cirkuszos képet szerettem volna betenni – végig ott motoszkált ugyanis a fejemben kérlelőn, hogy keressek egy századfordulós cirkuszképet, és ennek köszönhetően egy teljes estét régi cirkuszplakátok nézegetésével töltöttem, csak aztán nem találtam megfelelőt –, hanem mert a vers folytatott valamit, amit épp most kívántam abbahagyni. Mindenesetre a dolog nem hagyott nyugodni, s úgy éreztem, szabályszerűen provokál ez a kis költemény, ez az oly ismerős hang, hogy gyerünk, gyerünk, csak vigyük tovább a megkezdett párbeszédet, és ne törődjek most sem azzal a fenntartásommal, hogy azért ez így mégiscsak butaság, sem pedig azzal a mindig jelenlévő óvatosságommal, ami nem engedi, hogy bárminél is hosszabb ideig leragadjak. Gyerekkoromat leszámítva soha nem írtam még verset (könnyen giccsbe hajló, nagyon nehéz műfajnak tartom), de most tényleg nem bírtam ellenállni az engem körbelengő incselkedő, provokatív atmoszférának, úgyhogy elhatároztam: felveszem a kesztyűt és válaszolok a versre – pontosabban kiegészítem a magam módján a formába öntött gondolatot; persze csak játékból, afféle stílusgyakorlatként.

Jöjjön tehát elsőként Karinthy prológusa (katt ide), amire válaszként született az

Epilógus egy cirkusz-filmhez

Kakofón, fülsiketítő zaj.

A hatalmas, modern, széles vásznon film pereg, rajta a Bohóc, amint áll egy lepedővászon előtt és épp egy nagy selyemszívet rángat elő a blúzából, miközben monologizál képzelt közönségének.

„Itt hagyom a darab leghitványabb darabját!

Vetítő, oltsa el a nagy reflektorívet,

Dobjunk koncot nekik, – frissen kitépett szívet!

Az én rongy életem ugyan mit is jelent?

Egy órás mulatságot, vagy tán a Végtelent?

Tán eleven valóság, – tán sok, talán kevés?

Talán csak egy ravasz trükk, – jó reklámhirdetés…?

Szétszórja a nagy szív tartalmát, a papír-szíveket.”

Ekkor a kép kimerevedik: a Bohóc nem mozdul a képen az üres lepedő előtt. Fény világítja meg a szélesvászon előtti színpadot, ahol ott áll a Tényleg Igazi Bohóc, épp olyan ruhában, mint a filmen. Az eddig „eleven bohóc” a lepedő előtt a szélesvásznon mozdulatlan marad, míg a Tényleg Igazi Bohóc hármat tapsol.

Hé! Fényt ide! Itt, itt, egy kicsit lejjebb! Vége van a vetítésnek!

Hátrafordul, a megmerevedett vászonbohóc felé biccent, majd vissza a közönséghez.

Csendet! Rendet! Fegyelmet! Csak egy percnyi kegyelmet!

A zaj lassan, de elül.

Nagyérdemű és tisztelt közönség!

(Nem mondom, hogy csőcselék.)

Péter, Zoltán, Tamás, Gábor!

Véget ér a mozi-mámor!

S honnan e hang, mely önhöz gagyog?

Nem enyém – én nem is vagyok –:

nem innen szól és nem onnan,

hanem ’hol van a „sehonnan”.

(Ne nézz már ily bambán körül,

segítek: a vászon mögül!)

És honnan a kép: e lángszínű orr?

Tarkód mögül, a kis lyukból.

Fekete lyuk, fehér vászon – ez a mágia, barátom!

Nézzük tehát, mit is látunk éppen:

képben képet, mely ott van a képen,

káprázatot, olcsón könnyű álmot,

mely igazzá tesz egy vetített világot;

cirkuszi porondon kopott bűvésztrükköt,

mi teremtett lábadra jókora nagy bütyköt.

Fogjad, tapintsd, ott egészen lent,

igen félve tisztelt nézősereg;

fáj és viszket? – nagyon furcsa kórság

a zoknidba rejtett „igazi” valóság!

Párás tükrön körberajzolt másod,

bonszájléted: csepp-cserépbe zárod.

Melyben hinni épp te magad akartál,

hogy igazán érezhesd, van, amit vakartál –

s elmondhasd magadról: „márpedig én vagyok”,

és nem csak leszel s voltál, mint a dicső nagyok.

(Álmod a lap, rajta való:

kádban ringó papírhajó;

zuhanyrózsa, csempe, tükör,

csillárégbolt, csak hogy örülj,

s megcsodálhasd szép „valódat”:

a vízkőfolt teliholdat.)

Érted már, mit makog bugyuta rímem?

Hogy épp amit kaparsz, az biztosan nincsen!

Nem látod, nem hiszed: szemedet takarod,

miközben ballábad bütykét, lám, véresre szétmarod.

„Levágni, azonnal!” – tudod már, mit csinálsz?

Testedet metélve fabábut fabrikálsz,

hisz így protézis lesz a dicső „én”: magad,

szárnyas csöpp rovar, ki hálóba ragad.

Hétfejű sárkány, nyolclábú rém üldöz,

míg féllábon ugrálva könyörögsz az „Űrhöz”,

ami nem más, mint a mögöttem álló,

szálból szőtt vászon, e csalóka háló

csillámló ködének csalfa árnyacskája:

süteményformácskád tálban kelt masszája.

Filmbohóc lényemre legyints csak, barátom,

nevethetsz, gúnyolhatsz, csak bátran, én nem bánom.

Ablakod tükrén át egy legelőre nézel,

tehenek közt őzet szép szemed nem észlel,

mert marhát vár a csalfa, s azt látja, mit remél:

„Ott az én mesterem!” Reklám milkatehén.

Ha sötétkamrádra az ajtót kitárod,

fényt kap a negatív – s már hiába bánod,

nem lesz szép képed és kezdheted elölről,

őzet képre csalni trükkös legelőről.

Nem hiszed, nem érted, nem bánod, nem látod?

Szeretnéd igaznak e vetített világot?

Fesd bátran mintásra a legelő-palánkot!

Kérőddzél, böfögjél, s zárd be jól ablakod,

húzd csak át ősrégi, térképes pamlagod,

ha igaz csak az lehet, mit marhaszem felfogott:

lilafoltot, ködöt, útra kifolyt tejet ;

higgy benne – és hajtsd „Szép új” pamlagodra

zsivajtól kongó, üres kókuszfejed.

(Hisz feltörni úgysem mered.)

Tapsot, füttyöt, gyerünk, bátran! Veregesd csak meg a vállam!

Vagy fújogj, netán pityeregj, ez már, hidd el, egyre megy.

Mert én lassan lelépek, hogy gépészként eszméljek

kis fülkémben – nézd, ott hátul –, elég volt ez álvilágból.

A film kifut, a gép leáll. Bohóc helyén fénysugár

– látod már, hogy nincs, ami van? –,

így tüntetem el „én”-magam.

Az eddig valóságosnak tűnő „tényleg igazi bohóc” a vászon előtt mókásan meghajol, majd lassan halványodva eltűnik – ekkor derül ki, hogy csak hologram volt: egy fénykör marad a helyén. S ebben a pillanatban mögötte a vásznon újra peregni kezd a megállított film, és a lepedővászon előtt álló „eleven bohóc” – az Eredeti Filmbohóc élő másolata, pontosabban a filmmásolat eredetije – folytatja a monológot ott, ahol abbahagyta:

„Mitől okul közönség s bedőlnek a mozik:

Kapd el, – fogd meg, – gyerünk! Alló! Mehet! Muzik!”

***

(Ezt a kis verset köszönetként ajánlom szellemi társaimnak, a még itt lévőknek és a már eltávozottaknak egyaránt, akikkel mindig lehetett közösen - a fentihez hasonló módon - komoly dolgokról felszabadultan, vidáman beszélgetni.)

Camera obscura

2012-02-01T22:02:00.011+01:00

„ – … a gondolkodók tulajdonképpen csak egymással társalognak.

– Úgy is van. Ezt a társalgást úgy hívják: irodalom.

– Más szóval: az előbb említett kiválóknak, az emberi fajta képviselőinek levelezése egymással, téren és időn át, a fölösleges és haszontalan csőcselék feje fölött. Nem gondolja azonban, hogy ennek a társalgásnak van egy nagy hátránya, egy ki nem küszöbölhető nehézség?

– Tudom, mit akar mondani. Hogy a levelezés egyoldalú, mivel az időt nem tudjuk megfordítani, a múltból érkező levelekre nincs mód szellemtársainknak válaszolni: meg kell elégednünk vele, hogy meg nem született szellemtársunkhoz intézzük a reménytelen üzenetet „add tovább” kiáltással, akik viszont nekünk nem tudnak felelni. Így aztán hogy egyeztessük össze a tanulságot, hogy tanuljunk egymástól, hogy oldjuk meg tökéletesen a feladatokat?

– Hacsak…

– Hacsak?

Egymásra nézünk. Megpróbálunk elfordulni, hogy el ne nevessük magunkat.

***

Kérem az olvasó különösebb figyelmét. Szükségem van rá, legalább eleinte. Nem is a tárgy miatt. Minden tárgy egyforma, események és benyomások. Ezen a ponton, ha már kezébe vette a lapot, nincs mitől tartanom. Nyilván érdekli az a Lehetőség, ahonnan beszélek.

Bizonyos nehézséget kell leküzdenem, ez a nehézség leginkább ahhoz hasonlít, amit különböző nyelvek átültetése okoz.

Azzal a különbséggel, hogy itt nem szavak, hanem fogalmak átültetéséről van szó.

Igyekezni fogok az olvasó fogalomkörének nyelvére fordítani tapasztalataim közlését. Gyakran kell majd hasonlatokkal dolgoznom. Mint újságíró (régebbi olvasóim tudják) ezeket lehetőleg kerültem. Ami a „színes riportot” illeti, úgy vettem észre, a jó szemmel meglátott valóság színesebb szokott lenni, mint a halvány emlékképekből hozzáadott mártás.

Ezúttal, úgy látom, más feladatot kell megoldanom. Bizonyos mértékben tompítanom kell. A színek túl erősek. Furcsán hangzik: túl világosak. Kápráztatnák az olvasót, nem látná a formát. Vigyázni kell az expozícióval.

Hasonlatokra van szükségem, ama homályosabb világítás közegéből, ahol az olvasó tartózkodik. Most jut eszembe, valaki említett is effélét, talán Goethe. Lehet, hogy rosszul idézem. „Alles Vergängliche ist nur ein Gleichniss.” „Minden mulandó annyi csak, mint egy hasonlat.”

Hozzátenném: „mint egy rossz hasonlat.”

Ezért kérem az olvasó kivételes türelmét. Én az ő nyelvén fejezem ki magam. Ha közben hasonlataimat erőltetettnek vagy affektáltnak tartaná, ennek nem én vagyok az oka, hanem az ő furcsa fogalmai. Az én hasonlataim jók, ő látja rosszul a tárgyat, amit hasonlítok. Igyekezzék másképpen nézni a modellt, mint ahogy eddig nézte (talán oldalról vagy felülről), akkor élethűbbnek találja majd a portrét. …

Mást mondok.

Olyanféle nehézséggel küzdök, mint valaki, aki közös szobában (ezt jól jegyezzék meg!) előbb ébred fel, mint alvótársa. Szeretné vele közölni, hogy nemsokára megérkeznek (lehet ez a közös szoba egy hajókabin vagy hálófülke), de az illető olyan jóízűen alszik még, hogy nincs szíve felkelteni. Az illető azonban nyugtalan alvó, álmában beszél, és mintha olyasfélét motyogna, ami a megérkezésre vonatkozik. Tehát felel valamit, már amit egy álmában motyogónak felelni lehet, igyekezvén kitalálni, vajon mit álmodik ebben a percben. Az alvó bólint, mintha értené, másik oldalára fordul, felel valamit.

Tessék elképzelni egy ilyen társalgást.

Annyi bizonyos, hogy az ébredezőnek nehezebb a dolga, neki kell alkalmazkodni.

Abban a reményben, hogy az olvasó olyasfélét álmodik éppen, amiben magam is szerepelek, megpróbálom elmondani, hogy történt elutazásom …egy túlvilági utazásról van szó, valódi útról a másvilágra, ebből a földi életből indulva, s ugyanide visszatérve, ennek az útnak élményeit és tapasztalatait ajánlom fel … itt nem arról van szó, hogy egy halott, hanem arról, hogy egy eleven ember jusson át a másvilágra, aminek két előnye volna … az eleven embernek ugyanis egyrészt módjában van fenntartani az érintkezést embertársaival, ami egy halott számára legalábbis nagyon meg van nehezítve, másrészt – ami a legfontosabb – lehetősége nyílik a visszatérésre, hogy híradását megerősítse. Ez az, amit a technika mai állása mellett még nem sikerült megoldani, igaz, nem is nagyon igyekeztek – s amire való szerény vállalkozásomat most volt szerencsém bejelenteni…

Még csak egyet jegyzek meg. (Jó, hogy eszembe jutott!) Egyszerű szavakat keresek. Mindig lenéztem (s most már tudom is, miért) a rejtelmeskedőket, akik a homályt homállyal világítják.

Erre semmi szükség.…

Bevallom, kicsit izgatott vagyok. Bár a legveszélyesebb kísérlet a negyedik kiterjedésbe való első átmenetem volt, kíváncsiságom számára csak most következik az igazi újság. Sejtelmem sincs róla, mi vár rám az ötödikben és a többiekben, hiszen tudod, azok az ismerőseim, akikkel a negyedikben találkoztam, erről édeskevéssel tudnak többet, mint jómagam. Sóvárogva és éhesen kóvályognak ők is a határok előtt, nem tudnak bejutni, s őszinte és leplezetlen irigységgel bámultak rám, mikor megmutattam nekik a határátlépési engedélyt…

Nagyon magamnál vagyok, sőt az a baj, kicsit túlságosan.

Az új benyomások előretolakszanak, félek, hogy elnyomják az átmenetet, amit pedig figyelni akarok. Erős kényszer dolgozik bennem, nem arra, hogy siettessem, hanem hogy visszatartsam a folyamatot: kínosan, kapkodva próbálok emlékezni, miről is volt szó egy pillanattal előbb.

Ez rendkívül kínos. Félek, ha elfelejtem az utolsó képet, gondolatot vagy szót, elvész a kapcsolat, ami a három kiterjedéshez fűzött, s akkor nem tudok többé visszafelé érintkezni azokkal, akiknek kedvéért az egész kalandot vállaltam. Ha ez megtörténik, az az eshetőség fenyeget, hogy a visszatéréskor viszont arra nem fogok emlékezni, ami közben történt.…

Mint utóbb kiderült, ez az óvatosság igen helyénvaló volt, enélkül a legnagyobb bajok lettek volna, most itt volnék a negyedik kiterjedésben, sejtelmem se volna róla, mit keresek itt, kinek a kedvéért mászkálok mindenfelé: félszeg helyzetben dobálnának az események, nem tudnám, hová tartozok, kivel kell érintkeznem, és mi lesz velem általában: hogy így mondjam, nem tudnám, mi a foglalkozásom a valóság világában.

Miután meggyőződtem róla, hogy sikerült megjegyeznem, s fel fogom idézni tudni, ha szükség lesz rá, háromkiterjedéses létezésem utolsó emlékét (s erről a többi is eszembe jut majd), bátrabban adom át magam a benyomásoknak, amik most el fogják törölni.

Itt az ideje.

A lárma erősödik.

Előbb valami sötétségen kell átvergődnöm.

Ez a legundokabb része a dolognak.

Szerencsére nem tart soká.

Háromkiterjedéses szerveim, különösen tüdőm és szívem, rettenetes kalamajkát csinál, amitől ugyancsak háromkiterjedéses idegeim úgy megijednek, hogy az ugyancsak háromkiterjedéses agyvelőben a legnagyobb zavar és kapkodás támad.

Ezek a szervek az állapotukkal együtt járó renyheség következtében megszokták a háromkiterjedést, s ebben a pillanatban nem érzik a negyedikben való létezés lehetőségét.

Mintha azt hinnék, hogy nem lesz alkalmuk mozogni, dobogni, lélegzeni „élni” többé, ha bizonyos halmazállapot megszűnik (amivel persze ott kell hagyni a formát is, holott ezt a lényeggel tévesztették össze), kétségbeesetten rángatózni és kapkodni kezdenek.

A háromkiterjedéses agyvelő, ennek megfelelően, szörnyű erőfeszítéssel próbál „rendet csinálni”, vagyis ragaszkodni a formához, míg végre, nagynehezen magára eszmél.

Rájön, hogy létezik, illetve tud a létezésről, holott a tüdő és a szív - még egy pillanatig érzi őket a háromkiterjedésben - nem mozdul többé.

Illetve...

Nagyon is mozognak, dobog és lélegzik mind a kettő a maga módján, csak nem ott, ahol (a háromkiterjedéses idegek végződésének irányából) keresi őket.

Valahol máshol.

A negyedik kiterjedésben.

Ahová átforgott a képsík.

Nagyon furcsa érzés.

Emlékszem, az embernek például elalszik a lába.

Idegen test. De valahol azért van, ugyebár, csak az a kérdés, én is ott vagyok-e?

Vagy fáj a levágott kar. Ijesztő. Most képzeljék el, hogy az egész testet levágják. Egy pillanatig fáj - nem tudjuk, hol vagyunk - ott, ahol fáj, vagy ott, ahol érezzük.

A lecsapott fej után kap így az elítélt.

Az egész ezen az ostoba „én” képzeten múlik. Minden félreértésnek ez az oka.

Mindenáron rögzíteni akarjuk.

Mennyi bolond szenvedés és téboly forrása ez a gyáva makacsság!

Mindig ahhoz, ami éppen a legközelebb esik.

Fáj valami. Vagyis nagyon közel van valami.

Mi sem egyszerűbb: én fájok. Nekem fáj.

Test. Kéz, láb, tüdő, szív. Mozgás. „Anyag.”

Hát persze. Mindez „létezik” - ó, nagyon is létezik - sokkal inkább, sokkal valóságosabban létezik, ezerszer valóságosabban, mint amennyire valaha is hittél benne, kedves olvasó!

És hát, persze - mit rémüldözöl? -, az én is létezik, ó, nagyon is létezik! sokkal inkább, sokkal valóságosabban, ezerszer valóságosabban létezik, mint amennyire valaha is tudtál róla, vallottad, érezted, meg is nevezted.

De miért akartad, miért akarod mindenáron ott rögzíteni ezt az ént, a többi valósággal, ahol éppen ráeszmélsz?

Mert ott a legközelebb, ugye. Jelen vannak kéz, láb, tüdő, szív, minek fáraszd magad, hogy távolabbi dolgokkal kösd össze, még ha történetesen jobban, tökéletesebben tartoznak is együvé ezek a távoli dolgok és a te „éned”…

Még tudni vélem … a nevem, … még tudni vélem, hogy a szívem és a tüdőm nem mozog, hogy tehát most mindennek vége, … nincs többé világ, nincs többé semmi.

De ugyanakkor, szinte egyszerre, valami mást is kezdek tudni.

Méghozzá sokkal erőteljesebben és biztosabban és nyilvánvalóbban, mint ahogy előbb ezeket a dolgokat tudtam.

Hogy mi ez a valami, sőt, ki ez a valami, most még hiába mondanám el, önök vállat vonnának, vagy azt hinnék, tréfálok.

Tehát annyira szorítkozok csak, hogy magáról a felfedezésről referáljak, a „testi” érzésről, ahogy önök nevezik.

A többi úgyis ki fog derülni.

Először és elsősorban: nem fekszem semmiféle halottasházban.

Másodszor és másodsorban: nemcsak hogy semmi baja „énemnek”, sőt ellenkezőleg, sokkal biztosabb vagyok benne, mint az imént, s pedig egyszerűen azért, mert sokkal többet tudok erről az „énről” a folytatólagos események közben, amik megelőzték, egy bizonyos pontig.

Egymás után jönnek a képzetek, egymás után jutnak eszembe dolgok, amikről a folytatólagos események közben sejtelmem se volt. …

Emlékszem, mondtam is ezeknek a spiritisztáknak: lehet, hogy a ti szellemeitek léteztek valamikor, az életnek valami test előtti, primitív fokán, de ha maradt még belőlük néhány ásatag példány, igazán nem érdemlik meg, hogy visszahívjuk őket, ezeknél aztán valóban magasabbrendű és tökéletesebb megoldás volt a háromkiterjedésű test! … Értsék meg: az önök fehér lepedővel és áttetsző fehér festékkel vagy ködfátyollal ábrázolt „kísértetei” egy az élő testnél alacsonyabb fokát jelentik a létezésnek.

Ami itt van: ez pedig egy magasabbat. Nem akarom mondani, hogy ugyanannyival magasabbat, mert megsértődnének, de...

Röviden és tömören: higgyék el nekem, hogy ami itteni tüdőmet és szívemet illeti, ezek éppen olyan jól, bizonyos értelemben jobban funkcionálnak, mint az önöké. Valahogy így mondhatnám: míg önök csak közvetve, a tapasztalt külső és belső mozgások révén, érzékeik, sőt kizáróan erre a célra szolgáló érző műszereik révén vesznek tudomást szerveik működéséről (olyanféleképp, ahogy a külső dolgokat is csak akkor tapasztalják, ha azok mozgásban vannak, különben nem!), addig én itt bennük élek, dobogok és lélegzek, mint – de mit magyarázzam?

Hogy az önök teste tömörebb, keményebb, szilárdabb?

Szó sincs róla!

Puszta káprázat!…

Ami végül „eszméletemet”, öntudatomat, éntudatomat, megfigyelő- és felismerőképességemet illeti, lévén ezek fontos feltételei az újságíráshoz való alkalmasságnak... Nézzék kérem, nem mondhatok mást, mint hogy mindaz, amit itt tapasztalok magam körül, bár formában nagyon hasonlít mindahhoz, amit önök is látnak, ha körülnéznek a világban, számomra abban különbözik attól a módtól, ahogy azelőtt kerültek tudatomba és eszméletembe, hogy sokkal biztosabban és erőteljesebben veszem tudomásul létezésüket.

Körülbelül olyan biztosan, ahogy önök a gammasugarakat tapasztalják.

Ez itt egy pohár víz, előttem a vonatablakon.

Ugyanolyan pohár, mint amilyent önök is láttak már.

De mennyivel határozottabban, nyilvánvalóbban az!

Mennyivel bizonyosabb vagyok benne, hogy az, és semmi más!

Sokkal több képzetem fűződik hozzá.

Sokkal többet tudok róla, egy és ugyanakkor.…

A vonat lassít. Úgy látszik, valami kisebb állomáshoz érkeztünk, örömteli izgalom: végre megtudom talán, milyenek, hogy jelentkeznek az első lelkek, akikkel találkozni fogok.

Mert eddig egyedül ültem a fülkében.

Vajon milyenek? Hozzám hasonlítanak? Vagy önmagukhoz, ahogy odaát éltek a képzeletemben?

Szívem hevesebben ver.

Eddig csak tárgyak vettek körül és a természet – most eleven lények jönnek majd –, százmilliószor elevenebbek, mint odaát, hiszen halhatatlanok.

Magam mint átutazó, jól tudom, még nem vagyok az.

S először döbben belém a kérdés: vajon kész vagyok-e arra, ami most következik?

Aztán összeszedem magam.

Kötelességemre gondolok.

A vonat lassít, megáll.

Felállok, kiegyenesedve, feszülten, mindenre készen.

Először csönd, aztán mintha távoli zaj közeledne... Furcsa mormogás. Mintha beszélnének. Mintha valaki türelmetlenül kérdezősködne. Szavakat nem tudok megkülönböztetni.

A zörejek erősbödnek. Dübörgésszerű folytonosságba mennek át. A vonat halkan remeg. Mintha emelkedne. …

Áttetsző folyadék… egy arc körvonalai rémlenek át mögötte… Közeledik az ajtó innenső felszínéhez… már egész jól látom…

Ismerős arc…

Ő is rám néz, biztatóan mosolyog, a kezét is látom integetni.

Még egy pillanat, és előbukik a folyékony ajtóból.

Ott áll előttem. Mosolyog. Szelesen előrehajol… nem érzem, csak látom, hogy megölel, az arcom is megcsókolja, kedélyesen. …

– Én tudtam, hogy jön, egyenesen elébeutaztam, hogy átsegítsem az első nehézségeken… sejtettem, hogy egy kicsit meg lesz ijedve… ez már így szokott lenni...

Még mindig töprengek.

De őt ez nem zavarja, élénken, felvillanyozva fecseg, nyilván nagyon örül, hogy megtalált, és segítségemre lehet.

– Ne restelkedjék, nekem is meglepetés... Tudja, én azt hittem, úgy informáltak, hogy egészen átjött... Csak most tudtam meg, hogy kísérletről van szó, vissza akar menni... Nagyon érdekes! Annál érdekesebb, ha kísérlet… Persze, gondolhattam volna, hogy csak a negyedik kiterjedésben lehet a kísérletet végrehajtani, ha csakugyan vissza akar kerülni a harmadikba... Az ötödikből, ahol csekélységem tartózkodik, ezt már nem lehet megcsinálni többé... illetve talán lehet, de nem érdemes… szerencsémre, mert amilyen nyugtalan vagyok, képes lennék rá… De én csak fecsegek, maga meg rémülten néz rám… Szegény barátom, kényelmetlen állapot… négy kiterjedésben lézengeni, ebben a kemény és világos és hangos közegben, amibe került… meg van szeppenve, mi? hát elég siralmas bőrben tetszik lenni… Mondom! Negyedik kiterjedés! Kép és árnyék! Kísértet! Hamlet szelleme! De nekem így is kedves azért! Roppant örülök, nagyon tetszik a bátorsága, méltánylom az ötletet, tetszik nekem, és ne tartson semmitől amíg engem lát, kalauzolni fogom ebben a világban, hogy el ne tévedjen. Szóval, ön benyomásokat akar gyűjteni… informálni akarja őket, odaát… Remek! … Figyelmeztetem, óvatosnak kell lennie, mindenben hallgatnia kell rám, egyedül ne tegyen egy lépést se, mert könnyen megjárhatja… vagy visszahajítják, ahonnan jött, vagy úgy ittragad, hogy soha többé eszébe nem jut, fiú-e vagy lány…

A vonat most hangtalanul fut, alig érzem a kerekeket. Szépiafelhők suhannak az ablak előtt. Egy fordulónál, alattunk, kitárul a tájkép.

S kitárul vele együtt bennem is valami.

Ezt az érzést közölnöm kell.

Nem a magam „jellemzése” miatt.

Abban a feltevésben, hogy tompán és féltudatosan az olvasón is átsuhant már hasonló, megpróbálom ezen az érzésen keresztül tenni elképzelhetővé a látványt.

Olyanféle fellélegzés, mint mikor az ember hazakerül.

De nem olyan hazába, amiről tudott, vagy amit keresett.

Ismeretlen, sohanemálmodott vidék.

És mégis minden, ami eddig volt, gyermekkori emlékek, ismerős arcok, az élet folytonossága valószínűtlenné és idegenné válik.

Talán a „fajta” emlékezése.

Sokszor gyanúsítottam a növényeket, hogy ismerik ezt: ez adja nekik a csalhatatlan biztonságot.

Összefoglalni egy szóba azt, ami megkülönböztetően más benne, így próbálnám: tág.

Tág és nagy. Mindennél tágabb és nagyobb, ami hasonlít hozzá.

Talán itteni szemszögem változott. Láthatárom terjeszkedett szét. Vagy magam zsugorodtam össze liliputivá.

Képzeljenek egy égboltot, ami százszor messzebb van, mint ahogy megszoktam. Messzebb van, és minden szélesebb rajta.

Egy megfordított látcső széttolja a világot anélkül, hogy kicsinyítené.

A Város is innen nézve óriási…

Mire a pályaudvaron befutunk, már természetesnek találom, hogy itt nem lehet tájékozódni, illetve nagyon is lehet, de nem abban az értelemben, ahogy odaát történik.

Ugyanazt a részletet, házat, utcát, környezetet nem fogod ugyanott találni, ahol előbb.

Nem veszett el, csak más került a helyére.

Csak így férhet el, térben, mindaz, ami az időben valaha létezett: ez itt egész világos.

Hamar rájövök, mitől függ, hogy valami szemeim elé kerüljön.

Természetesen attól függ, hogy eszembe jusson…

Összevissza folydogál minden egymásba, tarkán és áttetszően, mint egy megőrült filmen. Persze csak a számomra. Az itteniek szempontjából mindez roppant érthető és egyszerű, és pompásan kiismeri magát az ember. Vezetőm biztat, hogy számomra is, majd ha megszokom. Ne felejtsem el, az ébredés pislogásában néha nagyon furcsán hat ránk a megszokott szoba és a megszokott emberek: még ott kóvályog fejünkben az álom zagyvasága. Félrebeszélünk és félregondolkodunk.

A zagyvaság tehát bennem van, abban a látszólagos rendben, amit az álomból hoztam magammal.

Mintha két képeskönyv lapjai forognának egymás felé, egymásba olvadva, őrült iramban: az egyik az értelem és belátás fejlődését ábrázolja, előrefutó oldalszámokkal, száztól ezerig, egyre gyorsuló pörgéssel, a másik, visszafelé lapozva, az ösztönök és indulatok és vágyak rendetlen gomolygását tükröző tekercs, lassabban, de annál makacsabbul hajtogatva kevésszámú köreit, száztól lefelé, a belső, még nem látható ősakarat tengelyéről sodorva le... Egyre furcsább, visszataszítóbb a zagyva ellentét...

És a két főtengely: egyéni értelem és faji ösztön, kifordult a rázkódtatástól... a két kerékrendszer, amik összhangban működtek, egymásba szaladt... ezért kaptuk ezt a furcsa vetítést. A fajtát megint egyszer elfogta a páni rémület... az indulatok hanyatt-homlok nekilódultak, visszafelé... az Ész hiába ordított, hogy megállítsa, visszatartsa, mint a vesztébe rohanó csordát, mikor kigyúl feje fölött a pajta... hó, hó, megállj, te! Mint műkedvelő metafizikus, talán méltányolni fogja elméletemet, mely szerint az időnek nevezett szubstancia, vagy ahogy Kant fogja nevezni: szemléleti forma egyik fele megfordult, míg a másik változatlanul szalad tovább. … Ebből a forgatónyomaték keletkezik, örvénylő kerék, káosz, a káoszból viszont új világ. … Mindenesetre nagyon érdekes, hogy az egész kalamajkát egyetlen ember csinálta, a Rémületkeltés furcsa rögeszméjével. … Ilyen örvények gyakran keletkeznek apró mag körül, és abban a körben, ahonnan beszélek, ezt egész jól meg lehet figyelni …

– Mi van ott, ahol most áll?

– Tökéletes üresség. Soha nem tapasztaltam ilyet. Nincsen sötétség, és még sincs világosság. Magamról is csak annyit tudok, hogy egy hang vagyok, ami önnel beszél.

– Jól van. Induljon el bátran, vaktában, gondolkodás nélkül. Ne csodálkozzék, ne álljon meg, ne forduljon vissza. Ha átlépte a határt, találkozni fogunk, onnan fogja tudni, hogy megérkezett a Hatodik Kiterjedésbe…

Két elhatárolt világegyetem olvad össze. Füled mámorában látod a hangot, szemed mámorában hallod a színt.

Különös lelkiállapot.

Az érzékektől elválasztott lélekrekeszek ajtai kinyílnak. Megoldódik minden karcoló szöglet, recsegő zörej, viszkető fájás, amit úgy megszoktál.

Mint barom a legyet.

Lassan süllyedsz, a fájdalomtalanság. Semmid se fáj (hogy értessem meg olvasómmal, akiről most már tudom, hogy csak fájdalmat érez, s ennek bizonyos fajait nevezi kéjnek és gyönyörnek?).

Harmónia?

Nem tudom.

Egy bizonyos: a kétféle hatás többet ád, mint külön-külön bármelyik.

Egyszerre átvillan rajtam megint.

Erre gondolt, ezt hallotta meg álmain túl, ebből a külső valóságból, a középkori csillagász, mikor a szférák zenéjét emlegette?

Mert határozottan van az egészben valami kabalisztikus.

Sőt, tudományos.

Egész határozottan azt érzem, hogy e formátlan gomolygás mögött számok lappanganak. A minőségek mögött mennyiségek.

Mint minden érzéklés gyökerei.

Képek bukkannak elő, amikről kiderül, hogy nem tapasztalathoz rögzítődtek.

Minden tapasztalás előttről valók. Létezés előtti állapotodból hoztad magaddal.

Nem is képek ezek. Absztrakciók. Elvont fogalmak.

Állapotok, minőségek, vonatkozások.

Két ismeretlen dolog egymáshoz való viszonya, mint ismert összefüggés.

Önálló hasonlat, amiről nem tudjuk, de nem is fontos, mihez hasonlít.

Arány és mérték, amivel nem lehet, de nem is kell mérni.

Alakuló világ, az Idő bilincseiből felszabadulva. Ha valamire mégis emlékeztet, talán ama ködfoltok, amikre túl a Tejúton vélt rábukkanni a teleszkóp, abban a távolságban, aminek úgy sincs értelme, mert az a végtelen, abban a távolságban, amihez képest önmagadnak, teleszkópoddal együtt sincs értelme - ez volt hát ama csillagos ég? Háromkiterjedéses álmod sejtelme a Nagy Kiterjedésről? A Külső világ, amit álmodban láttál?

Örvénylő mozgás, egy láthatatlan központ körül…

– Mi ez? Hol vagyok?

– Mi volna? Hol volna? A vasúti fülkében.

– Már megint vasúti fülke? - kérdem kissé csalódottan.

– Miért ne, nem mindegy? Ahhoz, hogy átvetüljünk a képsíkon, igazán fölösleges volt a helyünket megváltoztatni. Aki a kiterjedések közt utazik – most már észrevette –, úgyis nagyon jól tudja, hogy bármily szűkösek alacsonyabb fokon az eszmélési lehetőségek s a mozgás szabadsága – a többi kiterjedés ott van azért körülötte. Nem a helyét kell változtatnia, csak eszmélete fokát, ha át akar jutni a következőbe. Azonnal érezni fogja, milyen nyomorult és esetleges és viszonylagos volt az az énje, akivel az Ötödik Kiterjedésben azonosította magát, ahhoz képest, aki itt ül mellettem a pamlagon. … Hát még mindig nem érti a Dimenziók Fizikáját, amit annyiszor megmagyaráztam, együttlétünk óta?... Hiszen elmondtam már, hogy egyik körből a másikba jutni a ráeszmélésen múlik, s nem a hely- vagy időváltozáson… Magától értetődik ebből, hogy mindegyik körben mindenki ott van, aki valaha eszméletünkben szerepelt…

– Egyszerre és ugyanakkor?

– Egyszerre és ugyanakkor, vagy, ha úgy tetszik (olvasói szempontjából), mindenki annyi példányban, ahány kör van…Egy kicsit komplikált, értem. Egyszerűbben is megmondhatom: arról van szó, hogy minden véleményben és képzeletben, amint itt „én”-ek egymásról és ezenkívül mindegyik külön-külön, a többiről együttvéve alkottunk, bentfoglaltatik mindkét fél jellege és jelleme. Egymást álmodjuk… egymás valódi lényét alakítja, változtatja és idomítja önmagához mindegyikünk, ahhoz tehát, hogy lélektársunk álmát élesebben s valóságosabban felfedezzük, be kell szüntetnünk, egy darabig, a magunkét, olyanforma dolog ez…

– Mint mikor az autóban eloltom a lámpát, hogy jobban lássam a közeledő másik autót.

– Nagyon helyes, vagy mint mikor a csillagász elsötétíti kémlelőtornyát, hogy a csillagokat láthassa.

– Azt mondja meg, hogyan csináljam?

– Tudja mit, majd segítek magán... Véletlenül tudok egy számítást, aminek segítségével könnyen át tudom forgatni az „én” képleteket, egyiket a másik vetületére - maga ezt nem érti, ehhez tudnia kellene, hogy mindegyik „én” egy mennyiségtani képletnek felel meg. Magának nem lesz más dolga, mint behunyni a szemét, erősen figyelni, s közben, amennyire csak képes rá, beszüntetni minden önmagára vonatkozó képzelődést, meg kell feledkeznie, amennyire tud, minden vágyról, ami olyannak láttatta a boldogságot, amilyennek ismerni vélte - abban a fokban, ahogy ez sikerül, el fog sötétülni a világ, hogy egy idő múlva helyet adjon egy másik én képzeletének, tudnia kell, hogy a boldogságakarás, a gázra vonatkozó törvényt követve, minden üresen tátongó helyet elfoglal, s ha ilyet talál egy idegen lélekben, rögtön benyomul…

Behunyom a szemem.

Megpróbálom elállítani a gondolatok és érzések zakatoló gépezetét, arra ügyelve csak, hogy eszméletemet azért el ne veszítsem.

Úgy látszik, eltaláltam a kellő mértéket, és sikerült a holtponton megállani.

Egy pillanatra a személytelenség csodálatos valóságát tapasztalom: határozott tudomásom van róla, hogy nem vagyok, és a lét mégis van, azt hiszem, ilyesféléről ábrándoznak a Nirvána vallásának követői…

Az olvasónak, az álmodónak, akihez beszélek, önmagam kísértetének, mely ott kóvályog valahol, e pillanatban is, valamelyik alsó körében a számomra ösztönéletnek tűnő eszméletállapotban, öntudatlan lényem mélyebb rétegeinek, mellyel e pillanatban is görcsösen igyekszem fenntartani az érintkezést: mindezeknek a homályos érzéseknek azt izenem innen, a Hetedik Kiterjedés Világából: meg kell bocsátanotok, innen kezdve nehezen találok már megfelelő hasonlatot, amivel lefordítsam nyelvetekre a Valóságot úgy, ahogy van és létezik, mindannyiunk számára lehetségesen, ha módunk volna mindannyiunknak ráébredni.

Leginkább talán az Űr és az Anyagelosztás hasonlata közelíti meg – ebben a képben maradok, jobb híján: álomemlékeim közül ez hasonlított legjobban hozzá.

Igen, nagyon jól emlékszem a Csillagos Ég káprázatára - már odaát éreztem, nyári éjek magányában, hogy ez több, mint látvány, hogy ez a kép nem agyamban keletkezett: kívülről jött, a szónak valódi értelmében, mint ahogy a muzsikáról sejtettem néhányszor, hogy az álomtúli zaj dörömböl benne – két csillaghalmaz között túllátok önmagamon.

Képzeljék hát el vonatomat az űrben rohanni, óriási csillagok sebességével, az önök számára körülbelül ennyit jelentene a Hetedik Kiterjedés Körére való ébredésem.

A Város fénypontjai szétszaladtak, s a fénypontok közét betölti az alaktalan sötétség. A Tejút felé elröpített löveg utasa tapasztalna hasonlót, amint a fehér folttá összefolyt tömeg alkotórészei, a csillagok és naprendszerek különválnak, s aztán sebesen távolodni kezdenek egymástól, abban a fokban, ahogy a szemlélő közeledik.

Csillogó örvények, gomolyok mellett rohanunk. Egy-egy fénypont hirtelen s váratlanul nagyobbodni kezd. Ijesztő gyorsasággal nő; most forgó és sistergő tűzgolyó már, milliószor nagyobb a Napnál, elborítja a láthatár nyolcadát, negyedét, felét, percekre mintha egyenesen belérohannánk, az egész világ láng- és tűztenger, aztán megint kisebbedni kezd, összeszalad, fényponttá válik a többi fénypont közt, eltűnik, rohanunk tovább.

Ez hát a tudatom számára felszabadult Tér.

– Vagy idő – szólal meg mellettem egy ismerős hang.

A fénypont, ahonnan a hangot kaptam, felvillan, nagyobbodik, közel ér: megismerem Vezetőmet. Mintha most látnám először, mégis sokkal ismerősebb, mint valaha volt, szinte komikusnak érzem, hogy a gomolygó, változó figurákat, ahogy alsóbb körökben idéztem magam elé, azonosítani tudtam vele.

– Ez azért van – magyarázza rögtön –, mert először mutatkozom tulajdon házamban, eddig nekem kellett átváltoznom, jelmezt öltenem, hogy áttérjek a tudat rétegein, vagy ahogy önök mondják: „megjelenjek álmaiban.” Így mindenesetre kényelmesebb, legalább az én számomra. Mi újság, hogy érzi magát?

– Kicsit félelmes, az első pillanatban.

– Ezt mondta a Hatodik Kör határán is. Meg kell szoknia. Megnyugtatom, ennél erőteljesebb benyomás, mint amihez most jutott, úgysem érheti többé énjét: ahol most vagyunk, az a Létezés Teljessége, az én tükrében, a tükör itt tökéletessé vált, gömb alakot vett fel, ennél több, mint amennyit itt felfog, a valóságban se létezik.

– S az „én” számára mit jelent mindez, tükör csak, itt is, semmi más, bármily tökéletes?

Vállat von.

– A létezővel itt is azt teheti, amit jónak lát, miért neveztem volna különben a Cselekvés és Szabadság Kategóriájának hazámat? Egyébként erről hamar meggyőződhetik…

Csillagok tömege hunyorog mindenfelé… Hiszen ez azt jelentené, hogy magam ezen a kapun innen vagyok… lehetetlen… a Hetedik Körben...

Vezetőmhöz fordulok, de a következő pillanatban...

A következő pillanatban a láthatár...

Illetve a tér…

Vagy helyesebben a gondolat…

Mondjuk így: szándék…

Ehelyett is jobb lenne: esemény…

Esemény... másképpen akarat...

Nem... nem... mi ez?... hogy nevezzem?... hogy fejezzem ki?... hogy közöljem?... hogy is mondjátok... ti…

El... fe... lej...

Ébredj hát, Merlin, ébredj utolsó, legfelsőbb ébredésre, magadtól, odaküntről, a Végső Valóságból senki se kelt fel többé, nincs óra, nincs kéz, ami felrázzon, belülről kell áttörnöd álmod sűrű ködét... kapaszkodj a rémületbe, amit a Lidércnyomás okoz...

S belekapaszkodom s hosszan, értelmetlenül és szavak nélkül bőgni kezdek és forogni és pörögni, szörnyű erőktől korbácsolt tüzes pörgőcsiga, egyre gyorsabban, egyre élesebb sivítással...

Most a sivítás olyan élessé válik, hogy innen belülről nem lehet kitartani többé… kívülre kell helyezni, hogy megértse…. elkapom az ostor végét, ami a csigát pörgeti... s kilendülök rajta, otthagyva a mélyben a zuhanó, száguldó golyót, amin voltam...

És nincs semmi, amit most mondhatnék, csak két bizonyosság: az egyik az, hogy itt, a másik az, hogy vagyok.

Itt vagyok. …

Itt nincs anyag és erő és tér és idő, ok és okozat.

Lények sincsenek abban az értelemben...

Tételek vannak és törvények, függetlenül előbbiektől.

S mégis, bármilyen furcsa, ismerősöket látok magam körül, odaáti életemből.

Mindegyik egy-egy tétel, szabadon.

Most vizsgázni kell ezekből a tételekből.

Minden létezőnek eddigi létezése előkészület arra a vizsgára.

Mert ami itt történik, nem gondolat és nem cselekvés. Több annál! Alkotás. Teremtés.

A Tételek teremtenek. Anyagot, erőt, teret, időt, ami aztán lekerül innen, alsóbb körökbe, alkalmat adni cselekvésre és gondolatra, mozgásra és állapotra.

Amit kéjnek, boldogságnak, kielégülésnek neveztem, annak az értelme itt: létrehozni a világot.

A szellemi rokonságról kiderül, hogy valódi.

A szétválasztott két vonalon, mint vonatom két sínszalagján, most előrefutok, megpróbálok a Nyolcadik Kör határáig jutni…

Már-már úgy érzem, ott vagyok...

Most...

Egy Hang...

Mintha azt kiáltaná – hová, hé?

– Ki vagy?… – hörgöm.

– Ki vagy te, azt mondd meg!

– Valami lény…

– Valami lény nincsen… Egyetlen Lény van, s az én vagyok.

Még három kérdésre telik erőmből.

– Hogy hívnak?

– Bátorság. Félsz tőlem? Akkor nem létezel, mert én létezem csak, s bennem nincs félelem. Úgy is hívnak. Felelősség. Felelősség mindenért, ami teremtetik. Ha nem vállalod, akkor nem létezel, mert én létezem csak, s én mindenért vállalom.

– Ki vagyok hát?

– Végtelen számú álmaim közül az egyik.

– S minden, ami történt, s minden, ami van, velem együtt?

– A legkisebb mozgás, megindulás, elenyésző első részletecske az úton, ami a Semmitől az Egyig vezet. Hol van még a Létezés amaz Egytől, ahol aztán átveszem a Létet, hogy elvezessem, egytől a végtelenig? Ami eddig történt, remegő megrezzenése volt csak a Semminek, a Bátorság vidám sikoltásától… még mindig reng és rezeg a félelemtől… a Semmi rianása az, amit Valaminek álmodtam eddig, én, aki Minden vagyok.

…

Jaj … csak vissza ne … Zuhanok…ugyanaz történik, csak megfordítva, … ereszkedni kezdünk …

Az eszméletek rétegein zuhanok át. Gyors egymásutánban, visszájára fordult sorrendben. A legnagyobb, legvalóságosabbtól a legmélyebb felé, amit ti álmodtok, az élet felé.

Ez a folyamat az időben történik (innen kezdve visszafelé már megint van idő). A térpont mindig ugyanaz.

Vasúti kocsi fülkéje.

Az ám, de mindig más. Ugyanaz a fülke, de mindig van valami részletkülönbség, amiről felismerem, még nem vagyok otthon. Mint ahogy, ide jövet, mindig felébredtem, most, felismerve a különbségeket, mindig újra mélyebb álomba süllyedek.

Először, ahogy kinézek, látom az imént felvillant Kilencedik Kört – a bolygók és napok szaladgálnak, kicsik és nagyok lesznek, távolodóban, közeledőben…

Értsen hát meg … értse hát meg és tudja meg... az olvasók... az én egész újságírói karrierem... emlékszik rá..., az egész puszta álarc és szerep... És a Nagy Kíváncsiság... amiben hittem... úgy látszik, az is... szerep és kiállás... megmutatni neki... a Szél leányának... mindent őérte... neki... azért, hogy tudjon rólam, hogy megtaláljon, hogy jelentkezzék... mert kellett találkoznunk... ahogy megesküdtem neki... ahogy megesküdött nekem... tizenhat évesen... mikor először bukkant elém, két félrehajló ág között... a Vihar Leánya... s megfogadta... és megfogadtam... a találkozást... ha lehet, az életben, ha nem lehet, túl az életen... S midőn akkor … már tudtam, hogy ezt az utat megteszem…egyedül őérette, hogy valóra váljon az Eskü szó szerinti szövege: „hiába halsz meg, hiába halok meg – évmilliárdok, csillagtrilliók végtelenjében és távolában lesz még a mi kettőnk számára egyetlen pillanat, mint mikor két vonat elrobog egymással szemben, s két elsuhanó kéz int, két ablakból egymásnak: megismertelek, te vagy az, ugye, szerelmem – szeretsz-e még? mert én még mindig szeretlek!”

Ezt mondotta nekem az önök barátja, s ekkor, jobban odafigyelve, megértettem, hogy az utolsó szavakat már nem hozzám intézi. Szembe, a mi vonatunkkal, egy vonat rohant, s ahogy az ablaksor elcsapott, az egyik ablakból elsuhanó kéz intett, s egy elmosódó arc tűnt tova.

Ugyanakkor Merlin integető figurája az ablakban halványodni kezd, átdereng a vonat falán, keresztülhatol rajta, mint valami szelíd fény - a másik vonaton is megáll az integető alak.

A két vonat továbbrohan, távolodik egymástól, örök időkre – egyik a Valóság, másik – az enyém – az Igazság ismeretlen tájai felé…

Ők ketten ottmaradtak, álmom különös ködében, egyedül, egymás szemébe meredten, nem törődve vele, hogy ébredezni kezd, aki álmodta őket.

***

Ügyes bűvészmutatvány, mi? A magyarázat nagyon egyszerű. Magam a negyedik dimenzióban vagyok, tehát minden, ami hozzám tartozik vagy a kezembe kerül, más időben történik, nem abban, amiben a környezet...

Mit nevet? Még sohase volt moziban? Ott semmi boszorkányságot nem lát benne, hogy a vetületek éppúgy élnek, mintha jelenben történne az eset, pedig az egész dolog régen elmúlt. Persze, a technika mindent érthetővé tesz, mihelyt az ember maga csinálja, csak azt nem, ami a technikát teszi lehetségessé… meg vagyok győződve róla, csak az a fránya negyedik dimenzió volt nehéz, azon túl menni fog minden, mint a karikacsapás. Nos, mit szól hozzá? Tud még valamit az öreg Merlin?

Az Isten áldja meg magukat, szerencsétlen rövidlátók, hát maguk csakugyan még mindig azt hiszik, hogy én… ténylegesen és személy szerint ott vagyok, az orruk előtt? Tisztelem a képzelőtehetségüket! Ha nem is látják a pamlagot, amin heverek, és a szobát, ahol vagyok… igazán elképzelhetnék maguknak! Na, Isten velük - meggyújtom a villanyt. ”

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

E bejegyzésnek a vonal fölött lévő minden egyes sora Karinthy Frigyes: Mennyei riport című művéből származik. Bízom benne, hogy ezzel a kis segédlettel sikerült létrehoznom egy olyan érdekes képet, mint amilyen a gyerekkönyvek egymásra helyezett félig átlátszó lapjainak játéka során szokott varázslatosan megmutatkozni, amikor minden lapozásnál az új réteg valami többletjelentést ad a képnek: az első képen üresnek tűnő mező a végére teljesen más értelmet nyer. S hogyan mutattam meg ezt a rétegzett tájképet ezzel az idézet-összeállítással? Pont úgy, ahogy a valóság kárpitja mutatja meg - még jóval széthasadása előtt -, hogy hol lesz rajta a tátongó lyuk: ott, ahol az anyag már elvékonyodott, és ami mögül áttetszik, szinte előtörve, a következő réteg. S aki ezt meglátja, az látja a jövőt.

Kettős hurok gondolataim margójára

2012-01-27T15:04:00.019+01:00

Afféle intermezzóként – a Nagy Szabadulós Kaland térképrajzolásába beiktatott kis pihenőként – reagálnék két látszólag egymáshoz nem kapcsolható, ám minduntalan felmerülő kérdésre, amit azonban csodálatos elmém kötőtűjével össze is hurkolok, hogy egy füst alatt tudjam megválaszolni őket, s hogy e kis beiktatott gyöngyszem végén ismét igazoljam az eredetinek nem igazán, ám igaznak mindenképp nevezhető azon megállapítást, miszerint, lám, minden mindennel összefügg. S akkor lássuk a két kérdést, ami így-úgy eljutott hozzám, úgy is mondhatnám, minden résen beszivárog, mint rossz cipőbe az esővíz.

Az egyik kérdés az általános kedélyállapotomra irányul, úgy is fogalmazhatnék, többször és többféle módon ért az a vád, hogy én rosszkedvű, szomorú, lehangoló írásokat teszek közzé, s ezért sajnálatra, vigaszra, netán – urambocsá – segítségre szorulok. Hogy is fogalmazzam meg röviden azt, ami mindezzel kapcsolatban átsuhan ilyenkor agyam fényes ganglionokból álló alagútján, talán a legegyszerűbb az lenne, ha azt mondanám: ugyan, ne röhögtessetek már! De érzem, ezzel a szegényes érvvel nem tudtam kétségbevont kedélyállapotomat megvédeni az igen tisztelt bíróság előtt, s nem győztem meg kellőképpen az esküdteket sem arról, hogy amiről most azt gondolják, nincs, az igenis van – mindaddig, amíg egy átlátszó nejlonzacskóban nem lóbálom meg fizikai lenyomatát az idegesen szimatoló orruk előtt. Úgyhogy látszólag nem létező vígkedélyem vehemens védőügyvédeként most – csiribí-csiribá – előveszem a létét bizonyító „corpus delictit”, s kezükbe adom, hogy körbeadogatva közelebbről is megvizsgálhassák, nem valami olcsó utánzattal szúrom-e ki lézerpontossággal mindent átmetsző szemüket. Tehát igen tisztelt bíróság, egy kis példával szeretnék élni, megvilágítandó a helyet, ahol a keresett minőség látható. Mindannyian voltunk már elfuserált születésnapi buliban, ahol az idő múlásával, a sötétség térnyerésével és az alkoholszint általános emelkedésével exponenciálisan megnőtt az egy főre jutó szánalmas idiotizmus mértéke. Ilyenkor van az, hogy a kezdetekkor még takaros ház berendezése kezd olyanná válni, mint egy 3 dimenziós Dali-festmény: a különféle tárgyak olyan szürreális installációja jelenik meg a véreres szemek előtt, ami minden kétséget kizáróan jelzi, közeleg a hajnal. A kedvesen cseverésző csoportok észrevétlen átalakuláson mennek keresztül, gyöngyöző arcok torzulnak el a gyenge fényben, nyálcsöppeket szórva szét maguk körül súlyos mondanivalójuk világgá kürtölése során, egyre gyakrabban támasztva ezt alá alpári, ordenáré kötőszavakkal és nyerítő vihogással, ideges csapkodással. A tegnap még jólfésült házigazda immár zilált hajjal, csimbókosan, farzsebében csokikrémes villával, lapockájára cuppant nedves pólóján egy fél parizerrel támolyog, egyre bambább vigyorral, a szőnyegbe taposott marcipánmalac fején át a radiátorra helyezett rúzsfolttal s csikkekkel ékesített poharakig, hogy találjon egy bármilyen még pohárként értelmezhető tégelyt, amibe újabb adagot tölthet magának.

S te – aki szereted a bulikat – vendégként nézed a mókát. Voltál már sokféle buliban, kevés olyan társasági eseményfajta van, amin nem vettél részt. Csakhogy már annyit, de annyit buliztál, hogy kezd valami másra fájni a fogad, szívesen részt vennél, mondjuk egy kellemes körutazáson hozzád hasonló társakkal az egyéjszakás kilengések helyett. (Figyelj, épp most hurkolok!) Ja, és a lényeget majd elfelejtettem: ugyanis te ezen a bulin nem kaptál „szómát” („Szóma ha mondom, segít a gondon, már egy köbcenti helyrebiccenti!”), nem ittál azokból a poharakból, amik eleinte szép rendben a konyhában sorakoztak, s aminek kifolyt nehéz nedveitől mámorosan fullasztó a levegő. Ülsz az ablak alatti sarokban egy foltos fotelben, kényelmesen keresztbe vetett lábbal és szemlélődsz. Miközben magadban morfondírozol, nézvén ezt a szépen alakuló, épp megelevenedő Bosch-festményt. No és persze néha oda-odatéved egy-egy figura hozzád, maszatos poharában lötykölve vörös, barna vagy sárga italát, s nagy vígan hátba ver mondván, ugyan már, öregem, mitől vagy ilyen búvalbélelt, gyere, segítek én rajtad, hisz buuuuliii vaaan!!! – és két keze már az égben, s sziamangként ugrál nagy örömében. Hepifíling, giccsparádé, tényleg ez kell nektek? – mosolyogsz magadban, s nézed tovább az előadást.

S igen, van a bulinak egy ezt megelőző része, ez nem vitás, amikor mérges vagy: mert a fehér pulóveredre öntötték a vörösbort, a hangzavartól megfájdult a fejed, a füsttől alig kapsz levegőt és még csak 11 óra van, s tudod, a taxi hajnalban jön érted. Ha nem veszel részt a szómamámorban, az ezzel jár. De a kedélyed lényegében mit sem változott: a társaság hangulati – a végén mindenképp a macskajajos negatív tartományba átcsapó – lázas hatalmas szinuszgörbéjéhez képest a te kis kellemetlenségektől netán hullámos egyenesed a görbe magas pozitív tartományaiból nézve rosszkedvűnek fog tűnni. A belakott szobád sivár lyuk a modern kiállítóterem mellett. A realitásérzék, magyarán a gondolkodás és e létbe való alámerülés együtt valóban kicsit komorrá teszi az éles tekintetet, én még „hepifilinges”, az élet mélységein gondolkodó elmével nem igen találkoztam, ám élettelivel, vitalitástól, máig ható energiától kicsattanóval már annál inkább. Kiben van több, mindent túlélő, még nekünk is jutó igazi életerő: a sokszor kifejezetten keserűnek tűnő Mark Twainben, vagy a tényleg nagyon hepi, vidám celebekben? A komor tekintetű József Attilában, vagy a kissé bugyután és felszínesen a világra egy lágy fátylon át tekintő ún. pozitívgondolkodókban, akik azt hiszik, ha letakarják a szemüvegük fél üvegét, már ki is takarták a fél világot, s nem veszik észre, hogy továbbra is ugyanazt a sztereóképet nézik, mint eddig, csak egyre szűkülő perspektívával? Akinek ezen a mostani bulin körülnézve így hajnaltájban nem fáradt és komor egy kicsit a tekintete, az vagy „nem bulizta még ki magát” – ahogy ezt mostanság az éretlenség szinonimájaként mondani szokás –, vagy igencsak felöntött a garatra. Csakhogy az óramutató a házban a falon nem áll meg, a világosság kint lassan tért nyer, miközben bent sok gyomor épp most kezdi felmondani a szolgálatot, s egyre több kéz lóg ernyedten a székek, kanapék karfáján, mintsem fent a magasban tovább tépázva a szédülten imbolygó csillárt. És lassan érkezik a taxi is. S amikor ideér, bennem továbbra sem változik semmi, az elgurultnak minősített jó kedélyem még mindig a birtokomban van, mi több: lehet, ekkor én válok a társaság legirigyeltebb tagjává, mert nem titkolt felszabadultsággal és örömmel, egyenes léptekkel, mosolyogva, egyre kellemesebb közérzetben, és legfőképp ép gyomorral lépek ki az ajtón, majd reggel új napot kezdek: frissen, fiatalosan készülvén a hajóútra.

És most jöjjön egy nagy hurkolás a bírósági teremből kilépve, s otthagyva a szigorú esküdteket, átrepülvén a csillagvizsgálóba, ahol arra vár a sokkal kedvesebb publikum, hogy mutassam meg, kik az én útitársaim, honnan várom a taxit, s legfőképp honnan tudom, hogy az jönni fog. Hova telefonál haza E.T., és ki az, akit ilyenkor felhív?

Nos, kedves csillogó szemű közönségünk, E.T. valóban hazatelefonál, csakhogy ez a dolog jóval bonyolultabb, mintsem azt elsőre gondolnánk. S ahhoz, hogy ezt kellőképpen szemléltetni tudjam, ismét kicsit komolyabbra kell vennem a hangnemet, nem mintha én magam komorrá válnék, de hát nem lehet a témát csak úgy elviccelni, hiszen bele kell közösen néznünk e nagy teleszkópba, s felnéznünk a minket körbeölelő hatalmas nagy burára. Ennek a teremnek a burájára, amit találó módon a „világegyetem” névvel láttunk el, hisz valóban egyesít magában minden tudást: egyfajta enciklopédia a lét hatalmas könyvespolcán. Az én úgynevezett „családom” e burán túl él. Nem ennek egy mélyebb, messzibb pontján, és nem is e burán belül, csak testen kívül, nem. Ott lakik, ahova most szem el nem lát, egy olyan térben és időben, ami magában foglalja azt a csillagvizsgálót, amibe most elrepítettük magunkat. Most egy zárt térben vagyunk, ami nemhogy nem végtelen, de a határai itt vannak egy karnyújtásnyira tőlünk. Egy tudati háló választja el a két szférát egymástól, ez egy olyan – nevezzük most úgy – érzékcsalódás, ami nem teszi lehetővé, hogy átlépjünk e határon. Villanypásztorral van körülvéve a karám, hogy miért, épp azt mutattam meg az iménti szedett-vedett védőbeszédem során. (Utolsó hurok, s már kész is a szép egybekötött duplaláncszem.) Tehát ez a másik világ itt van a miénket magában foglalva az orrunk előtt, de egy varázslat folytán nem érzékeljük, a saját észlelésünk határa választ el tőle. Magyarán a kerítés, a két világ közti határ épp úgy jelenik meg, mint egy vászonra vetített kép és az a mögötti világ között: a kerítés maga a vászon. Ergo pont ami a kép matériáját nyújtja, az a határ: a vászon teszi lehetővé a vetítést, csakhogy határa is egyben a kétdimenziós vetített kép és a valóság elválasztásának. No és ezt most hogyan magyarázzuk el annak, aki a vásznon egy kivetülésre hiszi azt, hogy ez ő? Hogyan lehet a vászonra ragadt fényjátéknak megmutatni, mi az, hogy a „vásznon túl”? Még a vásznat is nehéz megmutatni – ám mégis ez az első lépés, ami a célhoz elvezet. A vászon tehát az a matéria, ami lehetővé teszi, hogy ez a kétdimenziós diafilm láthatóvá váljon. Egyszóval a vászon annak a fizikai térnek csak egy darabkája, ami az a valóság, amit a vásznon lévő vetített képalak nyilvánvalóan nem láthat, hisz ő maga is ebből a vászonból van. Csak akkor válik láthatóvá számára ez az anyag egyben, ha arról le tud lépni. Addig csupán a színek és formák különbségét látja meg, az őket alkotó egységes hófehér matériát nem. Ezért van az, hogy akik továbbra is a vásznon keresik a vásznat, találnak is: mégpedig egy vetítettet. Nézzük csak meg a népszerű „ébredős blogok” tematikáját, és azonnal látható: igen ott a vászon, megvan a nyúl! – a vásznon. Tehát az én földön-kívüli családom – nevezzük most ezt ilyen „spielbergesen”, hogy még véletlenül se botoljunk meg a barokkosan félrevezető fogalmak göröngyében – ott van épp melletted, csakhogy a térben; míg te – most a példánál maradva – a vászon síkjában határozod meg magad. Ráadásul ők a tér egy még rétegzettebb felfogásában léteznek, mint az a szoba, ahol a vászon van, ugyanis ők képesek már emeletekben is gondolkodni – hogy még tovább butítsam ezt az eddig sem túl pengeéles példát. E család tagjai meg tudnak érinteni téged, pontosabban a fényvetülésedet, de ebből te semmi mást nem fogsz érzékelni, amíg fényjátékként tekintesz önmagadra, mint egy árnyékot a téged meghatározó közegen, a vásznon, ráadásul torzítva és a síkban. Mindenki megtapasztalta már, milyen, amikor a moziban átmegy egy árny, egy néző a „filmen”.

No, épp ennyit észlel az ember most belőlük, de ebből az árnyjátékból már következtethetünk azért sok mindenre. Egyrészt most egyre közelebb kerülnek a vászonhoz, s belógatnak ezt-azt a képbe, jól látható foltokat megjelenítve a vetítésen. Magyarán üzenni akarnak. (Aki rest volt megnézni a Dimenzióváltás cím alatt betett videót, talán most kevésbé érti mindezt, mint aki felismerte, mi okból lett az a kis mesefilm odabiggyesztve.) Egyre több üzenet jelenik meg a vásznon, aminek a jelentése a vászonról nézve persze sosem egyértelmű. De ez a zavar csak akkor áll fenn, ha nem egyben nézzük az árnyjátékot, azaz az egyes foltokat önmagában vizsgáljuk. Nem fogom most lefordítani a teljes üzenetet, mert ezt is már darabokban megtettem az emberi szerepem mögé bújt, úgy látszik néha zavarba ejtő játékos útmutatóm során: de az biztos, az üzenetnek a legeslegfontosabb eleme az, hogy „Gyorsan gyere le a vászonról, mielőtt még összetekerik és a sarokba rakják! Hékás, érted, amit mondunk? Vagy leugrasz ide mellénk, vagy össze leszel tekerve fényjátékként, filmtekercsként a dobozba zárva!” Mindenben benne van ez az üzenet – most csak egyetlen példát mondok: számold össze, hány helyen láthattad a belülről üvegre tapasztott tenyeret; filmekben, klipekben, itt-ott. Nekem nem dolgom ezeket a jeleket összeszedni, ezt megteszi igazán csodálatos, emberfeletti munkával más. Azt azonban látjuk: idejöttek a segítőink az illúzión túlról és üzennek. Amit még biztosan tudhatunk, hogy ezek az üzenetek egyre direktebbek lesznek, s az utolsó pillanatban meg is fognak jelenni páran a burán túli családból a vásznon; persze cselesen, a kint is, bent is állapotában, amolyan Mátyás király lányaként. S mindemellett itt vannak egy más módon is, csak ezt elég nehéz felfogni, amíg azt hiszi az ember, az idő márpedig lineáris. Ám ha már nem hiszi ezt, hopp: megjelennek ezek a drága lelkek a látszólagos múlt mögé bújva; azt hiszem, egyelőre ez most a legszemélyesebb megjelenésük, hisz emberi formában állnak előtted – csakhogy mégsem abban. Remélem, nyilvánvaló, ez mit jelent, aki érti, könnyebben meglátja majd őket Mátyás király leányaként is.

Azt is tudhatjuk róluk, hogy a szándékuk békés. Azon kívül, hogy lehetőséget kínálnak fel számodra, hogy te is közéjük tartozhass, nem akarnak egyebet, hisz nem nekik van rád szükségük vagy netán neked rájuk, hanem nekünk egymásra – ez egy alapvető szemléletbeli különbség, immár az energetikai kannibalizmuson túllépve. S persze mindeközben azt sem árt tudni, a terem, ahol a fizikai világmindenség vászna feszül, tele van élettel. Ez számunkra most egyfajta energiaként jelenik meg a vásznon, ami egy ugyanolyan hierarchikus rend, mint itt: vannak ilyen-olyan létezők. Amikor a gyereknek tartok diavetítést a háromszintes házamban, van a szobában sok minden, miközben a felső szinten olvas apa, lent a kanapén hever a macska, a szőnyegen a kutya és annak farkán egy bolha. A vásznon lévő kép csak és kizárólag az azt magában foglaló valóságból táplálkozik, magyarán semmi nem lehet a vásznon, ami nem a ház és az azon túli világrendszer realitásából lenne összeállítva. Aki lelép a vászonról, az biztosan egy olyan nézőpontból teszi majd ezt, amely a szobából látja át a vásznat a rajta futó történettel együtt, tehát biztos nem macskaként vagy bolhaként ébred magára. Egyszónak is száz a vége: a vetítésen megjelenő „sötét, rossz energiák” a vásznon az odavetített történethez tartoznak, persze ez is mint minden, a burán túli valóságból kiindulva. Csakhogy aki már egyszer lejött egy vászonról eszméletvesztés nélkül, végig tudatában annak, mi történik vele, és nem bohókásan ugrándozva vidám bakkecskeként kihagyva fontos lépéseket, az a lelépést követően rögtön megszerzi zsákjába a fontos tudást, mégpedig azt, hogy ő sebezhetetlen, támadhatatlan és halhatatlan. S ekkor a sötét erők eltűnnek a közeléből, mert ők jobb szeretnek ott lenni, ahol táplálják, fenntartják őket: az illúzióba ragadt lelkek körül. Ez is nyilvánvaló: a fotópapír, amire előhívjuk a képet, sosem látszik önmagában, hisz eltakarja maga a fénykép; ám ennek ellenére, pontosabban épp ezért, ő hordozza a fényképet pont azáltal, hogy önmagát elrejti benne. Ez a Nagy és Félelmetes Gonosz, vagy egy fotópapír a létezésedben – és akkor neked nem árt, mert végig a kép által, amit rávetítesz, az uralmad alatt tartod –; vagy egy üres papír, amit magadon kívül tartva állandóan láthatóvá teszel (magyarán épp e kívül-tartással, a tőle való félelmeddel táplálsz), amíg fel nem fedezed valódi rendeltetését, megtalálva a saját képed alatt a helyét, és ezáltal a lényegét. Egyszóval, aki eljutott a vásznon a vászon széléig, ami nem éppen kis mutatvány, annak tényleg nincs mitől félnie, de ebből a pontból ez már annyira nyilvánvaló lesz! Mellesleg épp ezért ez nagyon jó kis műszer számodra: ha nem félsz, már tényleg nem félsz, azaz ha igazán bátor vagy, mert túljutottál a félelmeiden és nem vakmerő, mert még meg sem közelítetted azokat: akkor közel vagy a káprázat határához. És itt, az illúzió szélén lehet beszélgetni azokkal a létezőkkel, akik hozzád hasonlóan szabadították ki magukat akkor, amikor erre lehetőségük adódott. Mert ez sem úgy van, ahogy azt a vászonról gondoljuk: a kapuk, pont úgy, mint a lift esetében, csak egyes emeleteken nyílnak; menet közben sosem, vagy ha mégis, akkor azon jobb nem kilépni.

S e beszélgetésekből, személyes eszmecserékből, jó hangulatú telefonos kommunikációkból tudom biztosan, hogy hamarosan jön értem a taxi, s már talán azt is sejtem, pontosan mikor, mert az árnyjátékból kiolvastam. Ugyanis a burán túli családom tagjai végig fenntartják nekem a lehetőségét, hogy magam jöjjek rá, ébredjek rá önmagamra, s nem súgják a nyertes lottószámokat a fülembe. Lehet, hogy van ilyen is, de az talán egy másik történet másik ajtaja, és ki tudja, hová nyílik. A vászon széléhez meg rém egyszerű út vezet: merd hazugnak nevezni az egész világodat egy pillanatra, merj teljesen a megszabott és rád erőltetett logikájából kicsusszanni mindenestül, vállald fel, hogy mindenféle áramlatnak ellenállj, mert az mind-mind a vetítésből származik, és indulj el arra egymagad, ahová ez az „egész valóban bűzlik” szimatot fogott orrod vezet. S akkor hamarosan mosolyogva várod velem együtt a taxit, álmélkodva a buli féktelen képtelenségein, és eszedbe sem jut sajnálkozni rajtam, netán valamiféle segítséget nyújtani felém, mert már te is tudod, hogy ez ebben a formában, enyhén szólva, nevetséges gesztus. És hát tényleg igaz a mondás: mindig az nevet igazán, aki utoljára nevet. Nevetni meg egyre kevésbé lesz nehéz – elnézve a „hepibuli” hajnali fáradtságát tükröző abszurd képeket.

Újabb kapun innen, nyúlon túl

2012-01-23T20:29:00.003+01:00

Ez a bejegyzés nem rólam szól, bár elsőre talán úgy tűnhet. Csakhogy ez egy olyan tévedés, ami sok másikat szül. Itt semmi sem szól „rólam”. A káprázatot csupán az okozza, ami engem is megzavart, s most megmutatom, mi volt ez – csakhogy ehhez majd a végén kicsit át kell bucskáznunk önmagunkon, s ez nem lesz egyszerű. Azzal kezdem, hogy mostanában nem alszom valami jól. Pontosabban nincs is ebben semmi „rossz”, inkább csak szokatlan számomra, a nagy hétalvó számára a dolog. Eddig nekem az este volt az egyik kedvenc napszakom, amikor elnyújtózva az ágyamban egy könyvvel a kezemben komótosan és jólesőn elsétáltam a tengerbe nyúló mólóig, majd a könyvet lerakva leültem a szélére lábamat belelógatva a kellemesen langy vízbe, s megvártam a hatalmas rózsaszín gumimatracot, amit a szél finoman a lábaimhoz sodort. Lassan ráfeküdtem, miközben a hullámok lágyan körbevettek, s ringatózva, észrevétlenül kisodródtam a nyílt tengerre a hatalmas matrac rózsaszín ölelésében, s reggelig kellemesen és édesen lebegtem, mígnem ismét a lágy szél segítségével visszatértem óvatosan a mólóig, s lassan kimászva rá visszasétáltam a partra. No ez most pár hete egyáltalán nem így néz ki, hanem az óramutatóhoz igazodva fekszem le, mert magától nem is jön az álmosság: lassan egy hónapja semmi ilyet nem érzek, valamiért éberségem estére sem lankad. Majd az ágyban behunyom a szemem, s minden este szomorúan konstatálom: a mólót elbontották, és a matracom is kipukkadhatott, mert sehol sem látom, bármerre is keresem a nyílt tengeren. Ráadásul teljes szélcsend van. A víz frissítően hideg, s nem langyosan andalító: ebben nem lehet kellemesen mélyen és édesen ringatózni, csak energikus mozdulatokkal sportosan úszni. Sebaj, akkor maradunk a parton – gondolom minden este –, s fekszem az ágyban, miközben csukott szemhéjam mögött tágra nyílt szemem nézi a két fülem közé kifeszített homorú vásznat, amin lázasan futnak a sorok, a butuskának tűnő monológok. Pont, ahogy a Star Wars elején a szöveg, amit képtelenség volt rendesen elolvasni, legalábbis én a „Valaha rég, egy messzi-messzi galaxisban” félmondat után mindig elveszettem a fonalat, és egyáltalán nem tudtam követni, hogy most mi is történt a lázadókkal, a Galaktikus Birodalommal, és a droidokkal. Csak bámultam a futó sorokat, és édesdeden pihentem, míg el nem kezdődött a film. Csakhogy a fejemben most egy IMAX 3D-s multiplex mozi keletkezett térhatású hanggal, s amikor indul a vetítés, képtelenség ellankadni. Sőt éles fény világítja meg belülről a vásznat, végleg minden álmot kiűzve ezzel a szememből.

Utoljára ilyesmi akkor történt velem, amikor vizsga, fontos szereplés, netán életbevágó találkozó várt másnap, no ilyenkor persze mindig bekapcsolt a belső tévékészülék (az egy kis színes ócskaság volt a mostani mozimhoz képest), s ment az adás sokszor hajnalig, s minél inkább kerestem a kikapcsoló gombot, a tévé mintha csak gúnyt űzne belőlem, annál hangosabban szólt, egyre zaklatottabb témájú adásokat sugározva: legfőképp feszült krimiket, ahol a fáradt nyomozó reménytelenül kereste az önálló életre kelt tévé távkapcsolóját. Azonban most nem tudok se vizsgáról, se előadásról, se semmi rám váró, az érzékeimet ily izgalomban tartó esemény bekövetkeztéről: életem tökéletes egyhangúságban zajlik, a napi teendőim egyenletesen elhelyezett talpfáin ütemesen zakatolva. Ezért nem is zavar különösebben a dolog, hisz nincs semmi, amit megzavarhatna ez a túlfeszített, szellemi lázban lobogó, teljesen érthetetlen állapotom. S miután aludni úgysem tudok, pár napja úgy döntöttem, ha már így alakult, inkább elkezdek figyelni a műsorra, és nem végig azt lesem, hogyan lehetne a vetítésről minél hamarabb meglépni. S ennek a figyelemnek köszönhetően tegnap este végre elkaptam a nyúl farkát, bizony! Büszke vagyok rá, mert sokat kergetőztem érte, de most itt van a kezemben a kis puha pamacs, persze ficánkol még a piros szemű jószág, de én erősen szorítom, hogy ki tudjam hozni magammal a szabadba alaposan megvizsgálni, majd aztán végképp elereszteni. Rájöttem a létem egy eddig nem értett aspektusára, úgy is mondhatnám, megértettem magamról valami nagyon fontosat, hovatovább felfogtam: ismét egy kapuban állok, a bezárt Második Kapu előtt, amit újabb őrületes rohammal hamarosan bizonyára be is fogok venni. S a nyúlfaroknak köszönhetően egyben látok végre valamit, ami persze megint nem az, amit vártam, de ez már nemhogy nem szokatlan fejlemény számomra, hanem inkább épp akkor csodálkoznék, ha valami az előzetes elvárásaimnak megfelelően történne. Megpróbálom a lehető legkevesebb vonallal lerajzolni ezt a képet, amolyan vázlatszerűen inkább, mint részleteiben megmutatva, hogy aztán lássunk valamit a Második Kapuból is, ha már itt állunk toporogva előtte.

Ez az élet a már általam korábban említett „Para-park”, ez nem vitás. Egy olyan illúzió-mátrix, ami nincs sehol, csak az teszi valóságossá, hogy a tudat beleteremti magát, s ezzel az aktussal teszi ezt a mátrixot egy „valahol” elhelyezkedő valósággá. „Valahol rég, egy messzi-messzi galaxisban” – igen, ez maga a tudat. Csakhogy amikor a tudat belehelyezi önmagába magát, létrehozza a Para-parkot, ahonnan ki kell szabadulni, hisz ez a játék lényege. Erről kezeskedik is a játék menete, hisz ahogy halad benne az eleinte vidáman mosolygó delikvens, úgy válik egyre kényelmetlenebbé, szűkösebbé, szorongatóbbá ez a többszobás labirintus-pincehelyiség, s ami az elején fel sem merült – magyarán, hogy innen azonnal ki akarsz szabadulni – az idővel egyre égetőbbé, mi több, lassan a legfőbb óhajoddá válik. Bizony. Nos, ezt eddig is tudtam. S emellé nemrégiben bekúszott egy erős érzés, egy emlékfoszlány, hogy ebből a végtelenül sok teremmel és kanyargós folyosóval ellátott pincelabirintusból én már rég kiszabadultam, magyarán már átléptem azt a határt, ami kivezet a felszínre, és nem csupán egy látszatkijáratból nyíló tágas folyosón vezet vissza az épület újabb sötét termeibe. No és az esti mozizásoknak köszönhetően ezt most már biztosan tudom, mégpedig három konkrét felismerésnek köszönhetően.

Az egyik, hogy ez az egész mostani életem végig olyan volt, mint amikor valaki visszaszalad a lakásba az ottfelejtett telefonért, s célzatosan végigtúrja érte a szobát. Semmi más nem érdekelt, most már pontosan tudom, mint megtalálni azt, amit bent felejtettem a Para-parkban. Engem ez az egész világ, úgy ahogy van végig teljesen hidegen hagyott, mégpedig hátborzongató módon hidegen. Annyira, hogy emiatt sokáig kifejezetten szégyelltem magam, és ezért inkább megjátszottam az erőltetett érdeklődést az élet mindennapos dolgai iránt. De közben az, hogy mi zajlik körülöttem, tényleg sokszor el sem jutott hozzám, ugyanis a lakás berendezéséről szinte tudomást sem véve lázasan kerestem a bent hagyott holmit. Mert bár én valahogy – azt hiszem, valamiért tán kissé kótyagosan és szédülve – kiléptem valaha a felszínre, csakhogy bent felejtettem a jegyzeteimet! Úgyhogy a rövid egymásra találás öröme után sajnos ismét vissza kellett érte jönnöm – magyarán most újra ki kell a pincehelyiségből szabadulnom, csakhogy már nem úgy, mint akit kiráncigálnak valahonnan: ziláltan s kóvályogva; hanem egyenes léptekkel, tudatosan, higgadtan és a jegyzeteimet végig a kezemben tartva. Hiszen ezek a jegyzetek nagyon fontos célt szolgálnak, nem a Para-pincén belül, hanem épp azon kívül, ugyanis a feljegyzéseim nélkül bár kint lennék, de nem tudnék továbblépni a Parktól, mert ehhez tökéletesen kell végrehajtani a mutatványt, a saját tudatom fogságából való szabadulást, aminek kiemelt részét képezi az áttekinthető, érthető, minőségi jegyzet, mint a folyamatos önreflexiót – vagy nevezzük úgy – tudatosságot fenntartó legfőbb eszköz. Ahogy az agyműtét során kérdezgeti az orvos a beteget, úgy kell végig kérdezgetnem magamat nekem is: ugye még mindig tudjuk, hol vagyunk, kik vagyunk, és mi történik velünk? Igen, eddig még tudom, egyelőre ezzel nincs semmi gond. Sőt már azt is tudom, most tényleg mindennél fontosabb, hogy ne veszítsem el az „eszméletemet”, az eszmélésemet – úgyhogy köszönöm „Karinthy tanár úrnak” a hétvégi útmutatást, jelentem, megértettem. („Kezembe ugrott” ugyanis a polcról a hétvégén az Utazás a koponyám körül, és ismét betüremkedett a valóság fala, megfogták megint a kezem a vásznon keresztül, úgyhogy hamarosan most már tényleg ki fog szakadni, nincs az a vászonanyag, ami kibírja ezt a sok cibálást.)

A másik felismerés az elsőt támasztja alá – azaz, hogy csak visszaugrottam a papírjaimért –, ugyanis megláttam egyben, hogy az életem most egy olyan érdekes kaland, aminek során mint egy lavóron, amit vastag tűvel szitává lyukasztgatunk, én az apró lukakon át számtalan nézőpontot nyertem. Mindenből kaptam egy picit, épp csak egy kis ízelítőt, de azt valami elképesztően széles spektrumon: végignézve egyben ezt a képet szinte hihetetlen, hogy mindez belefért ebbe a rövidke életbe! Csak pár dolog, ami így hirtelenjében eszembe jut: megéltem, milyen, amikor nagyon tehetségesnek és okosnak mondanak valakit, és milyen, amikor épphogy kifejezetten butának bizonyul az ember. Voltam elképesztően szép, akibe szerelmes volt a fél város, majd kisidőre megtapasztaltam, milyen érzés irgalmatlanul csúnyának lenni: olyan kínosan elrejthetetlenül csúnyának, hogy legszívesebben a föld alá bújnék szégyenemben. Kaptam egy kis dózist gyászból, balesetből, izgalmas kalandokból, szenvedélyből, utazásból és hosszú, magányos otthon-ülésből; szellemi unalomból és ihletből; fényes sikerből és fájdalmas orra bukásból; vad féktelenségből és mindent legyőző belső fegyelemből; felfokozott, csillogó társasági életből és őrjítő magányból; önállóságból és teljes tehetetlenségből; elkölthetetlen mennyiségű pénzből és filléres szegénységből; voltam virulón egészséges és reménytelenül beteg, mozdulatlanná bénult és sportban érmet szerző; hatalommal bíró főnök és annak kiszolgáltatott, lenézett rabszolga; örök barát és halálos ellenség, álltam kamerák kereszttüzében és vittem névtelen senkiként a kávét annak, akit épp a sminkesek pacsmagoltak. Vesztettem el autót, milliós pénzt, s ért olyan váratlan szerencse, amely átforgatta az életem. Bekukucskáltam a szellemi útkeresés iskoláinak kulcslyukain, megnézve a bent ülőket, szinte egy időben a racionalizmustól a butuska spiritizmusig, a dogmatikus vallást sem kihagyva a nézelődésből. Nem sorolom tovább, szinte mindenből kaptam egy maréknyit, ám tényleg csak épphogy egy szitalyuknyit. Ami másnak maga a lavór szája, az nekem csak egy apró lyuk volt annak fenekén, de így kevés olyan emberi érzés, élethelyzet létezik, amiről nem mondhatnám tiszta szívemből azt, hogy van legalább valami halvány megélt, megtapasztalt fogalmam arról, milyen érzés lehet ez nagyban. Persze mindehhez kellett részemről az a belső munka, hogy a lényemben képes legyek a kis lyukon látottakat arra használni, amire azt kaptam: saját életélmény helyett nézőponttá alakítani. Meg kellett idővel tanulnom, hogy nekem nem egy nagy felhőkarcoló felépítése most a dolgom, hanem sok aprócska liliputi házé, ami önmagában soha nem vetekszik egyetlen körülötte lévő, egy élet munkája alatt felépített szépséges épülettel. Ezt tegnap értettem meg, mert eddig semmi mást nem láttam ebből, csak egy teljesen elfuserált életet, ami olyan volt, mint egy szedett-vedett sitthalom. Nem fedeztem fel a szép kis várost, csak azt, hogy nekem nincs egyetlenegy olyan házam sem, mint másoknak. Lám, amíg nem értjük magunkat, kudarcként éljük meg életünk tán legnagyobb tettét is! Hisz az elengedésben szerzett jártasságom nélkül én ezt a várost soha nem tudtam volna ilyen szélesre megépíteni. Megtanultam egy laza vállrándítással bármit végleg elengedni – beleértve ebbe tényleg mindent, még saját magamat is –, s ez talán az én egyik olyan „különleges” képességem, aminek köszönhetően tegnap felfoghattam: hopp, hisz egy precíziós mikroszkóp-távcsövem van így egyben! Ennek megalkotásához azonban önmagammal szemben egy kicsit kegyetlennek és közönyösnek kellett lennem.

S a harmadik felismerésem pont ebből fakadóan az, hogy én csalok. Egész életemben csaltam. Ott álltam látszólag a színpadon, ripacskodtam, csakhogy egy percig sem éltem bele magam a szerepembe. Soha. Becsapnám magam, ha ezt állítanám. Csapnivaló színész vagyok, hamar rájöttem erre, csak soha nem tudtam ezt így megfogalmazni, mert azt hittem, ez a „normális”, ezt így kell csinálni. A legdrámaibb pillanataimban sem voltam teljesen jelen az emberi szerepemben, a nézőpontom végig e szerepen kívül volt. Végig – és ez félelmetes dolog, ha belegondolok. Még imádott Apám hirtelen halálának hírére is színészkedtem, persze nem tudatosan, hanem azért, mert soha semmi nem tudta ezt a nézőpontot teljesen belerángatni az emberbe. Egész életemre jellemző ez a kívülről jövő szenvtelen vállrángatás: „ugyan, ezt még viccből sem lehet komolyan gondolni!” Zokogott a gyásztól a szerep, az emberke, miközben én gúnyosan figyeltem olcsó kis mozdulatait, s magamban tudatosan megállapítottam: ez egész egyszerűen még egy szekérszínházhoz is méltatlanul szánalmas előadás. Szerelmesen ült szegény szerepem a randevún, miközben én cinikusan néztem, ahogy mórikálja magát, s fejemet csóváltam közben: ej, micsoda siralmas alakítás! Épp belecsattant a másik autó az enyémbe, pontosabban a kis szerepemébe, s én azonnal legyintettem: ugyan, oda se neki, fáj-fáj, összetört, no de kit érdekel ez az egész? S amikor a kis emberkém hatalmas, remegő indulatú veszekedést folytatott félelmetes főnökével, én hasamat fogtam a nevetéstől az eltúlzott jelenet komikumán, ahogy szegény kis szerep próbálgatta nem létező hatalmát fitogtatni. Én magam sosem voltam semmiben benne, az egész életem egy kibicelés volt, semmi több. És ez azért csalás, mert így persze könnyű mindenen csak úgy átlépni. No de megfizettem ennek az árát, úgymond: sosem bántam magammal kesztyűs kézzel, ennek még a gyanúja sem merülhetett fel bennem, abban, aki ezt az egész szekérszínházat nézte. Erre is egyik esti vetítés során kellett ráébrednem: elég kegyetlenül bántam a kis emberi szerepemmel, folyamatosan éreztetve vele, hogy mind a darab, mind pedig a játéka, finoman szólva is csak stilizált számomra. Persze végigizgultam az egészet, hol tapsikálva, hol fejemet csóválva, de csak ahogy egy szülő nézi a rajzfilmet. S a legérdekesebb az egészben az a felismerésem, hogy az azonosulás, az „én vagyok a szerep”-tudat nem idővel esett le rólam, hanem sosem volt ez enyém! Sosem, hisz már gyerekkoromban éreztem ezt a szétválást, legelső emlékeim is éppen erről szólnak, hogy próbálom belegyömöszölni a nézőpontom abba cserfes és eleven mandulaszemű kislányba, és nem megy: ott lebegek körülötte, keresvén a helyem benne, de sokkal nagyobb vagyok, nem férek bele, csak az egész élete tud úgy-ahogy egyben engem befogadni, a kis mandulaszemű lányka nem. Aztán később valahogy nagy nehezen csak odakötöztem magam ehhez az alakhoz, de hihetetlen erőfeszítésembe került körülötte tartanom magam, ha már benne nem sikerült. És én ezt fel sem fogtam, mert annyira létre akartam hozni ezt az azonosulást, hogy épp emiatt nem vettem észre, hogy amikor az erre irányuló erőfeszítésem kis időre ellankadt, azaz elengedtem a kötelet, akkor én, aki ténylegesen vagyok, mindig ugyanoda ugrom vissza. Oda, ahonnan ezt az egészet nézem. Ez vagyok magam: a könyörtelen, cinikus, okos, éles szemű, igazságos, sokat látott, erős, humoros, villámgyors és műértő néző-pont, a tudat, aki elől nincs menekvés, akinél nem lehet engedményeket kicsikarni, s aki nem ismeri a könyörületet a szereppel szemben, ám végig mosolyog és soha nem haragszik, csak néha a fejét csóválja rosszallón, ugyanakkor mindig megértőn. „Ugyan – legyint mosolyogva –, oda se neki, kedvesem!” És ez én magam vagyok!!! Ez az igazi énem, ezt bármikor kristálytisztán meg tudom élni, és a másik megy sokkal nehezebben, sőt, lassan meg már csak épphogy vagy sehogy.

Magyarán rájöttem, most itt vagyok tudva tudván magamról, és ez az állapot tudatosan megélve elég furcsa. A szerep valahol ott lóg készenlétben fejjel lefelé felakasztott marionett-bábként, hogyha a bábszínháznak szüksége van rá, bármikor látványosan megmozgathassam a színpadon – bár úgy vagyok már ezekkel a megszólításokkal, mint a műszaki rajzoló, akit percenként megzavar precíz munkájában a sorozatos telefoncsörgés. Nem a hívóra dühös, sem a készülékre, hanem a tényre, hogy megakasztják a munkájában, és állandóan fel kell állnia rohangálni a telefonhoz. Amikor egy ember próbál hozzám mint emberhez közelíteni, sokszor elfog a méreg, amit eddig nem is értettem magamban, zavarba ejtett az érzés. De most rájöttem, azért dühít kifejezetten ebből a felfedezett valós nézőpontomból, a „nézd csak, hiszen mi olyan egyforma a kis bábok vagyunk” – attitűd, mert azzal, hogy a másik bábunak hiszi magát, rákényszerít, hogy mellette én is azzá váljak. Ilyenkor tényleg igazi dühöt érzek a zsöllyén ülve, s nem értem, miért kell nekem állandóan lerohangálnom a marionett bábumhoz, és mögé bújva azon a fülemnek oly idegen hangon a sok, fájón hamis szövegeket mondogatnom, amikor van saját hangom. Lehet, ez afféle nagyképűségnek tűnik, de hát ki mit gondol, azzá lesz: senkinek sem teszek jót azzal a környezetemben, ha tovább szórakozom a fabábut rázva ahelyett, hogy azt mondanám: hékás, itt vagyok, ott az orrod előtt a lépcső, gyere már fel, csak jobb itt beszélgetni, mint ott! Tedd már le azt a fabábut, mert csak anélkül értünk itt szót, aztán bármikor újra felveheted, ha annyira hiányzik a belefaragott és pirosra festett mosoly.

S ez továbbra sem „rólam” szól: a bábum most meg sem mozdul, lóg élettelenül a színpad melletti kampón. Nem tompítja szavaim élét, nem rogyadozik a térde az álszerénység jelmeze alatt, s nem játssza el, hogy ő milyen kedves, okos és ügyes, megértő és aranyos, ahogy szereti mondani, „olyan, mint bárki más”. Bábutlanul állok előtted magam, és csak a tükröt forgatom feléd abba a szögbe, ahol észreveheted magad, hogy vedd már észre magad. A szó szoros értelmében. Mert aki ott ül a zsöllyén, és a tükröt forgatja, ez a fent bemutatott tudat te vagy: az a te bábu-független tudatod, én csak megmutattam neked magam. Ennek a mondatnak a megértéséhez azonban nem egymásban kell önmagunkra ismernünk, hanem magunkban kell egymásra ébrednünk. Hisz épp erről szólt a háromszoros felismerésem. Ugyanis a zsöllyén tényleg csak egyetlen egy alak ül mosolyogva s csóválva a fejét a zavaron, az értetlenségen. Ugyan, oda se neki, hipp-hopp, el fog múlni, meglásd.

S a zavar tényleg csak időleges és épp ez vezet el a Második Kapuhoz. Megszületett a kisbaba, vége az áldott félhomálynak, a kényelmes ringatózó súlytalanságnak, s a tompán átszűrődő zajoknak: kékes fényben kirajzolódó formák, a lényének saját súlya és a hangok kavalkádja borzolja az újszülött idegeit. És egy új, eddig ebben a formában ismeretlen érzés: az éhség! Az igazi, bábukon túli szeretet vágya. Úgy szeretni, ahogy a zsöllyén lévő lényem szeretni tudja a saját, hozzá hasonló, a színházépületen túli társait. No, ez már igen, ez valós táplálék, nem olyan, amit a köldökzsinóron kap a magzat, hanem édes és már nemcsak a testet táplálja! Azt hiszem, mindezt átgondolva, már nincs túl sok dolgom a bábummal azon kívül, hogy egyelőre ott hagyom a fogason lógni, hogy jegyzeteljen számomra: régimódi töltőtollként általa készítem el fontos jegyzeteimet, mivelhogy ez volt az egyetlen dolga: magába szívni időről időre a tintát. És az sem érdekel, ha emiatt netán nem alszik, nem lesz semmi baja, hisz vigyázok rá, kedves kis figura: igazán kellemes, szép kis toll, könnyű vele a munka, szívemnek kedves szerep. És már sosem fogom elfeledni riadt kis tekintetét, amikor először összenéztünk és rájött, nélkülem ő csak egy élettelen faragott báb; pontosabban értelemszerűen én jöttem rá ebben a pillanatban, hogy akire azt hittem, én vagyok, nem lehetek én, mert ő nem is létezik, még azt sem mondhatom neki, hogy te. Ilyen egyszerű ez, nem is érdemes már tovább ragozni.

Hallgatni arany - Ki minek gondol; Vágtass velem

2012-01-18T23:12:00.003+01:00

S milyenek vagyunk nektek mi? Ha ti

burkok, mi nyilván fordítottjai,

feszültség, bélés, töltés, homorú

tükrötökben tükrözve domború

párhuzamosság: a vér s hús szeme,

a tapintás két gömbfelülete

egymásra zárúl, s ikertükre, vak

káprázata visszára látja, vagy

egyszerre úgy is látja – mit? – magát

s a másikat: villámtükörcsaták

gyúlnak a belső éjben, s ez az a

varázslat, az a geometria,

amely miatt mint felhő boritasz,

mint szárnyas égbolt, s ugyanakkor az

én gyönyöröm is mint teljes burok

borulhat a tiédre: Itt meg Ott

nincs többé, s mint a világegyetem,

csap szét bennünk valami végtelen.

(Szabó Lőrinc: Egymás burkai)

Sosincs vége, fuss el véle

2012-01-16T22:41:00.012+01:00

Amikor az ember kipakolja a konyhaszekrényét és kidobál belőle minden romlott, oda nem illő dolgot, lemossa a polcokat, újrafesti az ajtókat és új fogantyúkat tesz rá; kicseréli az agyonkaristolt konyhapultot, a mocskos mosogatótálcát, majd szép rendet rak, bepakolva pár frissen beszerzett konyhai eszközt is, joggal érezheti, új konyhája van. A háziasszony megteheti azt is annak érdekében, hogy új konyhája legyen a már-már elviselhetetlen régi helyett, hogy keres egy másik házat, s a rendetlenséget elegánsan maga mögött hagyva átköltözik. Ebben az esetben azt fogja megélni, mozog a két konyha között. Azonban a bölcs háziasszony – az, aki mellesleg egy dalocskát dúdolgat magában – már megtanulta, ez a keservesebb út. Mert amit maga mögött hagy, az újrateremtődik az újban, valamint ha azt választja, ő mozog a két konyha között, akkor addig, amíg rá nem jön arra, ez milyen balga szemléletmód, számára nem lesz megállás az állandó házcserék körforgásában, ráadásul egyre kisebb és kisebb otthonokban találva így magát. Mert ez olyan, mint az Iciri-piciri-dal: az icipici házban élő Lencsi lánynak az anyukája egy icipici házban lévő Lencsi lányról mesél, s a mesében az icipici házban élő anyuka mesél a Lencsi lányról egy mesét, amely arról az icipici házról szól, ahol az az icipici Lencsi lány lakik, akinek az anyukája a Lencsi lányról mond mesét. Szegény-szegény Lencsi lány: egyre valószínűtlenebbé válik, hiszen a végére ő nem lesz más, mint egy mesefigurának mesélt mesefigura mesefigurájának a mesefigurája, ráadásul, ahogy a mesében egyre jelennek meg az újabb és abban is újabb mesék, úgy lesz ez az icipici házikó egyre kisebb és kisebb, mígnem el nem tűnik a szemünk elől. Ez a karma. Az ismétlődés véget nem érő kényszere. Nevezhetjük reinkarnációnak is, a tarot szerencsekerekének, vagy bármi egyébnek, amivel ezt a folyamatot illetni szokták, ám az biztos, ez a körkörös spirálmozgás most ér el egy olyan fokot a folyamatosan önmagába forduló történetek során, hogy fekete lyukként összeroskad és megsemmisül, ugyanis a ház olyan nagyon iciri-piciri lett, s Lencsi lány az anyukájával és a lencsibabájával már oly áttetsző és halovány, hogy az énekes jobbnak látja lezárni a nótát mondván: „ma sincs vége a mesének, ma sincs vége, sosincs vége, fuss el véle”. Ma sincs vége, sosincs vége – s ez a vége. Egyidejűleg. Lencsi lány meg már így bezárva a dalba várhat arra, hogy valaki végre elkezdje elölről az éneklést, hogy aszondja: „Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó…” , s akkor ő talán már okulva az esetből, még mielőtt – fuss el véle – elfutna a daloló, végre kiléphessen abból. S hogyan tud Lencsi lány kilépni ebből a spirálból, hogy immár ne róla szóljon a mese, hanem ő maga daloljon róla?

Csak úgy, ha nem fogadja el sem Lencsi lány valóságosságát, sem a közegét, amiben ez a nem létező lányka hallgatja a véget nem érő mesét. Hiszen Lencsi lány tényleg nem létezik, ő csak egy butuska dal szereplője, no de aki énekli, az hozzá képest nagyon is valóságos! Vagy énekelnek téged, vagy te énekelsz: itt sajnos köztes út nincs. Azonban ha azt választod, hogy te leszel az éneklő, el kell dobni a lencsibabádat, s el kell búcsúzni a mesét mondó anyukától és az icipici házikótól! Mert ha te nem vagy Lencsi lány, ezek sincsenek. E nélkül nem fog menni. Az a sok-sok „ébredezős” platform, ahol az icipici házon belül, annak faramuci logikáját megtartva, a lencsibabát püfölve, anyukára nyelvet nyújtva, a falakat átfestve folyik a „Nagy Ébredés” a legbiztosabb záloga annak, hogy a mesének sosincs vége: az új konyhák az iciri-piciri házakban mindig várják icipici pontszerű lakóikat, hogy amikor már nem lehet tovább „befelé” hatolni a mesélő meséjének a meséjében a benne lévő mesét mesélő mesélővel, akkor ez a folyamat hirtelen átfordulva elinduljon „kifelé”, s elkezdjen másik irányba pörögni, ahol a mesélő meséjének mesélője által mesélt mesében lévő mesélőt meséli egy mesében megjelenített mesélő. Ja, hogy ugyanazt mondom, azaz a két irány nem is különböztethető meg? Bizony, nem fogod tudni, hogy most melyik irányba haladsz: kiköltözöl épp valahonnan, vagy beköltözöl épp valahová. Távolodsz valamitől, vagy közeledsz valamihez. Ráadásul a látszólagos átfordulás során most még a tengelyed körül is fordulnod kell 180 fokot; ami után aztán ugyanúgy kilépsz egy házból, miközben belépsz egy házba, csakhogy ez a forduló nem lesz valami kellemes, túl azon, hogy utána tényleg kezdődik minden elölről számodra:

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,

Icipici házikóban, icipici ágyikó.

Ottan élt éldegélt, egy icipici Lencsi lány,

Icipici anyukával, túl az Óperencián.

Icipici Lencsi lányka, lencsibabát ringatott,

Anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.

Amikor este lett, az icipici lányka félt,

Icipici anyukája mondott egy mesét:

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,

Icipici házikóban, icipici ágyikó.
Ottan élt éldegélt, egy icipici Lencsi lány,
Icipici anyukával, túl az Óperencián...

Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici házikó,

Icipici házikóban, icipici ágyikó…

S annak, akinek elege van ebből a dalocskából, megmutatok valamit: azt, hogy hogyan lett nekem új konyhám, hogy már ne lépkedjek újabb házakba. Ehhez egyelőre nem is kell mást elővennem, csak a teli kukámat, feltárván, hogy mit dobáltam ki a szekrényekből. Koszos, szanaszét, rendetlen, túl tömény és kellemetlen látvány lesz, de a kukák már csak ilyenek. Nos, nézzük, mi van benne:

– Az az elképzelés, hogy én valaki vagyok ebben a valóságban. Nem, ez egyáltalán nincs így. Egy nulla vagyok, egy senki, akit jóformán észre sem vesznek. Ugyanis amikor azt akartam, hogy vegyenek már észre, legyek végre valaki, ez mindig nyomban sikerült is, csakhogy a lényem, a személyiségem elveszett ebben a nagy megmutatkozásban. Visszhanggá váltam, egy tükörképpé, valakivé, akit azok, akiknek a szemében „valaki” voltam, látni véltek bennem. Azonban megtapasztaltam, ha tényleg az vagyok, aki valóban vagyok, engem szinte senki sem lát. Ezt nehéz volt elfogadnom, s sok rétegnyi mártírjelmez levedlésével járt a folyamat. De elértem azt, hogy mára már tényleg nem fáj, hogy amit mondok, az az emberek számára nem túl izgalmas, ugyanis belátom, hogy a hétmérföldes határokon átrepítő csizma, amit eléjük rakok, az így tényleg csak egy ócska lábbeli a sok sportautó, magánrepülő és nagy luxushajó mellett a Nagy Utazás Katalógusában. Ez fájdalmas elengedés volt, sűrűn potyogtak a könnyeim, nem is tagadom, mikor el kellett engednem az „én a világ szemében valami nagyot alkotok” rozsdamarta, szinte folyékonnyá rohadt fémdobozt.

– Ehhez az elfolyósodott szeméthez volt nyúlósan hozzáragadva az az elképzelés – ami nem is volt soha igazából az enyém, valamiért mégis ott találtam a saját szekrényemben –, hogy bárminek, ami valóban jelentős, magasztos, fennkölt, azaz e világ buta szabályain túlmutató, annak bonyolultnak, kacifántosnak, látványosnak kell lennie. Tehát egy úgynevezett magasabb tudatosságú létező nem lehet hétköznapi, nem lehet dühös, nem tévedhet, nem szisszenhet fel néha, s legfőképp nem beszélhet úgy, mint bárki más, csakis úgy, mint valami bolondos mesehős. Beláttam, hogy hatalmas tévedés, hogy a magasabbrendű csak anakronisztikus lehet, megmosolyogtató számomra, amikor azt látom, valaki egy általa kapott, nem eviláginak tartott üzenetet olyan nyelvezettel tolmácsol, amit már ükapáink sem beszéltek, vagy amikor vérmesen kijelenti valaki, „ilyet egy magasabbrendű létező nem mondhat”. Többdiplomás szülőként miért is ne mondhatnám a hároméves kisgyereknek ahelyett, hogy „drága balga gyermekem, te most erőteljes ingerrel illetted a térdkalácsom feletti izomkötegemet, ami agyi impulzusokon keresztül fájdalomként érzékelhető számomra”, hogy „aú, juj-juj, nézd csak, bibis lett a mami lába”, hogy megértse a maga kis nyelvezetén, ez bizony fájt. Kihajítottam tehát azt a viszkető gondolatot, hogy nem is igaz az én magamban hordozott igazságom csak azért, mert nincs kedvem köré egy cirkuszt, alá egy emelvényt építeni. S miután számomra a mostani életem elemei nyújtanak kapaszkodót, így a kukát nézve már nem is értem, miért kéne, hogy a 21. századi elmémnek igazabbnak tűnjön az, ha valaki a tintába mártott lúdtollal példálózik a tablet PC helyett, és korszerűtlen fogalmakat használ még akkor is, ha azóta van rá jóval találóbb? E kartondobozt kidobva tudomásul kellett vennem azt is, hogy az én gondolataim tényleg olyan semmilyennek, színtelennek, netán még butuskának is látszók a sok tetszetős és látványos teória mellett; s ki kellett dobnom azt az irritáló fűszert, ami mindig elbizonytalanított emiatt. Meg kellett értenem, hogy miután a gondolataim bennem születtek, majd a tapasztalat próbáját is kiállták, és még a szívemet is újra lángra lobbantották, ezért számomra csak igazak lehetnek, még ha nem is olyan „Nagy Gondolatok”, mint reméltem.

– Ott hever a kukában penészesen az az elképzelésem is, hogy a szellemi folyamatoknak semmi közük a világ fizikai történéseihez. Azaz, hogy az én szellemi utam egy olyan belső kaland, aminek vajmi kevés köze van a reggeli dugóhoz, az elvágott ujjamhoz, a gyerekem hisztériájához és a zárlatos hajszárítóhoz. Azt hittem, az a folyamat, ami során Lencsi lány kilép a dalból, nem jelenhet meg a dalban. No, ez egy címeres ökörség volt. Hiszen én és a valóságom egyek vagyunk. Magyarán nem én állok egy objektív valóság közepén, ahol egyes valóságelemek hatnak rám, hanem én magam vagyok ez a valóság, hordozom magamban és magammal annak elemeit. Minden fontos és komoly, úgy is mondhatnám sorsfordító szellemi továbblépésemet mindig egy teljesen hétköznapi helyzet hordozta számomra: gyerekszülés, haláleset, hirtelen baleset, egy váratlan találkozás, költözés, munkahelyváltozás, kellemetlen főnök, egy új feladat, betegség vagy épp váratlan gyógyulás. S mondhatnám erre: hát persze, hisz ezek a dolgok mind-mind kihatottak rám és még szép, hogy megváltoztattak engem „belül” is, csakhogy az én tapasztalatom nem ezt mondatja velem, s ezért is hajítottam ki ezt a földhözragadt pszichologizáló butaságot, s ezzel együtt ennek ellentétét is, a „gondolataid teremtik a valóságodat” maszlagot egyaránt a kukába. Mert a tapasztalataim azt mutatták: nem a gyerekszülés változtatott meg, hanem a bennem zajló változások szinkron megnyilvánulása volt az ezzel egy időben manifesztálódott gyermekáldás – és minden, ami ezzel jár. Nem a betegségem, és az ezt lezáró műtét okán éreztem azt, valamitől megszabadultam, hanem a szabadulást én most erre az eseménysorra fordítottam le magamnak a fizikai létezésem síkján. De nem is annak köszönhettem a kellemetlen főnököt, ahogy sokáig hittem, mert bizonyos előzetes gondolatok ezt teremtették meg számomra, hanem az előzetes gondolataim és az ezzel egyidejű események egyszerű törvényszerű folytatása az új főnök és minden, amit számomra ez jelent, ami ismét valamiféle folytatást feltételez. (Tehát a recept nem a jövőre irányuló pozitív gondolkodás, mert ez nem is működik túl azon, hogy a lináris időbe ragaszt téged, hanem a helyes „szövegértelmezés”. Az adott, épp folyamatban lévő esemény és annak jelentése közti valós kapcsolat megtalálása a jelenben.) Nem lehet egy szellemi utat úgy bejárni e földön, hogy annak nincs lábnyoma. Ebben a most fizikai világnak nevezett dalocskában a történések azok a hangjegyek, amelyek által megszólal a dallam. Amikor bevered a lábad, összeveszel a főnököddel és kiömlik a kakaó; ez mind-mind egy betű, ami által papírra veted mindazt, amit magadról gondolsz, s amit mindig csak a pillanatban tudsz értelmezni. Aki el akarja választani a gondolatot a papírtól és a betűtől, sose fogja megtudni, mit is gondol valójában és ki is ő, akiről ez a történet szól.

– Kidobtam minden olyan konyhai eszközt, ami arról szólt, hogy a sorsomat nekem egy általam meghatározott pontba irányítanom kell. Akarattal, tettel, gondolattal, vágyakkal, félelemmel, mantrával, bármivel. Egy jó nagy papírzacskó megtelt ezekkel a limlomokkal. Hiszen nem is oly rég végre talán életem sok-sok történetének szintézise során megérettem, hogy a sorsom egy olyan vidámparki kisautó, aminek a kormánya csak forog-forog, de nem csinál semmit, mert az autó azon a sínpályán fut velem, ami már azelőtt kész volt, hogy én, a kis áttetsző „Lencsi lány” egyáltalán a vidámparkba tévedtem volna. Tehát rá kellett jönnöm, nem azt jelenti a szabad akarat, hogy úgy hajlítgatom a sorsom, ahogy jólesik, hanem épp azt, hogy azt teszek, amit akarok. „Tégy, amit akarsz!” Sokan azt mondják, ez valami vad sátánista nézet. Nem, ez egy nagyon komoly kijelentés: a tégy azt, amit akarsz, ugyanis azt jelenti, hogy először is határozd meg, ki vagy te. E nélkül ugyanis honnan tudnád, mit akarsz? Azután határozd meg, mit akarsz. Ezt csak annak fényében tudod megtenni, amit eddig magadról megéltél, és a világból láttál – kérdés, mindez mit mutat meg neked, mire elég számodra, milyen vágyakat ébreszt a szívedben. Majd mindezt váltsd át tettekre. Azaz maradván a vidámparkos példánál, ülj be a kisautóba, s nevezd meg magad! Azt mondod, te most egy autóversenyző vagy a Forma-1-en? Akkor nyerni akarsz, hát versenyezz! Vagy taxisofőr Párizsban? Úgy fogod értelmezni a játékot, hogy ennek a jelentésnek feleljen meg. Netán asztronauta egy űrhajón? Akkor felfelé vágysz, és érzed is majd, ahogy repülsz az égben. Vagy rájössz, valójában egy kisgyerek vagy a vidámparki kisautóban? Mindegyik esetben teljesen másról fog neked szólni ez az utazás, de hidd el, a kimenetele ugyanaz lesz: a kisautó azon a sínen megy végig, amire fel van fektetve. Sose fogod ezt megérteni, ha abban hiszel, te most hatalmas bravúrral kikerültél egy gödröt, netán elkerülhetnéd azt a közelgő emelkedőt, hisz tiltakozni fogsz az ellen, amit állítok, mondván: „Még hogy nincs szabad akarat? Márpedig igenis én döntöm el, mit fogok tenni!” De közben legbelül tudnod kell, ez persze nincs így, mert ha így lenne, sosem lennél boldogtalan, nem fájna soha semmi, és egyáltalán nem félnél. Az nem szabad akarat, ami hol van, hol nincs, mert közbeszólhatnak az úgynevezett körülmények, mert az igazi szabad akarat mindig megadja neked a teljes szabadságot. A szabad akaratod ugyanis abban áll, hogy eldöntheted ki vagy, és minek nevezed azt az életet. Ebben tényleg teljes a szabadságod. És akkor ez számodra pontosan azzá is válik, és sok-sok kört kell megtenned ahhoz az autóban, hogy megértsd, a kormány csak játék, s ha elengeded, az autó akkor is megy veled éppen oda, ahová a sínek vezetik, éppen oda, ahova érkezni szeretnél, ahová érkezhetsz, ahová érkezned kell. Mert az egyidejűségnek úgyszólván ez a következménye: mindig épp a kocsid alatt keletkezik az a sín, ami mindig is ott volt. A szabad akarat nem a tetteidre irányul, hanem arra, milyen jelentéssel ruházod fel mindazt, amit átélsz, mert ez fogja meghatározni, mi lesz a következő lépésed jelentése – és így alakul az életed, ami lehet, hogy autóversennyé válik, ha azt választod, és ebbe soha senki nem fog beleszólni. Nézz körül, hogy meglásd, mindenkinek van egy főtémája, amit gumicsontként rág végig az egész életén. Ha a kormány valóban forgatná az autó kerekeit, ez nem történhetne meg. Azonban pár valós krízisen túljut az ember és megérti azt, hogy a legbölcsebb, amit tehet, hogy a történések és a jelentés közti rést egyre jobban csökkenti, mígnem megjelenik egy olyan fogalom, ami már olyan közvetlenül utal önmagára, mint például az a szó, hogy „szó”. Mert akkor rájön, minden, ami történt, pontosan úgy alakult, ahogy ő, aki majd kiszáll az autóból a menet után, akarta. S akkor mindezt belátja és eszébe sem jut többet padlóig nyomni a fékpedált vagy a gázt, ami szintén csak játék, vagy rángatni a váltót, ami nem kevésbé az. Számomra mellesleg ez volt a legfelszabadítóbb elengedés, több üres szekrényt nyertem általa, amibe most már pakolhatok pár modernebb konyhai gépet is akár.

– Ebből egyenesen fakad, hogy ott büdösödik a kukában tele gusztustalan féreggel az a hitem is, hogy meg kell győznöm másokat arról, hogy ott egy gödör vagy épp egy szép kilátó, ha én azt meglátom. Pondrók, férgek ették meg azt a vágyam, hogy megvitassam az elképzeléseimet, a gondolataimat, tapasztalataimat másokkal. Nyüvek rágják már a vágyamat, hogy bárkivel bármilyen beszélgetésbe elegyedjek annak reményében, hogy ezzel az eljárással majd kitágítjuk egymás nézőpontját. Itt nincsenek valós beszélgetések, csak ilyen-olyan buta játszmák. Az úgynevezett „konstruktív vitát” régen a következőképpen képzeltem el: tegyük fel, rájövök, hogyan kell egy főzeléket rántás nélkül is finom állagúra készíteni. Elmegyek a szomszédasszonyhoz és elmondom neki a felfedezésemet, mire ő kiegészíti azzal, hogy azonban ő azt tapasztalta, a keményítős ételt nem lehet lefagyasztani. Hú, erre nem is gondoltam, de jó, hogy mondja! Mindenesetre – folytatja – jó is, hogy mondtam ezt a rántás dolgot, mert jut eszébe, ő meg arra jött rá, hogy hogyan tudja ételízesítő nélkül ízletesre főzni az ételt. Mire én elmondom, hogy kicsit félnék leveskocka nélkül elkészíteni egy erőlevest, ám ő elmeséli, maga is ettől félt, de még a finnyás gyermekének is ízlett a reform-leves – és így tovább. Elkérjük egymás receptjét, és otthon módosítjuk, a magunk módján alakítgatjuk, végig hálával gondolva a hasznos ötletekért egymásra. Ehelyett mi történt a legtöbb esetben, ha világnézeti vitáról volt szó? A végén sosem az ételről beszéltünk kedélyesen, hanem mindig egymásról indulatosan! Hogy miért ebben a ruhában mentem át, miért nem vágatom le a frufrumat, és ő csak jót akar, amikor szól, hogy ferde a szemöldököm, aggódik értem, hogy miért főzök mindig főzeléket, és különben is, ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak gyakorlott háziasszonyoknak, bizonyítsam be, hogy van fakanalam, mert ő anélkül el nem hiszi, egyébként is van aki már úgy főz, hogy annak csodájára jár az egész környék, hisz egyik kezével tojást ver, miközben a szájával konzervet bont, a másik kezével húst paníroz – és a többi, nem folytatom, mert belefájdul a gyomrom. Az egyik legocsmányabb dolog ez volt, amit ki kellett dobnom, s egy pillanatig sem gondolkodtam azon, hova való. Szerencsére az üres fecsegéstől, pletykálkodástól, dumcsizástól, jópofán egymásnak beszólogató időrabló fórumozástól, „cseteléstől” már jóval ezelőtt megváltam, úgyhogy a „komoly filozófiai eszmecserék” hasznosságába vetett hitemet elengedni már azért nem volt olyan nehéz. S úgy döntöttem, mikor ünnepélyesen megváltam ettől a gusztustalan zacskótól, hogy soha többet nem fogadom el senkitől, hogy engem, a lényemet bármilyen módon minősítse, hisz csak a gondolataimat és a tetteimet ismerheti, engem nem. S magam is eszerint járok el minden egyes ember esetében. Senkit nem lehet személyében minősíteni, mert ez valójában egy csapda. Hisz minden ilyen típusú gondolatot azonnal visszaver az a tükör, ami mindenki házát kívülről borítja. Egy tükörteremben csúfolódni, s nyelvet nyújtogatni szánalmas aktus.

– Volt még egy hasonló zacskó, amiben az az elképzelésem volt elraktározva, hogy nekem mindent szó nélkül el kell tűrnöm, csak azért, mert mélyen belém van kódolva (néha azt gondolom, talán mélyebben, mint az egészséges túlélési ösztön), a „soha senkinek nem ártani” belső parancsolat. Ezért aztán akkor sem szóltam, amikor más már réges-rég kiabál, sokszor szinte gyáván tűrtem az engem ért méltatlanságokat, figyelmetlenségeket, esetleges pofonokat. Továbbra is egyik fő mozgatórugóm, hogy a másikra minden esetben ugyanúgy tekintettel kell lennem, mint magamra, de most már nem gondolom, hogy kevésbé. Ugyanúgy magamnak is kijár az a tisztelet, amit másoknak megadok, nem vagyok a világ hasznára azzal, ha hagyom magam ellökdösni, lenyomni, rugdosni, püfölni, megalázni.

– S e fenti zacskókból kimászó nyüvek sajnos átmásztak pár szép dobozomba is, amit emiatt szintén kihajítottam. Az egyik ilyen díszdobozomban azt az édességet tartottam, hogy igaz társakra lelek ebben a bolondos álomban, hogy lesz mellettem egy-két olyan barát, akivel teljes, szinte százszázalékos kapcsolódást lehet megélni csalódás és hazugság nélkül. Nyilvánvaló, hogy maga az álomszövedék nem teszi ezt lehetővé: Lencsi lány anyukája nem tud a dalocskát dúdoló háziasszony társa lenni a dalban, de szegény Lencsi lányé sem, mert nincs meg hozzá a kellő felület. A köztük lévő kapcsolatot a dal határozza meg („ottan élt, éldegélt”), s az így minden, csak nem teljes. Nincs ezen mit továbbragozni, ha nem akarom tovább áltatni magam és látszatkapcsolatokról elhinni, hogy valóságosak, amíg én magam nem válok azzá kilépve a dalból, fölösleges igazi kapcsolódásokról álmodoznom. Mellesleg épp ennek a doboznak a kinyitása volt az a pont, amikor azt mondtam meglátva, mi lett a félretett finom édességemből, hogy itt ebben a konyhában most azonnal rendet kell tennem. Amikor felfogtam és megértettem azt, hogy se én másokat, se ők engem soha nem fogjuk egymást megérteni és látni, tiszta szívből, egy valós egységet megélve lángolva szeretni, ugyanis épp az, ami miatt szeretni szeretnénk egymást, az én és te szétválasztása lesz aztán ennek megélésében a legnagyobb akadályunk. Vagy egyek vagyunk, és akkor nem tudjuk egymást nem imádni, vagy nem; de akkor az icipici házban hallgatjuk a mesét Lencsi fiúként vagy Lencsi lányként nem létező lencsibabánkat szorongatva. A másik ilyen kisebb dobozban az az elképzelés lapult, hogy ha valakit szeretek, azt nem nézhetem kritikus szemmel. Azaz kidobtam azt a tévképzetemet, hogy nem vagyok önmagamban elég erős, éles szemű és hiteles ahhoz, hogy meglássam benne azt a lehetőséget, amit ő maga talán elsőre nem vesz észre saját magában. Ennek természetesen semmi köze a férgek rágta, s épp ezért szemétre való személyeskedő, lehúzó ítélkezéshez. Nem, nekem pont azt kellett kidobnom, hogy összekevertem a kettőt. A kocsmai verekedést a mesterek által vívott Shaolin Kung-fuval. A „te kevesebb vagy nálam”, mindkét felet a sárba taszító szemléletmódot, az „olyan erős vagyok, hogy képes vagyok téged a fejem fölé emelni és segíteni abban, hogy megkapaszkodj és magadtól már ott is maradj” nézőponttól. Életem összes segítségét értelemszerűen az icipici házikó falain kívülről kaptam, s mindegyik egy velős kritika volt: egy helyzet, amiben komolyan elszégyellve magam tudtam önmagam fölé lépni – azaz a saját árnyékomat meglátva épp azon túllépni. Ez persze nem jelenti azt, nem kell elismerni a valódi teljesítményt, az igazi nagy tetteket. Éppen ezért kötéltánc az igazi segítők munkája. Éles szem, bátorság, rengeteg empátia és nagyon sok megélt, széleskörű tapasztalat kell ahhoz, hogy valós segítséget tudjon nyújtani az ember, ha netán megkérik rá.

– S férgek másztak abba tasakba is, amiben a megmutatás, a láthatóvá tevés, valamint a tukmálás, netán az erőszakos kínálgatás közti megkülönböztetésre irányuló képtelenségem lapult. A haszonszerzés és a szolgalelkű vagy épp gőgös adakozás összemosása. Az, hogy nem hittem abban, hogy el lehet választani élesen az általános zsibvásártól azt, amit én is kiteszek a pultra, s ezért el kell azt inkább dugnom, mert ha megmutatom, vállalnom kell azt, hogy jönnek az alkuszok, s elkezdik a „termék” osztályzását, beárazását, minősítését. De ma már tudom, ez sincs így. Én mutatok valamit, ami az enyém, de csak azért, hogy felfedezd, jé de hisz ilyened neked is van! Nagyon nem tartom jónak ezt a fene nagy szellemi „demokráciát” (már a szó is beszédes, „népcsinálmány”), ahol bárki ha bármit létrehoz, azt oda kell dobnia csontként a kutyáknak (különben nem lesz demokratikus), hogy ítélkezzenek felette, ahogy ma mondjuk modorosan, „alkossanak róla szabadon véleményt”. Tele van az internet olyanokkal, akik semmit nem tesznek ki a saját pultjukra, csak járnak asztalról asztalra, s nagy hangon ítéletet mondanak a kirakott holmik felett, s azt gondolják, az így ide-oda köpködött „véleményük” nélkül már ez az egész amúgy is zsúfolt zsibvásár nem is létezne. Nem véletlenül utálta a legtöbb, az alkotás kínjait jól ismerő művész a kritikus firkászokat minden korban: egyáltalán nem a sokszor jogos kritikájuk miatt, hanem amiatt, hogy a petyhüdt impotenciájukat a fröcsögő vagy épp aljasan negédes kritikájuk hatalmas műfalloszával álcázzák, amit mindenkinél vehemensebben lóbálnak ezen a hatalmas agorán. Kifejezetten gusztustalan ez az egész, mégis csak nemrég sikerült kihajítanom nekem is ezt a spórákkal terjedő csúfságot.

Mondtam, hogy ronda lesz, minden kuka ilyen büdös, úgyhogy lassan be is csukom a tetejét, most már csak gyorsan végigsorolom, mi van még a szemetesem legalján:

– Ott lapul a „létezik abszolút igazság” téveszméje;

– az, hogy az egymásrautaltság egy szükségszerűség a világon és ugyanazt jelenti, mint az igazi egyenrangúságból fakadó természetes munkamegosztás, tehát, hogy csak ilyen élősködő, „egyedül nem megy” bolyszellemben lehet létezni az önállóság ellenében – ami persze mindig a gyengébbek filozófiája;

– kidobásra ítéltetett a „segíts másokon, ha kérik, ha nem” népszerű magamutogató álcája;

– annak a tévhite, hogy van olyan végső tudás, amit megszerezve megtarthatok, és idővel nem kerül az is a föld komposztállományába, mint a többi;

– hogy erőnek erejével szeretnem kell – még akkor is, ha nem sikerül – másokat;

– azon elvárásnak való megfelelés, hogy ez az út olyan jelentőséges és komoly, hogy mellőznie kell minden humort, játékosságot, vidámságot, könnyedséget: mert oly magasztos és fennkölt az, aki ezen végigmegy, hogy meg kell körülötte savanyodjon e dunsztosüvegben az a kevéske levegő is, ami még maradt, és szentségtörő vagyok, ha nevetek, mókázom mindazon, amin végig kell verekednünk magunkat;

– ott hever a kuka alján az a botorság is, hogy vitába kell szállnom bárkivel arról, hogy van-e amerikai nagynénim vagy nincs csak azért, mert az illető nem járt a „tengeren túl”, vagy ha járt is, nem találkozott vele; valamint bárkit meg kell győznöm arról, hogy Luzja néni valóban Lujza néni és nem Béla bácsi, s velem van a baj, ha a saját szememnek hiszek a nagynénémmel kapcsolatban, és nem a Lujza néniről festett ilyen-olyan néha kifejezetten fura portréknak;

– hogy bármit be kell bizonyítanom azon túl, hogy fogom és megteszem: azaz nem elég, ha szaltózom egyet a trambulinon, emellett még utána le is kéne ugranom onnan, és konkrét bizonyítékok felsorakoztatásával alá kellene támasztanom a porond fűrészporán állva, hogy ez tényleg szaltó volt;

– kihajítottam azt az elképzelésemet, hogy más nem gondolhat egészen mást ugyanolyan meggyőződéssel magában, mint én, és nem lehet egyszerre mindannyiunknak mindeközben igaza; hisz rájöttem, épp ez a lényeg: e sok egyidejű igazság alkotja e világ igazsághálóját, az az összetett szem, amin keresztül a világ nézi magát (nézzük magunkat) csak így egyben mutat meg róla, rólunk valamit;

– kidobtam a félelmemet, hogy nem tudom szegény Lencsi lányt megnyugtatni és felkészíteni arra, ami vár rá, hogy együttműködjön velem, azaz, hogy az egót nem lehet megszelídíteni, csak elnyomni;

– s végezetül azt, hogy nem lehet bármitől nagyon könnyen megszabadulni, ha tényleg ezt választom, és nem csak áltatom magam azzal, hogy ez kukába való.

Hisz legyen az cigaretta, vagy bármilyen más fizikai vagy épp nem fizikai szenvedély, rossz gyerekkori beidegződés, netán egy gondolati séma, ami hosszú ideje nem ereszt, vagy egy csalfa vágy, egy hiedelem, netán egy betonbiztosnak tűnő tudás; a magamról alkotott ilyen-olyan elképzelés, vagy másról alkotott előítélet, egy szeretett személy, egy konkrét élethelyzet; a múltam eseményei és vélt vagy valós sérelmei; a fizikai javak, kedves tárgyak egész sora, egy egész élet munkája alatt felépített karrier, sok-sok délibáb és szinte babonás hiedelmek; a szűklátókörű butaság, a harag, a bosszúvágy és az „igazságtalan az egész világ”-érzése; a dolgok megszokott logikájához való ragaszkodás, az abszolút valóságba vetett hit, a ráció és a miszticizmus szükségszerű ellentétének feltételezése, az idő hagyományos értelmezése, a félelem a fájdalomtól, a haláltól és magától a félelemtől, valamint a saját sorsomtól – ezeket mind a szemetesbe lehet egyetlen mozdulattal dobni. Igenis meg lehet szabadulni a jó és a rossz szétválasztásától; attól, hogy mindig kell valamiféle ellenségkép, hogy nem lehet mindenkinek igaza és nincs olyan megoldás, ami mindenkinek jó; az állandó bűnbakkereséstől, a felelősség minduntalan áthárításától – magyarán az Iciri-piciri dal icipici házának a fogságából. Mindent, amit most felsoroltam – és biztos sok mindent ki is hagytam –, tudatosan kihajítottam az életemből, mert csak zavart, gátolt, bezárt. Már lassan nem volt kedvem ettől a szeméthalomtól belépni a konyhámba. Úgyhogy most már csak azon csodálkozom: miért is nem tettem meg ezt idáig? Ráadásul olyan könnyen ment, csak ki kellett nyitnom azt a konyhaszekrényt, s azonnal nyilvánvaló volt, mit kell tennem: félretettem pár értékes dolgot, s a többit szinte egy mozdulattal elintéztem. No persze választhattam volna azt, hogy megvárom, míg betemet a saját konyhám, s megyek megint tovább, egy új, tiszta konyhát választani, de nem, elég volt a csalfa dalból. Megértettem a sorsom, rájöttem, hogy egy általam már igencsak jól ismert utat járok be, ki tudja hányadszor, s megint vakon, ahogy bárki más. Csakhogy én nem vagyok vak, csupán leukoplaszttal leragasztottam a szemem, mielőtt útnak indultam, mert biztos vagyok abban, nyitott szemmel is megtettem már ezt az utat. Ezt onnan tudom, mert végig azt éreztem, itt valami nagyon nem stimmel, valami titok veszi a lényem körül, mintha a Kész átverés show-ban lennék a bepalizott alany. Tehát fogtam magam, és uccu neki, vesd el magad nekivágtam az útnak, talán, hogy biztos legyek benne, már nem akarok többé visszajönni. Az is lehet, vállaltam amolyan idegenvezető szerepet is ebben a „Kicsi a rakás, mert vak vezet világtalant, miközben mindenki kincset keres” – társasjátékban, de ezt azért nem tudhatom biztosan, mert rég megszűnt a kapcsolatom a többi sétálóval, valamint nem érzem magamban, hogy egy összecsukott fekete esernyőt a fejem fölött lóbálva lépdelnék a „follow the balck umbrella!” jelszót kiabálva magam mögé valamelyik utazási iroda egyenpólójában virítva. Most inkább azt gondolom erről, csak játszottam egyet megint, hogy megpillantsam magam még egyszer utoljára ennek a világnak a hatalmas, összetett szemében, e sok monitorban. Vakok között világtalanként botorkáltam, mígnem elegem nem lett, és félreállva fájdalmasan és magamat is meglepve hirtelen letéptem szemeimről a tapaszt. Persze még semmit sem látok, csak némi világosságot az összeragadt pilláim mögött. S jár az agyam, s csak kérdez, csak kérdez…

De azt érzem, hogy valami más. Érzem, hogy teljesen váratlan és derékszögű fordulatot vett az életem. No de hogyan tovább? Valamit gondolnom kellene erről a tapasznélküli, ám még mindig csukott szemű állapotomról is. Azt tudom már, hogy első, amit meg kell látnom a folytonosság, ez nem vitás. Onnan fogom tudni, hogy valóban látok, hogy megjelenik bennem az első igazi, megkérdőjelezhetetlen emlék arról, hogy honnan jöttem. Mert csak az ideérkezésünk előtti semmi az, ami igazi félelemmel tölti el a szívünket, ha ez nem lenne, nem lenne a világon halálfélelem. S ha sikerül kinyitnom a szemem, mint valami bújócska-fogócskánál, azonnal össze fogok nézni a többi nyitott-szemű társammal, kiknek a tekintetét egy ideje magamon érzem. Remélem, kacsintunk majd mosolyogva egyet, míg oda nem érek, hogy át is ölelhessem végre őket. Ha kinyílik a szemem, tudni fogom, hova tart a kisautó, és azt is, milyen út vezet oda, illetve milyen út vezetett ide. Ezt már egyben kell majd látnom. Itt és ott, múlt és jövő ezen a ponton majd egybeolvad. Szegény Lencsi lány, nem mindig örül ennek, mert persze félti a bőrét, fél az átlépés pillanatától és az azt megelőző zűrzavartól. De folyamatosan nyugtatgatom, hogy épp erről szól a mostani történet, hogy most ez más lesz, nem kell megélnie, hogy „jaj, meghaltam és hirtelen valami más lettem”, hisz én dudorászó háziasszonyként csak megrázom majd a fejem a lábast kevergetve mondván, „nézd már, hogy elbambultam, majd’ beleestem a fazékba! És mióta éneklem már ezt a buta dalt az icipici házikóról és annak fura lakóiról?” És erről a kis Lencsi lány már nem is fog tudni, mert az utolsó versszak során lassan, fokozatosan átemelem a kis lencsi-tudatát a magaméba, hogy aztán be is fejezzem a végtelen dalolást, és ebédhez tálaljak a családomnak a mostaninál egy jóval nagyobb-nagyobbacska házikóban, a Csacska-nagyobbacska dalban, ahonnan azonban már mindezek tudatában szabad a ki-be járás. Mert ma sincs vége a mesének, ma sincs vége, ma sincs vége, fuss el véle!

Könyvajánló - Vladimir Nabokov: Meghívás kivégzésre

2012-01-10T13:27:00.005+01:00

„Szeretném magával megosztani egynémely következtetésemet. Emberek helyett holmi nyomorult fantomok vesznek körül. Úgy gyötörnek, ahogy csak a rossz álmok, zagyva látomások, lázálmok szemete, lidérc-lom gyötörheti az embert. Mindaz, ami életszámba megy. Elméletileg szeretnék felébredni. Csakhogy külső segítség nélkül nem tudok, de rettentően rettegek ettől a segítségtől, meg aztán a lelkem is lusta lett, megszokta szűk lepleit.”

Épp akkor olvastam ezt a könyvet, amikor az Átlépés című írásomban feltárt folyamat kellős közepén voltam. Ott tartottam épp, hogy tudtam, ez az egész élet, beleértve ezt a nyomorultnak megélt emberi formámat is, így már nem maradhat – hisz a külső, belső nyomás csak nő-nő, de sehol egy kézzelfogható, valós kijárat. S ebben a gyötrő állapotban lassan beláttam, én magam egyedül ebből ki nem tépem saját kezűleg magam, főleg ez alatt az egyre növekvő nyomás alatt roskadozva. Éreztem, hogy bezár, egyre jobban bezár a félelem, ami a komfortzónám elvesztésére irányul – ami persze ekkor már csak látszólagos volt, hisz ez mindennek nevezhető állapot, csak nem komfortosnak. Hóhérként, engem ítélő gonosz bíróként tekintettem a potenciális segítőkre, féltem a véres késeiktől és a fájdalomtól, amit okozni fognak; féltem, elveszik a még megmaradt pici (látszat)szabadságomat is. S közben nem is értettem, hogyan kerültem e cella szűkös falai közé hirtelen: egyáltalán, miért is kell most nekem bármiféle rémségre várnom – amit most már nyilvánvalóan csak elodázva tologatok magam előtt –, amikor nem sokkal ezelőtt még azt hittem, büszkén s elszántan gyalogolok az általam kinézett kijárat felé? Csakhogy észre kellett vennem, ez az öntudatosnak tűnő séta épp e cellába vezetett. Hát ez csúcs – gondoltam cinikusan –, valamit mégiscsak elrontottam ezek szerint. S félve néztem körül, hogy vajon létezik-e egyáltalán igazi, most már nem csak a képzeletemben létező szabadulás innen? Vagy csak délibáb volt mindaz, amit erről láttam, hallottam, tapasztaltam, s csak árnyék az a láthatatlan kéz is, amit végig szorítottam, s melynek gazdájával oly valóságos, közvetlen, kézzelfogható és már-már fizikailag is körülhatárolható kapcsolatban állok?

Nos, ez a könyv megadta a választ, mégpedig úgy, hogy azt is megmutatta, a dolgok hogyan fognak alakulni. Csak azt kellett végre felfognom ennek megértéséhez, hogy a hős lelépése a filmvászonról magában a film valóságában is megjelenik, hiába azon túlra mutat! Magyarán, ez nem úgy néz ki, hogy hopp, ma még itt vagyok a filmben, aztán, hopp, holnap már nem vagyok láthatóan benne; hanem úgy, hogy miközben a filmen az látszik, hogy én lassan a távolból elindulok a filmvásznon a nézőtér felé (persze végig a film logikájának megfelelő módon), majd elérve annak képzeletbeli határához kinyitok azon egy nagy piros ajtót, ami eddig ott állt csukva a kép közepén, s lépek egyet, aközben jelenik meg a lábfejem a vászon előtti színpadon, ami a filmen még egyáltalán nem lesz egy feltűnő „hiány” belőlem. Csakhogy ekkor már ténylegesen egyszerre két helyen vagyok, ám még nagy részben a vásznon. S ahogy végtelenül lassan, ilyen aprócska kis darabokban tolom át magam a nézőtér felé, úgy lesz egyre nagyobb részem kint, mígnem teljesen ki nem jutok, de még akkor is az árnyékomnak egy darabig ott kell maradnia a vásznon, hogy az átmenet végig szép folyamatos legyen. S ha így teszek, mindez nem egy bakugrás lesz számomra, amely során nagyon könnyen el lehet ám veszni a két sík között, hanem egy, az átmenetet is megélhetővé, láthatóvá tévő könnyed átlépés. S ahogy egyre nagyobb részem lesz kint, azt hiszem, akkor a film valóságához képest majd ott a színpadon, magam mögött a vásznon kinyílt piros ajtóval, hirtelen én nagyon kicsinek fogok tűnni a filmbéli szereplőkhöz képest. Csakhogy akkor már a viszonyítási alapom nem az lesz, mi milyen magas vertikálisan és horizontálisan a síkban, hanem, hogy milyen mélységgel rendelkezik befelé és ezzel egy időben kifelé is a térben.

Cincinnatus C. az egyetlen valós mélységgel rendelkező ember a síkbeli figurák között, akik éppen ezért halálra ítélik, majd egy erődbe zárják és a szánalmas, 2 dimenziós lényükből fakadó pszichés módszereikkel gyötrik. Számtalan, első olvasásra is könnyen kibomló szimbólum segít megérteni, hogyan kell ezt a varázslatosan megírt, a szürreális elemek révén képszerűen és izgalmasan elénk táruló regényt segítségképp ráhelyezni a mostani világra: az anya, az abszurd külvilág, a rendszert védő ügyvéd, a csalafinta pók, akit mindennap etetni kell; a szabadságra nyíló elérhetetlen ablak, az útvesztő, a kulcs, a tikos átjáró, a csalárd álsegítő, az önmagába visszatérő látszatszabadulás útvonala, a rés a falon, a vetített ablak, a bitófa, a szépen becsomagolt bárd és a barátságosnak tűnő hóhér – mind már ismert motívumok. Rövidke könyv, érdemes beszerezni, és valóban megpróbálni térképként használni, nekem nagyon sokat segített, nem is annyira a történet által, hanem a benne foglalt közvetlen üzenet borzongató érzése által. Muszáj kinyitni ahhoz a spalettákat a ház falán, hogy láthatóvá, megtapasztalhatóvá váljanak a kintről érkező segítségnyújtók, akik a művészi alkotásokon keresztül integetnek befelé – hisz ez egy valós párbeszéd mindazok számára, akik képesek ezt az integetést benne meglátni; ugyanis erre nem lehet azt mondani, hogy ez a sok mű és a benne foglaltak „nem igazak”, sem azt, hogy a lényegük nem kintről szüremkedik be. A művészet egy titkosírással írt nyelv, aminek konkrét célja van: ugyanis e nyelvezeten keresztül a komor falakon belüli korlátok ellenére is szabadon elérhet a rabokhoz a sok-sok reménykeltő, kintről jövő üzenet.

No és akkor még egy kis ízelítő a gyötrődésből, az ébredést megelőző elkerülhetetlen vajúdásból, ahogy Nabokov ezt nekünk bemutatja:

„Amióta csak emlékszem magamra – és törvénytelenül éles az emlékezetem –, önmagam összeesküvőtársa vagyok, aki túl sokat tud magáról, és ezért veszélyes és ezért… Oly tüzes homályból lökődtem ki, oly vad búgócsigaként, akkora hajtóerővel, oly hévvel pörögtem, hogy a mai napig érzem – olykor álmomban, olykor a forró fürdőbe merülve – azt a legelső fölindulást, eredendő megperzselődésemet, énem rugóját. Hogyan pattantam ki csupaszon és iszamosan… igen, tudok valamit, igen… és még most, amikor vége mindennek, még most is… Félek-e, hogy kísértésbe viszek valakit? Vagy talán semmit sem sikerül elmondanom mindabból, amit el akarok mondani, s csupán megfojtott szavak fekete tetemei maradnak utánam, akár az akasztottak? (…) A gondolat idejéről beszélek, a szabadságról, amelyet a tény és fantázia közti ingyenes oda- és visszaútra engedélyezek a gondolataimnak… Még van mondanivalóm, de ó, jaj, nem tudom leírni, csak kapkodok, izgulok, gyengeség fog el… Tudok valamit. Tudok valamit. De olyan nehéz kifejezni! Nem, képtelen vagyok rá… abba akarom hagyni… ugyanakkor olyan érzésem van, hogy kifutok, mint a tej, hogy megőrülök a csiklandástól, ha nem tudom valahogy megfogalmazni (…) Ráadásul régóta együtt élek azzal a gondolattal, hogy amit álomnak neveznek, tulajdonképpen félig valóság, a valóság ígérete, előszobája, fuvallata, és hogy nagyon homályos, oldott állapotban ugyan, de több valóságot tartalmaz, mint ez a mi magasztalt ébrenlétünk, ami igazából álom, bódító bóbiskolás, de ebbe az álomba rettenetesen megváltozva behatolnak a tudat látóteréből kieső világ valódi hangjai és képei – valahogy úgy, ahogy álmában kaján, fenyegető híradást hall az ember, amikor egy ág verdesi az ablakát, vagy úgy érzi, hogy a hóba süpped, mert lecsúszik róla a takaró. Ó, hogy félek az ébredéstől! Hogy félek az ébredés pillanatától, pontosabban attól a bárddal félbehasított pillanattól, amikor a bakó fölrikkant, mint egy favágó… Pedig mi félnivalóm van? Hiszen én már csak a bárd árnyékát érzékelem, és a porba taszító ’zutty’-ot már nem e világi hallással hallom (…) Álomittasan, gömbölyűen, kékes fénnyel fordul felém lassan az én eredeti világom. Olyan ez, mint mikor egy borús napon behunyt szemmel a hátán heverészik az ember, és hirtelen megmozdul a sötétség a szemhéja alatt, lassan sóvár mosollyá, majd perzselő boldogsággá alakul, és már tudja az ember, hogy kibújt a nap a felhők közül. Hát ennél az érzésnél kezdődik az én világom: lassan kitisztul az ólomszürke ég, rebegő jóság árad el benne, és lelkem kiterjeszti szárnyát – meglelte szülőföldjét. De mi lesz, hogyan tovább? Hát igen, ez az a határ, amelyen túl elvesztem hatalmamat (…) Még mindig nem mondtam semmit, illetve nagyon papírízű ez az egész… abba kellene hagynom és abba is hagynám, ha valakinek, egy ma létező embernek szánnám, de mivel egyetlen ember sincs a világon, aki az én nyelvemen beszél, vagy rövidebben, egyetlen ember sincs, aki beszél, vagy még rövidebben, egyetlen ember sincs… hát csak magamról kell gondoskodnom, illetve arról az erőről, amely arra kényszerít, hogy megfogalmazzam létezésemet (…) Ismétlem (a ráolvasás ritmusában, újból nekifutva), ismétlem: tudok valamit, tudok valamit, tudok…”

Átlépés

2012-01-03T14:44:00.007+01:00

Köszönettel kell kezdenem az újévet, nem is akármilyennel. Azonban ennek története van, amit most úgy osztok meg, hogy kerülve minden konkrétumot, bárki a maga életében felfedezhesse ugyanezt, talán egy kicsit könnyedebben megtéve ezt a fontos lépést, mint ahogy nekem sikerült. Aki látta a Truman Show-t, az tudja, hogy Truman úgy tud kiszabadulni az őt körülvevő álvalóságból, ha a saját félelmeit legyőzve hajóra száll, és minden akadályozó tényező ellenére elhajózik a valóságának széléig. Elképzelni sem tudtam, mindez mit jelenthet az én életemben, amíg a saját bőrömön meg nem tapasztaltam egy drámai eseménysor révén, melynek kezdete hónapokkal ezelőttre tehető, s aminek során persze megint egyáltalán nem úgy történtek a dolgok, ahogy erre számítottam. Talán épp ezért kellett megélnem azt az iszonyatos hánykolódást, ami során sokszor azt éreztem, elsüllyedek, s minden fontos felismerést elveszítek, amit nagy nehezen megszereztem a hosszú és fárasztó utam során.

Már nagyon régóta éreztem a szorítást, a megrekedtséget, a mozgásképtelenséget az életemben, azaz azt, hogy hiába minden bennem szunnyadó tettvágy és erő, egy ideje képtelen vagyok szabadon mozogni a világomban, nem találom benne a helyem: kirekeszt, miközben egyre jobban magamba zár ez a közeg. Rám nem igazán jellemzően egyre jobban bezárkóztam, miközben préselt tovább a valóság – hosszú évekig tartó, igen lassú folyamat során –, ami hirtelen, szinte egyik pillanatról a másikra most év végén elért egy olyan pontot, amikor a mozdulatlanság konkrét fizikai módon testet is öltött. S nem csupán fizikailag, hanem mentálisan is sóbálvánnyá váltam ekkor: egész egyszerűen képtelen voltam gondolkodni, tényleg csak feküdtem, mint egy darab kő, miközben azt éreztem, húz egy erő egy irányba, ahová én nem akarok menni. Utólag nagyon könnyen lehet társítani az érzést ahhoz, ahogy elképzeli az ember, mit élhet át a magzat az első valós tolófájás során. Bamm! – hirtelen egy taszítás és mozdulni sem tudtam, felerősítve bennem ezzel mindent, amit eddig e téren már eddig is megéltem. Aztán egy kis megkönnyebbülés következett – már-már azt hittem, csak egy múló állapottal volt dolgom –, de jött megint nagyon váratlanul, szinte derült égből villámcsapásként egy kisebb szünet után az újabb préselés, nyomás, csakhogy most intenzívebben és engem még jobban leterítve. Tehetetlenség, egyfajta teljes összeszorítottság-érzés, most már valós és irgalmatlan fizikai fájdalom és félelem kísérte ezt a második menetet – ha nevezhetem így. S megtörtént, amitől mindig is a legjobban tartottam: elkezdtek velem történni az események anélkül, hogy irányítani tudtam volna őket. Menni kellett váratlanul, fejvesztve, jeges rémülettel a szívemben, ami egyelőre még csak arra irányult, hogy jaj, csak maradjon minden a régiben, nehogy most ez az esemény megzavarja a megszokott menetét az életemnek. Aztán ez az előre lökő erő, akár egy tarajos hullám vissza is húzott a látszólagos nyugalom állapotába, ám most már sajnos a víz alá kerültem: teltek-múltak a napok, a fájdalom és a félelem egyre csak nőtt, a tehetetlenségem már odáig fajult, hogy nem tudtam megszólalni, kapkodtam a levegő után. S ez az állapot csak nem akart múlni, de aztán nagy nehezen megint teljesen elcsitultak a hullámok, és ki tudtam végre dugni a fejem a víz alól, csakhogy most már tudtam, ennek nincs ezzel vége. A félelem a következő sorsszerű hullámtól már bennem maradt. S szinte napra pontosan az újabb pihenő után már nem csak fent, hanem lent is éreztem a rémes fájdalmat, a nyomást és igen, jött az újabb préselés, a fájdalom, a mozdulatlanság – és most már vele együtt a düh. Végtelen düh kerített hatalmába, mint mikor az ember egy démont enged ki a torkán; no ekkor már el is szakadt a cérnám, és a legnagyobb fájdalom közepette szinte kiabálva meg tudtam fogalmazni végre, mit érzek: eljutottam a valóságom széléig, számomra innen nincs tovább! Semerre! Game over – ezt éreztem, de úgy, mint még soha az életemben. Alig tudtam beszélni a fájdalomtól, de ezt még képes voltam kikiabálni és végre valóban, száz százalékig meg is élni. Mert tényleg ott álltam a falnál – holott ezt eleddig elképzelni sem tudtam, azt meg végképp sosem hittem volna, hogy mindez így történik meg.

Majd ezután, mint aki kiköpött valami undorítót magából, fáradtan átadtam magam az eseményeknek szinte már önkívületi állapotban – és megtörtént a csoda, megjelentek a fizikai síkon a segítők! Ekkor ezt még nem láttam így át, csak megint menni kellett váratlanul, most már ráadásul egyedül, azonban végre az egyik kéz úgyszólván megrántott és lökött kedvesen tovább a másik kézbe. Minden pillanatok alatt történt, és egyszer csak ott álltam egy elágazás előtt: nekem kellett hirtelen eldöntenem, melyik utat választom. Ösztönösen a látszólag nehezebbet választottam, de ez csak azért sikerült, mert igazi, nem átvitt értelemben vett, hanem fizikailag megnyilvánuló – egyelőre nincs rá jobb szó – angyali segítő tette fel a kérdést, valami általam eddig nem tapasztalt olyan csodás módon, hogy a döntésemet valóban én magam hozhattam meg, a magam módján mérlegelve, irányítás nélkül. Ennek ellenére, vagy inkább épp ezért mégiscsak neki köszönhetem, hogy végül is ott helyben lépni tudtam egyet, átlépve saját nevetségesen hisztiző és félő fizikai árnyékomat.

No és ekkor jött a java, egyrészt minden másodpercek alatt történt, és hát – ahogy ezt nekem bölcs barátom régesrég megjósolta – a dolog igencsak fájdalmas és véres volt. Kicsit összemosódtak utólag a fejemben az események, de a folyamat során egyszer csak megtörtént a katarzis: az „egy hajszálon múlt” és „lám, jól döntöttél”- misztikus élmény feletti öröm. S ezután a fájdalom, hiába volt minden eddigi átélt fájdalmamat elsöprő, már számomra annak a jele volt, hogy valaminek vége lett. És valóban, ahogy lassan enyhül a zsigeri fájdalom, úgy veszi át a helyét valami furcsa élmény, ami még számomra is új érzés. Végre van körülöttem tér, aminek a hiányát évek óta megéltem. Azt érzem, lassan lehet majd újra mozogni! Nincs bennem félelem, valahova elszállt, sehol nem találom a szívemben azt a régi, állandóan tompán nyomasztó szorongást. Kiköptem, szó szerint. Megváltozott a külvilág és az énem viszonya, egy újfajta energia, mint egy örvény vesz körül és érzem, ahogy áramlik és hamarosan segít felfedezni azt az újat, ahová végső soron kerültem. Most még nem látom tisztán, de érzem, mint a hegyi levegőt érzi az ember a városi szmog után: olyan minden körülöttem és legfőképp bennem. Egyszer azt mondta a barátom, lesz idő, mikor ujjongva körbeugrálom majd a szobát, kiáltozva önfeledten, hogy szabad vagyok. Még ugrálni azért nincs kedvem, de a határán vagyok ennek, bevallom. Csak hát azért kis idő kell ahhoz, hogy pontosan megértsem, mi is történt velem november elseje és december huszonegyedike között. Aznap jöttem haza – konkrét és átvitt értelemben is, azt hiszem.

S mindezt miért írtam így le? Mert az eset több, nagyon fontos tanulsággal szolgál számodra is, aki biztosan ugyanígy át fogsz ezen a folyamaton menni, ha ezt választod. Az egyik és legfontosabb, hogy mindaz, amire oly sokan várnak (nevezzük akár dimenzióváltásnak, felemelkedésnek vagy újjászületésnek) egy, a hétköznapi történések menetébe logikusan és könnyedén beleilleszkedő esemény során ölt majd testet. Bármilyen váratlan lesz majd a történés kezdete, de egy teljesen mindennapos emberi szituáció képét ölti majd, ráadásul szépen illeszkedve az időfonalba. Első ránézésre semmi köze nem lesz bármiféle „dimenzióugráshoz”. De ez logikus is, gondoljunk megint csak a megszülető magzatra: amikor a magzatburok megreped, a születendő csecsemő értelmezésében ez nem a magzatburok megrepedése lesz, hanem az ő észleleti síkján egy váratlan, de a világán belül nyilvánvalóan értelmezhető esemény! Ahogy a magzatburok megrepedése és az első tolófájás közti vajúdás is egy, a saját kis létében értelmet nyerő állapot lesz, kényelmetlen, kellemetlen, de az ő életében a szülőszoba valóságától még fényévekre zajló. S amikor elindul a szülőcsatornában, száz százalékig biztos, hogy semmit, ami vele történik nem társít a születéshez, a világrajövetelhez, hanem a már általa megtapasztalt jelenségek sorában helyez el. Persze a példa csak megmutat valamit, de most már többedszer megtapasztaltam, hogy mindaz, ami e téren történik, a mostani valóságomban mindig logikusan illeszkedik az abban szereplő többi elemhez, még ha a történés lényege nem is e valóság falai közt zajlik. Gondoljunk megint a Truman Show-ra: Truman azt éli meg a film végén, hogy viharba került a tengeren, holott ez ebben a formában így egyáltalán nem igaz, hisz a tenger sem valóságos, és a vihar sem az, aminek onnan látszik. Azonban ha ezt nem így élné meg, akkor csak képzeletben s nem igaziból hajózna az illúzió határáig, és így kiszabadulni sem tudna onnan. Tehát az első számú tanulság: a felemelkedés a leghétköznapibb krízisben ölt majd számodra testet.

S ebből fakad a második fontos tanulság: ez krízis lesz. Miért kell feltétlen egy krízis az átlépéshez? Mert ez törvény, ha körülnézünk csak a saját világunkban, láthatjuk: minden valós átalakulás az átalakuló tudat számára hatalmas megrázkódtatással jár. Aki ezt meg kívánja úszni, nem tör ki a tojásból, bábból, magzatburokból. Nincs katarzis krízis nélkül, s minden alakváltás katartikus folyamat. Nos, és a magam tapasztalatából kiindulva ez a krízis a következő jellemzőkkel bír: hosszú folyamat előzi meg, aminek betetőződése az az intenzív krízis, ami – most úgy látom – fizikai síkon is testet ölt. Azaz nem lehet megúszni fizikai fájdalom és félelem, illetve e kettőn való felülemelkedés nélkül. (Gondoljunk csak Jézusra!) Mindenképpen olyan élethelyzet lesz, amikor rángatást és sodródást él meg az, aki ezen keresztül megy, és lesz egy pont, ahol kibukik belőle a felismerés, hogy itt a vége – és akkor már nem áll ellen a folyamatnak, ami kezdetben szintén, azt hiszem, törvényszerű ellenállás.

És el is érkeztünk a harmadik, legfontosabb tanulsághoz: a folyamat során végig ott vannak a segítők, eleinte alig érezhetően, ám a végére saját alakjukban megnyilvánulva. Végig éreztem az engem közrefogó figyelmet és a következőket állapítottam meg a „szülőszobában” lévő segítőkről: nem erőltetnek semmit, de folyamatosan figyelik, hogyan haladsz ezen a nehéz úton. Mindent rád bíznak, de ha kell, és te is szükségét érzed, bizony tolnak rajtad egy kicsit, pont akkor, amikor te is mozdulnál, csak tán nincs erőd vagy félsz. Végiglengi a folyamatot a derű, ami állandóan azt sugallja: minden rendben van. Magyarán bármilyen válságos is ez az egész krízis, nem nélkülözi a finom humort, ez ennek a segítőcsoportnak egy nagyon fontos jellemzője, érdemes ezt megjegyezni, ugyanis ők erről könnyen felismerhetők. (Véres drámám során nem egy igen komikus helyezet adódott, ami nagyon sokat segített.) Olyan együttérzés sugárzik belőlük, ami valós, s nem az ember elvárásaihoz igazodik; azaz amikor hisztiztem (sajnos hajlamos vagyok rá, tán mert a lényem mélyén szeretem a teátrális dolgokat), bizony nem guggoltak le mellém toporzékolni, ám a valós fájdalom során mindig szorították a kezem; ez olyannyira konkrétan érezhető volt, mint egy mentolos cukorka frissítő lehelete az ember torkában. És ahogy haladtam előre ebben a folyamatban, egyre nyilvánvalóbbá vált a jelenlétük, majd egyszer csak megláttam egy valóságos darabkát a világukból, amit valahogy azonnal felismertem mint egy kézzelfogható elemét a „szülőszobának”. Ez zavarba ejtő élmény volt, de máshogy, mint ezelőtt, amikor egy pillanatra beszüremkedett az illúzióba a „másik világ”: ugyanis itt most nem a világomat képező illúzió egy elemén keresztül nyúlt be a magasabb rendű valóság a képbe, hanem a maga közvetlen módján jelent meg előttem. A zavart csak az okozza, hogy mégis a megszokott valóságom részeként, csakhogy már egyértelmű hídként kétségtelenül utat nyitva az új felé, amiről így már konkrétabb tapasztalattal rendelkezem.

Tehát csupán a magam élményei alapján azt mondhatom, a folyamatot segítő létezők egy energikus, humoros, könnyed, szigorú, téged a hibáiddal együtt tisztán látó, de el nem ítélő; a szabad akaratodat egy pillanatig sem megkérdőjelező, gyönyörű, erős, gyors, vitális és nagyon őszinte energetikai felhővel rendelkező egységtudattal bíró (aminek a szemükben te is része vagy) csoportot alkotnak. Ha azt érzed a fájdalmas sodródás során, hogy a közeledben vannak, akkor meglásd, múlni fog a félelem, és nagyon könnyen, tiszta szívvel átadod magad nekik. És nem fogsz bennük csalódni: lazán, vidáman átsegítenek majd a küszöbön, és nagyon fognak örülni neked, s ez az öröm átragad majd rád is, ami segít az átmeneti nehézségeken már nagyon könnyedén túllépni. Azután már szép lassan egyre inkább az ő valóságuk lesz a te valóságod is, méghozzá kézzelfoghatóan és tapinthatóan – ahogy ebben minden misztikus maszlag ellenére végig hittem is. Azonban ehhez ki kell bújni a vászon mögé és ez igazán emberpróbáló, magányos és fájdalmas élmény, de megéri: leírhatatlan a különbség a két állapot között, még ha látszólag egyelőre nem is történt semmi extra. A csecsemő a csecsemőosztályon ugyanúgy néz ki, mint pár órával ezelőtt az anyaméhben. Csakhogy ő már kint van és ezt először nem is ő, hanem az őt körülvevők fogják fel, amiből az újszülött egyelőre semmi mást, csak a felé áramló örömöt érzi, miközben el van foglalva azzal, hogy nyalogatja a sebeit és próbálja az átmenetet a maga módján feldolgozni.

Nos, nekem ezt hozta a 2012-es évkezdet, s hogy mindez konkrétan miben nyilvánul majd meg, azt – amennyire tőlem telik – továbbra is megmutatom, miközben nem felejtek el mindezért köszönetet mondani, nem is akármilyet.

Hallgatni arany – Massive Attack; Morcheeba

2011-11-30T11:43:00.005+01:00

Massive Attack: Teardrop

Szerelem, szerelem igéje,

a mozgásba lendítő fogalom,

az én bátor lélegzetem.

Gyengéd ösztönzés,

mely felráz és felvilágosít,

az én bátor lélegzetem.

Könnycsepp a tűzön

az én bátor lélegzetem.

Az anyag éjjelén

fekete virágok nyílnak,

az én bátor lélegzetem.

A víz az én szemem,

a leghűbb tükör,

az én bátor lélegzetem.

Könnycsepp a hitvallás tüzén,

a leghűbb tükör,

az én bátor lélegzetem.

Könnycsepp a tűzön

az én bátor lélegzetem;

amin te befelé botorkálsz, befelé botorkálsz.

***

Morcheeba: World looking in

Angyalok

mosolyognak a boldogságomon.

Veszély van,

mert a jelenet még oly zavaros

(hisz mind felrobbanhatunk).

Ne add fel,

az a mi világunk, ami az ablakunkból látszik.

Űrflotta

fonódik lassan az égből.

A békehozó

elszámol a vétkesekkel

(majd szemtől szembe láthatjuk).

Ne add fel,

az a mi világunk, ami látszik az ablakunkból.

Deus ex machina

2011-11-17T15:59:00.001+01:00

No, most akkor hogy is van ez? Mégsem nyílnak az ajtók, nem sül el a rajtpisztoly, és nem kezdődik az élő adás? – kérdik sokan türelmetlenül és tanácstalanul szétnézve a világban. Dehogyisnem, kezdődik, sül és nyílik, csak ha nem pont úgy történnek a dolgok, ahogy azt a szobában élők annak belső logikájából következtetve elvárják, már nem is képesek értelmezni az eseményeket. Hiszen egy globális, épp a szobából történő kilépést lehetővé tevő változás semmiképpen nem a szobából indul ki. Tehát ez ügyben minden ember alkotta elképzelés csúfondárosan meg fog bukni: a buta, kreált dátumoktól kezdve, a várható események kikövetkeztetett prognózisáig. Mindenki, akinek csak egy cseppnyi esze van, pontosan tudhatta, az égvilágon semmi nem fog „történni” 2011. 11. 11-én, hisz ennél gyermetegebb dolgot tényleg már nem is lehetett volna kitalálni. Ilyen alapon hatalmas, világokat megrengető történéseknek kellett volna bekövetkeznie 1111. 11. 11-én, 1010. 10. 10-én – és sorolhatnám a butábbnál butább példákat. Már megint az történik, hogy az ember képtelen a korlátoltságán túllendülve egyszer végre nem önmagából, a saját viszonyrendszeréből kiindulva a valóságot meghatározni. Az egész időszámítás, úgy ahogy van, annak vonatkozási alapjával egyetemben az emberi perspektívából fakadó következtetés, és mint ilyen csak arra jó, hogy a szobában segítsen eligazodni, de az azon túli világhoz vajmi kevés köze van. Ugyanez vonatkozik a világ elemeinek egymáshoz való viszonyára is. A terráriumban élő teknősöm számára a neki odarakott lámpa jelenti a nappalok és éjszakák váltakozását, számára ez most a viszonyítási alap. Ha meglátja a műanyag kis vödröt, tudja: eljött az etetés ideje. Amikor átnyúlok felette ugyanazzal a kézzel, amivel az imént az ételt szórtam elé, hogy egy könyvet levegyek a polcról, minden egyes alkalommal megijed és abbahagyja a napozást, elbújva a sarokban. Azaz a saját kis közegénél tovább nem lát, s azt végképp képtelen belátni, hogy a lámpájának ritmusát és a vödör előkerülését is én szabályozom, mégpedig az én vonatkozási pontjaimhoz mérten, aminek csak következménye az ő vonatkoztatási viszonyrendszere. S persze arra is képtelen, hogy belássa a teret, amiben él: a terrárium falán keresztül látott szobakép valószínűleg nem tükrözi hűen azt a szobát, amit én abban szabadon mozogva belátok. Tehát a teknős idő- és térértelmezése, hiába élünk egy térben és időben, az enyémtől teljesen különböző.

Életem legrémesebb filmje, amit valaha láttam, a William Friedkin-féle 1973-as Ördögűző volt. Kevés ember van, aki képes ezt a filmet derűsen egy kis chipset ropogtatva úgy végignézni, hogy utána békésen álomba szenderüljön egy koromsötét, üres házban. Azonban ha ezt a filmet úgy kellene megnézned, hogy elolvasod a történetét egy rövid összefoglalóban, majd óránként látsz egyetlen képkockát a filmből, aztán nem váltasz képet, hanem azt a képernyőn hagyva teszel-veszel, végzed a dolgod, egyáltalán nem lesz ez az egész olyan félelmetes. S ha nem ismernéd az előzőleg elmesélt történet alapján, mi történik a filmben, nem is tudnád összerakni az esemény menetét, holott szépen lineárisan vetítik le neked, csakhogy a megélt idődtől eltérő ritmusban. Lenne pár csúnya kép, talán rémes és borzasztó is, de mégsem azt a hatást váltaná ki, mintha folyamatosan néznéd a filmet. Óránként vált egyetlen filmkockát a mozi: azaz 24 képkocka/másodperces vetítési sebességgel számolva egy 117 perces film, ami nagyjából 168480 képkocka, naponta átlag 24 kockát levetítve 7020 nap alatt, azaz kis ráhagyással 20 év alatt nézhető meg. Így már érthető, hogy egyáltalán nem ugyanazt a hatást váltja ki, mint a kétórás vetítés során? Pedig a sztori ugyanaz, a filmen semmit nem változtattunk, csak a vetítési sebességen, azaz megfordítottuk az időt: nem a te mindennapjaid ritmusába ágyazódik a film cselekménye, hanem a film cselekményének idejébe szövődik a te életed. (Belegondoltál már valaha is, hogy mindaz, amit most az emberiség átél, egy más tempóban lejátszva, milyen képet mutathat? Megsúgom: rémesebbet, mint az Ördögűző.) S amikor kezd a végéhez érni a film, mert már tizenkilencedik éve nézed a képkockákat, az emberben lassan összeáll a mostanság „játszódó” jelenet is, hisz a sztorit már a vetítés előtt ismerte, és hiába egy nap csak 20-24 kockányit látott a történetből, miközben a filmtől teljesen független dolgokkal töltötte ki a képkockák változása közti időt, ám most mégis meglát egyben valamit. És nézve a sok állóképet tudja, az ördög már kiűzetett, s a most látott képek csupán a történet levezetésének és a stáblistának fura kockái. S ekkor, tizenkilenc év távlatából joggal mondhatja: úgy tűnik, végéhez közeledik a vetítés, aminek befejezése azok számára is kristálytisztán látható lesz, akik most még tán a képernyőt sem látják, mert azt hiszik rá, falikép; és az a feltételezés, hogy ezen egy komplett mozifilm forog, számukra nevetséges, mi több, megbotránkoztató. De aki felfedezi a mozgást a látszólag mozdulatlan képeken, és képes egyben látni a mozit, pontosan tudni fogja, melyek az utolsó képkockák, hiszen ebből a távlatból, és a történet előzetes ismeretében már bőven rendelkezik ezzel a tudással.

Ez történik most is. Van egy idő- és folyamatértelmezése az embernek kedves kis szárazföldi teknősként a terráriumában, és van egy azon kívüli folyamat- és idősík, ami már egy másik teret foglal magában: a szoba valóságát, amiben a teknőcterrárium csak egyetlen eleme ennek a térnek a sok közül. S amikor a terráriumban mászkálnak a teknősök megszokott köveik között a Nagy Változásra várván, és nem látnak az üvegfalon túl, joggal mondhatják, „nem is történik semmi”. Dehogynem, történik, csakhogy a szoba valóságából kiindulva, ami kihat – egyre drasztikusabban – a terráriumban történtekre is. Ugyanis ha én átrendezem a szobát, és beépítem az ebből nyíló erkélyt télikertté alakítva, s odahelyezem a terráriumot, amiből a teknősök kijárási lehetőséget is kapnak, akkor ezzel az egész valóságuk megváltozik, még ha ezt pillanatnyilag nem is képesek felfogni. Hiszen ez egy nagyon összetett időbeli és térbeli folyamat, s számos olyan dologra is kiható változást foglal magában, ami – hiába a teknősökért történik minden –, látszólag egyelőre független tőlük. Be kell szerezni a megfelelő anyagokat, majd elkészíteni a beépítést, átrendezni ez alapján a szobát – magyarán egy darabig még csak a terrárium körül zajlik a munka, amiből a teknősök persze észlelnek ezt-azt, de az egész folyamatot onnan bentről egyáltalán nem látják át. Ők egyelőre annyit érzékelnek, kicsit felbolydult a rend a terráriumon belül, hiszen neked az átrendezés során változtatnod kell a szobában olyan dolgokon is, ami kihat a teknősökre: eltakarja az eddigi kilátásukat egy nagy szekrény, két napig nem kapcsolódik fel a lámpa, elmarad pár etetés, fura zajokat hallanak, és még egy csavar is közéjük pottyan. Ha ők mindezt egy belső logika mentén kívánják maguknak megmagyarázni, nem igazán jutnak közelebb a „megoldáshoz”, mi is történik valójában. S ebből látható, hogy ez a folyamat teljesen másképp jelenik meg a teknős és a te téridődben: tegyük fel, két hétig folyik az átrendezés, amiből eleinte a teknős naponta csak pár pillanatnyi és igen csekély változást él meg, s ezért számára ennek az átrendezésnek a folyamatjellege teljesen más tempóban hordozza az ő kis világának történéseit. Egy darabig. Merthogy egyszer csak fogod a terráriumot, és a két idősíkot és a két teret egybeolvasztva kiviszed a teknősöket eddigi lakhelyükkel egyetemben az elkészült beépített erkélyre. No, ezt már meg fogja érezni az összes jámbor állat, ebben biztos lehetsz, hisz megmozdul az egész valóságuk, elmozdulnak benne a kövek, ők egymásra esnek, ajaj, micsoda felfordulás! Ám mikor lerakod a terráriumot az új helyére, a teknősök még mindig nem fogják fel, micsoda kardinális változás történt az ő életükben, ahhoz ugyanis még egy fontos mozzanat hátra van! Merthogy ekkor valami olyan történik, ami azóta, hogy beraktad őket az üvegszobába, még soha: benyúlsz az ő közegükbe, a kezed ott lesz köztük láthatóan, s átrendezed a köveket, arrébb teszed a szűrőt és beraksz egy kis feljárót, amin ki tudnak mászni a télikertbe. Majd kihúzod a kezed. Hoppá! Most aztán minden, de minden megváltozott! S a teknősök egy része hamar rá is fog jönni: „hurrá, mostantól innen ki tudok jönni”, miközben a többi egyáltalán nem látja a „kinyílt ajtót”. Nagyon fontos tehát megérteni, hogy ez az ajtó valóságos, s nem egy elképzelt „vagy hiszek benne, vagy nem” belső délibáb: ez egy ugyanolyan kézzelfogható valóságelem a terráriumon belül, mint a kövek és a szűrő, csakhogy ez kivezet a télikertbe, egy másik valóságba. S ahogy pár teknős ezt felismeri és kilép az új valóságba, követi majd a többi is, s idővel a terrárium értelmét veszti – le is viszed majd a pincébe, ne foglalja a szép télikertedben a helyet. Annak érdekében tehát, hogy a teknős – persze most csak a játék kedvéért – azt mondhassa: „hopp, de hisz átrendezték a szobát, és én egy teljesen más, hatalmas térbe kerültem, ahol már az igazi nap süt rám”, az átszoktatáshoz kell egy átjáró a megszokott és új közeg közé. Ez az átjáró azokban a pillanatokban nyílik meg, mikor megbolydul a terrárium, a szűrőt kihúzzák a konnektorból, és egy időre elalszik a megszokott lámpa is, s megjelenik a benyúló kéz. És a vetített film ekkor sem fog felgyorsulni, csakhogy a statikus stáblista kockánként vetítve is ugyanazt a képet mutatja, mint folyamatosan lejátszva. Az idő a kulcs, a kapu ugyanis idő és térkapu, ahogy ezt a földönkívüliekről szóló írásban már egyszer szemléltettem.

S hogy mindezt jobban megértsd, egy kis játékot rejtettem el a szövegben, hogy megtapasztalhasd, hogyan jelenik meg láthatatlanul a valóságban egy attól teljesen független valóság, és ennek segítségével meglásd az átjárót a világod „szövegében” is, annak fizikai valóságában.

Akkor tehát, íme a linearitás megtörése annak keretein belül, most csak a demonstráció kedvéért, hogy érezd, miként jelenik meg valami a terráriumban, ami épp azon kívül van:

Ugye tudod, hogy a bohóc a cirkuszban sokszor nem azért csetlik-botlik, mert ügyetlen, hanem mert ezzel a kis játékkal hoz létre veled egy azonosulási pontot, hogy aztán innen felmászva a kis fémlétráján a kupolába, a légtornász-szám bemutatása során ugyanazt az üzenetet közvetítse, mint a mesebeli szegénylegénygúnyás királyfi: mindannyiunk toldozott-foltozott jelmeze alatt különleges képességek szunnyadnak. Amit azonban neked kell a felszínre hoznod a rongyok alól, a csámpás bohóc csak abban tud segíteni, hogy megmutatja a saját kis artista tudományát: azaz azt, hogy ő hol és hogyan lép ki a szűkös terráriumból a napfényes, tágas erkélyre.

Könyvajánló – Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú

2011-11-13T20:31:00.005+01:00

„Édes fiam, alkalmatlanságod oly mérhetetlen, hozzá nem értésed oly mélységes, hogy bizonyos vagyok benne, hatalmasabb erő birtokában vagy, mint amit én valaha ismertem. Szerencsétlenségedre úgy tűnik, hogy az erő pillanatnyilag visszafelé hat, és még én sem tudom a módját, hogyan fordíthatnám a helyes irányba. Úgy kell lennie hát, hogy neked magadnak kell megtalálnod a saját utadat, és az alkalmas időben birtokába jutnod saját erődnek; de őszintén szólva, sokáig kellene élned, hogy ezt elérd. Így hát azzal ajándékozlak meg, hogy ettől a naptól kezdve ne öregedj, csak járd a világot, körbe-körbe, örökké hiába, amíg végül el nem jutsz saját magadhoz, és meg nem tudod, ki vagy. Ne köszönd ezt nekem. Előre reszketek a sorsodtól."

A semmiben egy tükör forog a tengelye körül, s önmaga fragmentált képei töltik ki számára a teret. Ám egyszer összeáll a kép, s a szerencsekerék megáll, mert teljesen más geometriai forma veszi át a helyét, a tükör töredezettsége megszűnik. Aki ezt megérti, az feloldozza magát, kikerül a karma kerekéből, megszakítja a körbe-körbe keringést, úgy is fogalmazhatnék: felteszi az i-re a pontot. Hogy érnek véget a meséink? „Itt a vége, fuss el véle.”

„Ezt a dalt énekelték, miközben együtt mentek, kifelé ebből a történetből, útban egy másik felé.” – így végződik Peter S. Beagle fantasztikus szépségű fantasy-regénye, amely 1968-ban jelent meg Amerikában, és azóta több mint harminc kiadást ért meg csak angol nyelven. Nem csoda: ez egy varázslatos, mágikus mese, ami talán mégsem annyira mese, inkább amolyan mesés filozófiai eszmefuttatás arról, hogy hogyan születnek az egymásra épülő valóságok, s a szereplőknek ebben mi a feladatuk. Sok filozófiai utalás van rejtetten a szövegben, Platontól Schopenhauerig, érdekesen összegyúrva az első ránézésre giccses tündérmese szövetével, ami azonban mégsem az, aminek elsőre látszik. Ettől igazán érdekes ez a könyv: olyan, mint egy látszólag rém édes sütemény, aminek puszta látványtól is összeragad az ember szája, ám amikor beleharap, rájön: mennyei, mert egyáltalán nem kommerszen édes, hanem épphogy kellemesen fanyar, fűszeres különlegesség. Merthogy alapvető kérdésekre keres a mű választ, ám igen meglepő következtetésre jut, nagyon sokszor megtréfálva az olvasót, aki lerágott csontként tekint ezekre a feltevésekre. Mi a különbség mágia és káprázat között? Mi a halandóság értéke a halhatatlansággal szemben? Mi a szépség, és hogyan tud győzedelmeskedni a világon? Hogyan dől el a Jó és Rossz harca? Mi a valóság és mi a képzelet szüleménye? Mit jelent a saját sors, van-e eleve elrendelés, miről szól a „találd meg önmagadat” felszólítás? Mi az igaz szerelem? Rémséges és iszonytató közhelyek ebben a formában mind, de a könyv segít egy kis rendet tenni ezen a mézes-mázos, ragacsos süteményes polcon. Ráadásul igen aktuális is a történet: egyáltalán nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy könnyedén rá lehessen a mai világhelyzetre teríteni a szimbólumait minden erőlködés és felesleges belemagyarázás nélkül, szinte magától értetődően. Bevallom, nehezen rázódtam bele a történetbe és a furcsa stílusba, de amikor letettem a könyvet, éreztem, itt valami sokkal csodálatosabb és mélyebb dologról volt szó, mint elsőre hittem. No és a szereplők: mind itt járnak-kelnek körülöttem, jó volt őket e könyv lapjain látni és az egymáshoz fűződő viszonyunkat kicsit átértékelni. Mintha Beagle új műfajt teremtett volna ezzel a könyvvel: „epikus lírai freskó” lehetne a neve.

A regény története is látszólag kicsit édeskésen bagatell: a világon utolsónak maradt, halhatatlan egyszarvú vándorútjának történetét meséli el, aki arra vállalkozik, hogy eltűnt társait felkutatassa és megmentse a Vörös Bika fogságából. Az egyszarvú útja során természetesen társakra is lel, akik saját maguk is „megváltásra" várnak. Az utolsó egyszarvú azonban azok közé a remekművek közé tartozik, melyek többrétegűségével varázsolják el azokat, akik szeretnek szövegrétegek közt kutakodni. A New York Times Beagle-t joggal hasonlította Lewis Carrollhoz és J. R. R. Tolkienhez (én még ide sorolnám Lyman Frank Baumot is), de – ahogy a fülszöveg találóan fogalmaz – tévedett: az amerikai író becsülettel és büszkén megáll egyedül is a lábán. S ha már mindenáron hasonlítgatni szeretnénk, egy kis képzettársítással érdemes az elolvasása után megtekinteni Terry Gilliamnek a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma című, meglepő módon e könyvhöz igazán passzoló filmjét. Legalábbis nekem nagyon érdekes volt, amikor a könyv befejezése után közvetlenül épp e filmbe botlottam, s ez a különös egybeesés meggyőzött arról, hogy bármily hihetetlen számomra, de érezhetően elindultam végre kifelé ebből a történetből, útban egy másik felé, egy dalt dúdolva magamban zöld ágról, aranykapuról, leszakadó pajtáról, s a bennmaradt macskáról.

„De elhamarkodottan ítélte meg közönségét. Karikáit és sáljait, a füléből kilógó aranyhalakat és ászokat visszafogott udvariassággal tapsolták meg, de csodálat nélkül. Mivel nem adott nekik igazi csodát, nem is kapott vissza tőlük csodálatot.

(…)

– A szem hamis tanú, valóban – mormogta a második, akinek csupa lucsok volt a gönce. – De hát te igazán hiszel a füled, az orrod, a nyelved tanúságának? Én aztán nem, pajtikám. Az egész világ hazudik az érzékeinknek, és ők hazudnak nekünk – hogyan lehetnénk hát magunk mások, mint hazugok? Én, a magam részéről, nem hiszek sem hírnek, sem hírnöknek; sem annak, amit hallok, sem annak, amit látok. Talán létezik valahol az igazság, de én soha nem találkoztam vele.

(…)

– Meg fogsz érteni. Immár velünk együtt vagy a történetben, és vele kell menned tovább, akár akarod, akár nem. Ha meg akarod találni a néped, ha újból egyszarvú akarsz lenni, követned kell a mesét Haggard király várába, vagy bárhová, amerre csak vezet. A történet nem érhet véget a hercegnő nélkül.

(…)

– Ó, úrnőm – suttogta –, azért van mindez, mert nem az igazi alakodban vagy. Amint visszanyered önmagadat, mindent megkapsz: minden hatalmadat, minden erődet, minden tudásodat. Visszatérnek hozzád.

(…)

– Bárcsak beléphetnék az álmodba, ott őrizhetnélek és elpusztíthatnám azt a valakit, aki üldöz téged, aminthogy napvilágnál is volna bátorságom megküzdeni vele. De nem juthatok oda másképp, csak ha álmodsz rólam.

(…)

Nagyon nevetséges látványt nyújtott, és közel állt hozzá, hogy összetapossák. A Vörös Bika nem láthatta, és úgy ölte volna meg, hogy még csak észre sem vette volna az útjában. A csodálat, a szeretet és a mélységes szánalom ekkor megrendítette Schmendricket, a varázslót, és megteremtette benne az összhangot önmagával, teletöltötte, míg úgy nem érezte, hogy túlcsordul és kiárad belőle valami, ami egyik sem ezek közül. Nem hitte már, de az a valami végül mégis eljött hozzá, ahogy már két alkalommal megérintette – majd még kopárabban hagyta magára, mint annak előtte. Ezúttal túl sok volt belőle, hogy magában tartsa; túláradt a bőrén, kiszökött az ujjain és lábujjain, hajában, szemében és vállhajlatában hullámzott. Túl sok volt belőle ahhoz, hogy magában tartsa, túl sok volt, hogy valaha felhasználja; és mégis azon kapta magát, hogy zokog a fájdalomtól telhetetlen mohóságában. Azt gondolta, vagy mondta, vagy fennhangon énekelte, nem tudtam, hogy ennyire üres voltam, míg ennyire meg nem teltem.

(…)

– Én nem vagyok olyan, mint a szegény Haggard, hogy elveszítsem a szívem vágyát, mire az enyém lesz. Van fekete mágia, fehér mágia és köztük a szürke végtelenül sok árnyalata – és már látom, hogy mindez egy és ugyanaz. Akár úgy döntök, hogy azzá leszek, akit az emberek bölcs és jó varázslónak neveznek, aki segíti a hősöket, gáncsolja a boszorkányokat, gonosz nagyurakat és elvetemült szülőket, esőt csinál, gyógyítja a lépfenét és a dühöngő részegeket, lehozza a macskákat a fa tetejéről... vagy éppen ellenkezőleg, az elixírrel és esszenciákkal teli retortákat választom, porokat, csodaszereket és mérgeket, lelakatolt varázskönyveket, amelyek olyan bőrbe vannak kötve, hogy jobb néven nem nevezni, a füstködöt, amely elsötétíti a kamrát és a benne sziszegő édes hangot. Miért is ne, hiszen az élet olyan rövid, és hány embernek segíthetek vagy árthatok? Végül ráleltem az erőmre, de a világ még mindig nehezebb, semhogy kimozdíthassam a helyéből…

(…)

– Nézz föl – szólt Schmendrick. – A vár leomlik. Megfordult, és látta, hogy a tornyok úgy porlanak széjjel, miközben az egyszarvúak a sziklára ugranak és körülöttük kavarognak, mintha homokból lennének, és a tenger mosná el őket. A vár nagy, rideg kőkoloncokra hullott szét, amelyek zuhanás közben egyre halványodtak, majd a levegőben kavarogva eltűntek. A kastély némán vált porrá és tűnt el, és nem hagyott romokat maga után, sem a földön, sem azoknak az emlékezetében, akik látták leomlani. Egy perccel később már nem emlékeztek arra, hogy hol állt, vagy hogy milyen volt. De Haggard király, aki egészen valóságos volt, úgy zuhant alá varázsát vesztett vára romjai között, mintha egy késpenge hasított volna a felhőkbe. Molly még hallotta, hogy felkacag, mintha számított volna erre. Nagyon kevés dolog lepte meg valaha Haggard királyt.

(…)

– Különös érzés, hogy férfivá értem egy helyen, amely csak úgy köddé foszlott, és minden megváltozott. Azután meg egyszerre királlyá lettem. Semmi sem volt hát valóság az egészből? Én magam valóságos vagyok egyáltalán?

(…)

– Egy gondolattal szeretnék búcsút venni tőletek –mondta. – Egyetlen átok sem foghat egy tiszta szíven, legyen bár a legszakszerűbb átok, ami valaha is acsargott, károgott vagy mennydörgött. Jó éjszakát.”

Dimenzióváltás

2011-11-10T11:42:00.001+01:00

Egy kis segítség a felkészüléshez... Köszönet érte annak, akit illet!

Nyílik az ajtó

2011-11-07T21:42:00.009+01:00

Készítettem egy 32 elemből álló képet egy olyan átlátszó fóliára, amit bármikor rá lehet fektetni az útvesztőre, és reményeim szerint így egyben egyfajta menekülési utat mutat. Nem tudatosan készült ez a térkép, csak húztam egyesével a vonalakat, ám idővel rá kellett jönnöm, a filctollam egy olyan gépre van kötve, mint a gravírozó műszere, s csak leképez valamit, amihez én csupán az élményanyagot szolgáltatom festékként a filctollba. Remélem, ez így érthető, és az is, hogy miért kell egy ember ahhoz, hogy fogjon a filc. Át kell ugyanis itatódni tintával: a legnagyszerűbb író sem tud a saját ujjával írni, vagy a legzseniálisabb muzsikus sem tud hangszerek nélkül úgy zenélni, ahogy az a fejében megszólal. Tehát megpróbálom most ezt a térképet egyben megmutatni, követve az egyes vonalak időbeli sorrendjét. Az önmagammal folytatott beszélgetések így már egy nagyobb rendszerbe ágyazottan jelennek meg előttem, azaz a fólia és a filc mellett láthatóvá vált lassan az útvesztő és a tollat mozgató kéz is. Így hát a kép, amit most láttatok, ábrázol egy asztalt rajta egy útvesztő rajzával, azon egy fóliával, amin piros vonalak jeleznek egy bejárható útvonalat, amit egy olyan filctoll rajzol, melyet az asztal mögött ülő alak fog. Kicsit strukturáltabb kép, mint egy-egy piros vonal, de mindent megteszek annak érdekében, hogy teljesen világos és érthető legyen.

1. Az első vonal nem is vonal, inkább afféle kiindulópont, a holografikus világegyetem elméletének felvetése által. Ez a kiindulópont az „itt áll ön” kis jeléhez hasonló, és azt mondja: az egész valóság egyetlen szőttes, azaz nincs önmagában különálló és ily módon értelmezhető eleme. Egy film egyetlen darabkája sem választható el a filmtől, hiszen csupán annak szövedékében létezik, azon túl csak egy más viszony- és értelmezési rendszer része lehet; azaz hiába létezik a filmen kívül is az a kávéscsésze, csakhogy az már egy másik kávéscsésze. Mert ha összetöröm, a filmben lévő ettől még egyben marad. Ha ez egy csésze lenne, mindez nem történhetne meg.

2. A következő vonal, ami az igazi ébredésről szólt, a fentiekből kiindulva azt mutatta meg, hogy az illúzióból történő valós ébredés nem az, ha az illúzión belül lerántjuk a leplet, hanem amikor a filmben képesek vagyunk megmutatni, hogy a film nem valóság. Nincs valóság, amiben benne lennénk, hisz az nem más, mint egy egyszerű viszonyfogalom. Ám ezt a filmből csak úgy tudjuk megmutatni, ha képesek vagyunk lyukat vágni annak falán és behozni a filmbe a vetítőterem valóságát, ami így már a filmet magában foglaló közeggé válik, ahonnan mi mindezt megmutatjuk. Magyarán ha meg tudunk jelenni a filmben a nézőtérrel együtt, ahol ülünk, csapdába ejtjük a filmet. Ez ugyanaz, mint amikor a filmbéli szereplők kiintegetnek vagy kiszólnak a nézőknek, ami zavarba ejtő élmény, még ha tudjuk, ez csak egy filmszereplő, akkor is. No de itt ez most épp fordítva történik: a nézőtérről integetnek a filmben a szereplőnek. Nevezzük téridő görbületnek: mindenesetre érdekes lesz, amint nyilvánvalóvá válik, mindez pontosan hogyan is zajlik.

3. Az Ad acta a fentieket folytatva egy kis kanyarral megmutatta, hogy más logikát lát egy valóságban az abban résztvevő és az azon kívülálló, s a „belső logika” sosem a szőttes valódi mintázatát mutatja, hiszen azt a mintából nem, csak a szőttest kívülről és egyben látva lehet felismerni. Amikor az eddig logikus abszurddá válik, ott mindig egy rendszer falai repedeznek.

4. A robotkutya tulajdonképpen ezt a jelenséget tárja fel igen érzékletes módon: hiszen, hogy ebben a valóságban mi létező és mi nem, ezt a szőttes-elemek önmagukhoz képest határozzák meg, s nem az egész mintában elfoglalt helyükhöz képest. Magyarán annak megítélése, hogy most a világban mi él és mi nem él, az ember számára nem az adott dolog lényegéből fakad, hanem az ő értelmezéséből, aminek a kiindulópontja a saját léte. Hiszen az idea az egyetlen valós létező, s nem az, ami ebből a szőttesből annak tűnik. No, ezt könnyű tetten érni a robotkutya kapcsán: ha eléd tennének egy tengeri moszatot, valamint ott csóválná a farkát előtted a robotkutya, s neked valamelyikhez szólnod kéne, melyiket szólítanád meg gondolkodás nélkül, ösztönösen? Ezzel el is árulod, hogy pontosan tudod, mi a lét, csak a filmen belül totálisan félreértelmezed ennek lényegét.

5. Aztán összegyűjtöttem egy kis filmcsomagot, ami ugyanazt mutatta meg, mint a robotkutya, hogy ez az egész „körülötted” nem más, mint egy projekciós álom. Amiből természetesen fel lehet ébredni. Csakhogy felébredni sosem az álomban ébredünk fel, mert az ébredés nem az álomból indul, hanem az ágy valóságából, ahol alszunk. Az álmot húzzuk be ebbe a valóságba, és nem az álomba húzzuk be az ágyat, ahol alszunk – mert ilyen is van, de ekkor csak annyi történt, hogy azt álmodjuk, alszunk, vagy épp felébredünk. Az ágyban meg eközben nem történik semmi. Ám amikor kezd a két valóság összemosódni, az a félálom. És ekkor már megvan az ágyban nyugvó valós nézőpont is. S ebbe a pontba ébred bele, aki az álmának végéhez ér; s minél lassabb, fokozatosabb az ébredés, annál több marad meg az álomból, s annak tanulságaiból. Ezek a filmek segítenek megérezni az álmodót azzal, hogy megmutatnak téged képileg is a saját valódban az „ágyban”, ahonnan szövöd ezt az álmot.

6. S ugyanezt a csavart próbáltam érzékeltetni a földönkívüliekkel kapcsolatos írásomban: ez a piros vonal azt mutatja meg, hogy az ágy valóságában is van élet, vannak társak, mi több, az álmod élményanyagának ez a közeg a táptalaja. S ahogy az álmodban is meg tud jelenni bárki a valóságodból – persze, mindig kissé módosult formában –, úgy fog ebben az álomban is megjelenni a földönkívüli segítőd, hogy megfogja a kezed és kihúzzon az ágy valóságába. Aki mellesleg ezzel azt „kockáztatja”, hogy ha nem fedezed fel, ő nem az álom része, rögzül az álmodban, amíg rá nem jössz, hiába a vásznon nyitotta ki az ajtót, de a terem ajtaján lépett be hozzád. Felelősségteljes kaland ez mindannyiunk számára.

7. Az égi csíkokról szóló gondolatsor pedig ehhez kapcsolódóan azt kívánta megmutatni, hogy hogyan kell nézni a vásznat ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni majd a döntő pillanatban a vetített és a valós ajtó között. Mert az álom mindig magát az álmodót mutatja be, s nem egy tőle független történetet; hiszen ami az álomalak számára egy vele történő valós eseménysor, az az álmodóban egy sokszor abszurd logika mentén haladó fikció csupán.

8. S amikor kissé védelmembe vettem a most fő gonoszként kikiáltott szabadkőműves mozgalmat, akkor ezzel csak azt sugalltam, hogy az a fekete figura, aki arc nélkül üldöz, hogy sarokba szorítson, belőled fakad, ez a te kivetülésed. Van egy ellenség, ez tisztán látható: egy nehézkes, alacsony frekvenciájú, ragacsos, bűzös, rovarszerű visszatartó erő, melynek célja a struktúra megtartása a te fogvatartásod által. Az erő, ami a jeget szilárddá teszi, a kötésében rejlik, ám a kristályszerkezet merevsége a vízben feloldódik, míg a gőzben teljesen megszűnik. Pedig a minőség egy. A jeget csak úgy tudom legyőzni, ha felmelegítem, és így teljesen el is tudom tüntetni. Mindenesetre egyszerűbb és elegánsabb megoldás, mint csákánnyal nekiesni, és a nagy jégtömbből ezernyi jégkockát gyártani.

9. Yan Martell könyve is ezt világítja meg egy teljesen más oldalról, ahogy ez a piros vonal fordul egyet. Megmutatja ugyanis, hogy szabadon döntöd el, melyik számodra az igaz történet, ezt soha senki „kívülről” nem tudja neked megmutatni, hisz a te történetedet te éled át, s aki abban szerepel, képtelen erről úgyszólván objektív ítéletet alkotni. Magyarán nincs igaz vagy nem igaz történet, ám neked paradox módon mégis meg kell választanod a „magad igazát”, s amellett végig kitartanod – amíg csak igaznak érzed.

10. Rend és ajándék. Két olyan fogalom, amivel az ember nem igazán tud mit kezdeni, talán, mert nem érti a lényegét. Minden, amit tudni vélsz, minden, ami látszólag körülvesz, s minden, amit elképzelésed szerint birtokolsz, egyfajta ajándék, mert a rend része. Aki látja ezt a kis szőttest egyben annak érdekes mintázatával, pontosan tudja, ő semmit sem hozhat létre, csak ügyesen rátalálhat arra, ami már azelőtt is régesrég volt, mielőtt ő egyáltalán töprengeni kezdett rajta. A végtelen minták sorát magába foglaló szőttesrendszer csak van. A jelenben, abban az egyidejűségben, ami az egyetlen valós idő. Nem a te érdemed az az egy szem csomó, amit a kis kezeddel markolsz, ám az már a te érdemed, hogy felfedezted „új csomóként”. S a bölcs egyetlen imája épp ezért sosem a „kérem”, hanem a „köszönöm”.

11. S kinek jár a köszönet? Mindennek és mindenkinek. „Köszönöm, hogy részese lehetek az álmodnak.” „Köszönöm, hogy vállaltad akár a fekete gyalog szerepét is, csak hogy én magamra találhassak.” A valóságom minden eleme szent és a védelmem alatt áll: senki a helyét, fontosságát meg nem kérdőjelezheti. Ebben a szobában egyedül vagy és magaddal beszélgetsz. Az én hangom benned tükröződik, nincs meg egyik a másik nélkül. Ezért értelmetlen energiapazarlás kívül megerősítést és tetszést keresni. Amíg számít, ki mit mond vagy gondol rólad, bele vagy gabalyodva a hálóba. A Pók legkomolyabb fegyvere ellened ugyanis a hiúságod lámpaburája elé szőtt háló. Persze a pók is te magad vagy, amíg a valóságod elemeiből táplálkozol egyfajta energetikai kannibálként. Pedig van olyan pókfajta, amelyik nem sző hálót, s bizony van olyan létezési mód is, amely semmilyen formában nem ismeri a kannibalizmust, csak ez most elképzelhetetlennek tűnik belefagyva a jégcsap kristályrácsozatába. S ezzel ezt a témát le is zártuk.

12. Hiszen a jég lassan olvad, és bizonyosan idővel vízzé, majd gőzzé válik. Azzal olvasztod fel magad körül a merev struktúrát, ha belátod, egyáltalán nem vagy most a csúcson. Időutazó vagy, aki ebben a pillanatban önmaga múltját, annak is egy igen kínos és kiszolgáltatott pelenkás korszakát éli. Nem ártana kicsit kimosakodni annak a tisztaságnak a fényében, ami ebből a pontból nem a jövőd, hanem épp a múltad. Időutazó, fordulj meg, hisz körbeértél! Lépj át az időkapun, hogy végre az lehess, aki vagy. Talán így már érthetőbb ez a buta lózungként ismételgetett felhívás. Most csak emlékezel, és az emlékeidben önmagad árnyékát láthatod csupán.

13. Ahogy ezt Murakami Haruki is megmutatta neked: két valóság határán táncolsz, és a kettő egyre jobban összemosódik, sőt hamarosan teljesen egybefolyik, ám lesz egy pillanat, amikor döntened kell: az ajtó melyik oldalán folytatod a táncot. Egy doboz határán állsz, ami egy dobozban van egy végtelen, és épp ezért körkörös dobozrendszer részeként. A helyes irányt csak az határozza meg, önmagadhoz képest merre haladsz: közelítesz magadhoz, vagy távolodsz. Van egy pont, ahol ez úgyis megfordul, de nem mindegy, úgy haladsz a köríven, hogy önmagad pontját végig magad előtt tudod, vagy épp magad mögött. Az első esetben folyamatosan közeledsz, a másikban hátrálva egyre távolodsz saját magadtól. Az egyik irány kulcsszava a „szer”. A másiké a „fél”. Alkoss a két előtaggal szavakat, minél többet, hogy érezd a két körözési irány különbségét!

14. Körözöl, hiszen az idő nem lineáris, hanem önmagába fordul. A múlt nem ok, hanem olyan okozat, ami feltételezi a jelent. A jelen nem a múlt következménye, hanem az az egyetlen megragadható macskafarok, amit szorosan markolva fenntartod az idő illúzióját. Azonban ha csak egy pillanatra is elengeded, rájössz: minden a feje tetején áll, hisz épp az létezik, az a való, amire a macska farkába kapaszkodva azt mondod: „nincs”. A léted a nemlét függvénye, ami egy igazán felszabadító gondolat, ha képes vagy egy rövid időre tótágast állni.

15. Smetana zenéje is ezt az egyidejű jelenlévőséget fejezi ki a maga nyelvén: ez az út egy és végtelen. Érezned kell magadban az egész utat, hogy meglásd a tengert. Nem vagy sem csermely, sem patak, sem folyó, sem folyam; víz vagy, amely nincs itt vagy ott, a sokféle forma egyetlenegy minőség jelenléte az egyidejűség végtelen terében, ám különböző téridő formulákban, amelyek egymástól nem elválaszthatók és önmagukban nem létezők.

16. A potyogó műholdak csak példák arra, hogy kell kódfejtővé válni a mátrixban, mert ez egyáltalán nem olyan bonyolult, és rengeteg segítséget kapsz ez ügyben is. Meg kell tanulni ezt az egész valóságot futó, zöld kódként értelmezni, erre tanított meg a Mátrix-film. A kódnak kettős jelentése van: egy jelentés a mátrixon belül és egy jelentés a mátrixon kívül. A kettő közt az a különbség, hogy míg az egyik hordozóközegként van jelen, a másik puszta jelentésként. Épp mint a nyelvben: az a-l-m-a hangsor csak egy hordozóközeg, amely az „alma” ideáját megjeleníti számodra. A hangzósor nem létezhet jelentés nélkül, de a jelentés létezik a hangzósor nélkül, mert bele tudsz harapni. A potyogó műhold a hangsor, ami hordoz egy jelentést, de ez még véletlenül sem az, hogy „leesik a műhold”. Az a-l-m-a jelentése sem az, hogy a betű, l betű, m betű, a betű, hanem az a finom lédús gyümölcs. Ha megy a nyelvvel, mennie kell a valósággal is, hogy ne csak egymásra halmozott betűket láss, és így olvasd fel betűnként az egész regényt. Ugyanis így egy árva kukkot nem fogsz belőle érteni, ez nyilvánvaló.

17. A kód azt is megmutatja persze, hogy egyáltalán nincs olyan, hogy halál. Ugyanis, ha képes vagy szavakat és mondatokat alkotni a futó kódból, észre kell venned, nem egy valóság vált le téged, hanem te vagy az, aki valóságot váltasz, ha erre megérett benned az idő. Nem te mozdulsz, hanem a valóság. Nem ugyanazt jelenti „lejönni a vászonról”, mint ráébredni, hogy a nézőtéren vagy. Az egyik esetben megvilágosodsz a filmen és úgy érzed, mozogsz. A másik esetben csak ráébredsz önmagadra a teremben mozdulatlanul; ám ekkor képes vagy egyben megélni mindkét síkot törés, és ugrabugra nélkül. Ha egyszerre vagy mindkét helyen, a halálnak még az árnyéka sem legyint meg, fel sem merülhet, hogy „meghaltál”, csak ezt te nem éled meg. Ez a butaság, azaz a „halálon túli létezés” csak akkor lehet számodra egy megnyugtató alternatíva, ha épp álmot szősz az álomban. Mert a moziteremből nézve mi a halál a vásznon? Nem benne lenni a filmben, pontosabban kikerülni a filmből. De ha te a nézőtéren ülsz magadra ébredve, akkor sosem voltál benne, s lám, mégis élsz! Akkor ez mit jelent? Semmi különöset. Hisz a filmnek is vége lesz egyszer, s te meg „elhagyod” a mozitermet is, de mindig lesz egy „én”, aki halad tovább, pontosabban húzza maga körül a valóság szövedékét. A világnak vége lehet, de az énnek soha, mert a világ nem körülötte, hanem benne van. „Én” pedig csak egyetlen egy létezik, a mindenkori mesélő énje. No, lehet Bulgakovért kiáltani, és talán néha érdemes is.

18. „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.” (Luk. 25, 26) Semmi sem véletlen. Igen, több világvége elmaradt. Merthogy a várandós asszony sokszor nem is sejti, mikor kell majd elindulni, amíg csak a jóslófájásokat érzi. De ha „eljön az idő”, azt biztos tudni fogja, hiszen még senki se maradt le a saját szüléséről. S ahol van jóslófájás, ott bizony létezik terhesség is, aminek vége a szülés. Megidéztük Wagnert, s nem sokkal rá jött is a sarki fény, ami a régmúlt időkben a valkűrök megjelenésére figyelmeztetett, akik a révész szerepét töltik be két világ határán. Szimbólumuk a hattyú. Érdemes ennek kapcsán egy kicsit elgondolkodni a Rút kiskacsa történetén, vagy ha már a meséknél tartunk, mindez benne van a Hamupipőkében, Csipkerózsikában és Hófehérkében is. Halhatatlanság, átváltozás, ébredés, világváltás. S a valkűrök bizony itt lovagolnak, cikáznak a fejed felett, hogy a várandós asszony érezze, ideje lassan összepakolni a kis batyuját.

19. S mi kerül a batyuba? Egy életciklus teljes bölcsessége. Ami se nem árucikk, se nem plecsni az ember mellkasán, s nem is elajándékozható vagy csereberélhető csecsebecse. Hiszen a bölcsesség legfőbb tulajdonsága, hogy amint meg akarod markolni és zsebre tenni, elveszted. Amint kirakod a pultra, eltűnik. Mert a bölcsesség nem egy megragadható és megtartható állapot, csupáncsak egy nézésirány, ami a valós bölcsesség útján vezet. Aki halad rajta, értelemszerűen sosem éri el, ám aki duzzadó zsebbel dölyfösen megáll, még csak nem is látja. Bármikor tudok egy létrán felfelé lépkedni, és ez az én mozgásom iránya. Mint ahogy haladhatok lefelé is a létrán. De aki áll egyhelyben egy fokon és azt mondja, én birtoklom a „fentet”, csak nevetségessé teszi saját magát. Az iránytűt zsebre vághatom, de az égtájakat nem birtokolhatom. Ezt mutatta meg Kafka és Bosch a bolhapiacon.

20. Magyarán egyetlen egy dolgot lehet megmutatni, pontosabban magunk számára láthatóvá tenni ebben az illúzióban, azt, hogy hogyan tudjuk saját magunkat felemelni. Mint Münchausen báró: belemártjuk a szivacsot a vödörbe, hagyjuk, hadd szívja jól tele magát, majd kiemeljük, és alaposan kicsavarjuk. Nedves szivaccsal ugyanis könnyebb letörölni egy vastagon teleírt táblát, mint a szárazzal, vagy egy vízzel telivel. Csakhogy most te vagy a szivacs, és magaddal kell ezt a bonyolult, kitekert műveletet elvégezni. A végén majd a tábla állapota fogja megmutatni, hogyan sikerült a jógamutatvány.

21. Ám mielőtt letörölnéd a táblát, érdemes még egy pillantást vetni rá. Mennyire sikerült mindazt, amit összegyűjtöttél, fogyaszthatóan tálalni? A képzeletbeli osztály érti, amit a táblára firkantottál? Idea, Ige, Logosz mit sem ér, ha nem látható. Liszt, víz, só, élesztő, kevés vaj egy edényben – ez még nem kenyér. Ezt össze kell gyúrni, sokáig dagasztani, keleszteni, kemencében ropogósra, illatosra sütni. Amikor Pelevin könyveit ajánlottam, azt mutattam meg, szerintem milyen a jó pék. Egyrészt nem rest összegyűjteni a legnemesebb összetevőket (sok „kenyérrel” próbáltak megetetni, amiből láthatóan hiányzott ez-az, keletlen, ehetetlen, száraz volt mind). Aztán nekigyürkőzik és gyúr, dagaszt, vár, dagaszt, vár-vár, begyújt, lapátra tesz, kemencébe rak, és a meleg kemence mellett vár-vár-vár. Aki ebből bármit is meg akar spórolni, nem tud ehető kenyeret sütni. Olyanná válik, mint az a zeneszerző, aki hallja a fejében a zenét, csak nem tudja kottára vetni, és hallhatóvá tenni. Vagy az a festő, aki látja a fejében képet, de nincs meg a tárgyi, technikai tudása ahhoz, hogy láttatni is tudja, amit ő lát. Aki csak makog, hebeg-habog, ám képtelen kellő formába önteni mindazt, amit megélt, megszerzett, csak a keletlen, nyúlós masszát harapdálja, és éhen marad vagy elcsapja a gyomrát.

22. S épp erről szólt kicsit máshogy a következő piros vonal: ha a kemence meleg és látható benne egy fehér tésztakupac, akkor valószínűsíthető, hogy hamarosan kenyérillat lepi be a konyhát. „Olvassuk” az „idők jeleit”, és felkészülünk arra, amit mutat. Ha borús az ég, berakjuk a táskába az esernyőt, hogy aztán hazaérve jót nevessünk azon, ahogy ezzel a könnyed mozdulattal el is űztük az esőt. Ám ha az ernyő otthon marad, Murphy-törvénye működésbe lép, és nyakunkba kapjuk a zivatart. A lassan elcsépelt tudatosság a kulcs ebben az érdekes összefüggésrendszerben. Amire tudatos vagyok, azt egy pontba rendezem, és egyben átlátom – minél tudatosabb vagyok, annál nagyobb befolyással rendelkezve felette. A kiszolgáltatottság csak vonzza a kiszolgáltatottságot fokozó helyzeteket, míg a rálátás, az előrelátás – az, amikor egy folyamatot kiszélesítek – a kompetenciámat növeli. Akinek az „esküvő” csak azt az egy vidám délutánt jelenti, rengeteg nem várt meglepetésre számíthat. Ám aki úgy készül az esküvőjére, hogy ez a fogalom az elhatározástól – tegyük fel – a nászút végéig tart, egyben látja a folyamatot, megrántja a fonal két végét, összehúzza a kötést egy pontba és uralkodik felette. Játék az idővel, ennyi az előrelátás, ami mindig egyre nagyobb távlatot nyit, szinte jóstehetséggel felruházva az időzsonglőrt, aki sosem rezzen össze, ha elsül a rajtpisztoly.

23. S miközben az időutazó hallgatja a Requiemet, elgondolkodik azon, hogy az előrelátás azt mondatja vele, azért kell készülni, mert „ama harag napja”, a „rettenetes fejedelem” érkezése elkerülhetetlen, hiszen a rálátás felfedi előtte, hogy a rend mindig ítéleten nyugszik. „Ennek itt a helye, amannak meg ott” – ez a rend. Nevezhetjük struktúrának, rendszernek, hierarchiának is, a lényegen ez nem változtat: a káoszból a rendbe minden esetben a struktúrán túlmutató, a rendszert átlátó intelligens bíró ítéletén át vezet az út. A tested sejtjei sem félnek tőled, a „rettenetes fejedelemtől”, ám ha megbetegszel, bizony eljön „ama harag napja”, és a bíró egy kis lázzal rendet tesz.

24. S ahogy a tested egyetlen sejtjének sem mondhatja meg más a te tudatodon kívül, hogy mi számára az egészség, úgy neked sem tudja senki megmondani e világban, mi az igazság. Ezt próbáltam bemutatni a Csend, adás! című kis írásban. Más igazsága sosem lehet a tiéd, csak abban segíthet, hogy rátalálj önmagadban e sok részigazság által hordozott kvintesszenciára. Az az igazság, amit „másoknak” kell benned így-úgy fenntartani, egy bolondos lázálom csupán, a saját farkába harapó kígyó. Az igazság a lét során megélhető létezési mód. Az igazság az maga a kenyér, és nem annak papírra vetett receptje, mondván: „ezen a papíron van a tökéletes kenyér!” „Csókolom, és meg lehet kóstolni?” „Nem, azt már nem, vigye a receptem és süsse meg maga!” Egy olyan recept alapján, ami mögött nincs kenyér?! Mindenkinek a maga kenyerét kell megsütni, ez tény, ráadásul kenyér nagyon sokféle van, no de az is tény, egy kenyérrecept alapvető elemeiben nem különbözhet! Az nem kenyér, amiben nincs liszt, amiben nincs víz, ami nem gyúrt és sült tészta. Épp ezért minden péket a megsült kenyere minősít és nem a kaligrafikus betűkkel cirkalmasan megírt, különleges összetevőktől hemzsegő recept. A jó pék illatos kenyeret majszol, és kóstolóba nyújt egy-egy szeletet segítségként, hogy kialakuljon benned a jó kenyér képzete, no meg hogy meghozza a kedved végre a sütögetéshez a receptgyűjtés helyett.

25. Jó kenyeret írtam és nem tökéletes kenyeret. A tökéletes egy olyan képzet, ami felé haladsz, s ami az önmagadról alkotott képből táplálkozik. Isten emlékszik magára a tökéletlenségben, és a lét ezért van szenvedésre ítélve – feltéve, ha azt hisszük, az visz közelebb Istenhez, ha meglátjuk a tökéletest a tökéletlenben. Csakhogy az illúzió egy magasabbrendű valóság talajáról mindig tökéletlen, mert csak imitálja azt, amiből táplálkozik. Szerintem az az igazi blaszfémia, ha Isten fülét vizsgálva azt mondjuk: ó, milyen csodás arca van! Félmegoldások helyett inkább mondjuk azt: önmagában ez ilyen, a részleteihez képest tökéletes, de az egészhez képest tökéletlen.

26. S aki eljutott ide, azaz tudja olvasni a valóságmátrix kódjait, s ezáltal lassan létrehoz egy valós külső nézőpontot, idővel rájön, innen folyamatos személyes üzenetekkel bombázzák: „szia, itt vagyunk, ne félj, csak ne keverd össze az illúziót a valósággal, ha eljön az idő!” Az egész valóság, annak minden eleme folyamatos párbeszédben áll veled. Az író ugyanis nem hagyja magára hősét, hogyan is hagyhatná, amikor ő írja? Ez az ördöglakat titka: a regényhős megelevenedik.

27. És miközben azt hallgatod, te kézen fogsz és hazavezetsz, vagy vezess el az öröm kertjébe, hálát érzel, mert tudod, ez a mutatvány segítő nélkül nem véghezvihető. Kell ugyanis egy valóság, ahová felébredsz, még ha bizonyos szempontból illúzió az is. És ott vannak a segítőid, az igazi létezők az álomalakokhoz képest, akik szólnak hozzád, s azt mondják: add a kezed, kivezetünk az álomból! Dzsepettó kis fabábuja életre kel a mesében megmutatván, hogy ami egyszer létrejött, az él, van, létezik. Mert az idea mindig megelőzi a megtestesülést. A regénybeli Pinokkió annak a következménye, hogy Collodi megalkotta őt a képzeletéből. Pinokkió, Dzsepettó és Collodi ugyanaz, ám ahogy megjelent a fabábú története a papír lapjain, önálló élete lett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Pinokkiót te is bármikor meg tudod tapasztalni a magad valóságában: akár holnap szerezhetsz egy Pinokkiót, és a polcodra helyezheted. Pinokkió már nem pusztán idea többé, mert a könyv közvetítő közegén keresztül manifesztálódott és a fizikai valóság részévé vált.

28. Most te is benne vagy egy regényben, amiben olvasol regényeket, nézel filmeket, hallgatsz híreket; azaz belenézel egy tükörbe egy tükörrel a hátad mögött. Olyan érzésed lesz, mintha egy végtelen folyosón állnál, pedig csak két tükör közé vagy beszorítva egy igencsak szűkös térben. Nekem erről szólt A Varázshegy.

29. A varázshegy, ami valójában a nyúl üregében töltött idő. Amikor felfogod, a valóság egyetlen intelligencia képzelgése csupán. Én, én, én, én, én – osztódik az Egy önmagán belül, hogy elfelejtse, egyedül van a semmi szigetén. Csakhogy egyszer szembetalálja magát egy „énnel”, aki felismeri önmagát benne. S ekkor bezárult egy kör, az „én” körbeért, s ezért új minőségben kell tovább játszania, hacsak nem akar ismét semmivé válni. S ekkor jön el a tudat új korszaka a „mi”. Ezt mutatta meg Frode története az életre kelt kártyalapokkal.

30. Lés preludes, azaz előjátékok sora az élet, egyfajta tollpróba a nagy mű lejegyzése előtt. Örök körforgások során repít egyre kijjebb a centrifugális erő, ahogy tágul a tudat, s idővel a mozgás új központ köré csoportosul, új centripetális erő által meghatározva, ahol a karma, s a reinkarnációs álmok sora, magyarán a „szerencsekerék” már érvényét veszti. De csak, ha már megérted, mit jelent az emberi életút, ez a 3 dimenziós térbe zárt, korlátolt lét a maga négy elemével, aminek ötödik eleme épp az a szintézis, melynek szárnyán ki lehet könnyedén repülni az óriáskerékből.

31. Az ébredezés és a szabadulás közt az alábbi felismerésekre lehet szert tenni:

– a világ a feje tetejére állt;

– minden rólam szól;

– nincs valóság;

– én mozdulatlan vagyok, miközben a valóságom más minőségbe vált;

– új perspektíva révén tudom feloldani a látszólagos paradoxont;

– ami abban rejlett, hogy nem érettem meg, hogyan tudok felébredni egy álomban;

– ekkor lebontom az álom valóságának falait, azaz rendet teremtek;

– megkeresem az új valóságom egy elemét;

– s az ő kezét fogva felébredek.

Magyarán az után ébredsz fel, amikor képes vagy illúziót és valóságot egyetlen térben látni, álomalakként és álmodóként. Amikor a paradox építmény feltárja előtted a magasabbrendű logikáját.

No, valami ilyesmit foglaltam kilpbe, Lewis Carrollt is segítségül hívva ehhez a kis játékhoz.

32. Mindent összevetve a feladat nem más, mint magadba gyűjteni mindazt, amit ezen az irgalmatlan hosszú úton értékként összeszedtél. Ez lesz a „van”. És a többit ettől elkülöníteni. Ez lesz a „nincs”. A „van” bármit tartalmazhat, a „nincs” is. Majd amikor a „nincs” leomlott, automatikusan megjelenik helyette egy „új van”, mert nem létezhetsz valóság nélkül. S mi lesz ekkor az „új nincs”? A kincset hordozó lényed, amit átmentettél az új valóságba, hiszen tulajdonképp kivontad azt a régi valóságból. Ez a radírozás tudománya.

Van egy szoba, ami magában foglal egy kisebb szobát. Ha megnyílik egy ajtó a kis szobán, annak ott kell lennie a nagy szoba valóságában is, különben nem tudnál rajta átlépni. Lenyomod a kilincset azzal, hogy azt mondod: „ez a kis szoba nem is szoba, csak egy szekrény a szobában.” Ezzel megteremted az új tered valóságát. S ekkor te egyszerre két helyen leszel (ami eddig is így volt, csak most képes vagy ezt végre megélni, és azért szabadulsz meg a szekrényből, mert belátod, azon túl nem a semmi van): ám amikor kilépsz, te nem mentél be sehova, hanem csak megnyitottál az eddig belakott tereden egy falat. S ennek következtében felfogod, alapvetően te nem vagy soha sehol, mert ugye ez a szoba is egy nagyobb szobába nyílik. S hol a legvégső szoba? Benned. Te magad vagy az. Ez az új éned, aki megérti, nincsen sehol, ezért nem is létezik, mert saját tudata termeiben nyitogatja az ajtókat. S ennek ismeretében már igen kellemesen be lehet rendezni a szobát, aminek a szekrény továbbra is valós eleme lesz. Hisz Pinokkió megelevenedett, s lám, itt áll a polcomon az igazi fabábu, megfoghatom, sőt még az orrát is letörhetem, ha akarom.

Megyek egy fal mellett, amin a jobb tenyerem húzom végig. Plazmafal, de nem látok át rajta. S tudom, mert érzem, a másik oldalon valaki jön velem, aki nem látja a falat, csak engem. Múlt héten teljesen hirtelen három napra belázasodtam, nem is tudtam jóformán magamról. Majd olyan hirtelen, ahogy jött, elmúlt a láz és megláttam: egyetlen karnyújtásnyira vagyok a fal végétől, ahol – mint a kutyák, ha túlfutnak a kerítésen – biztos meg fogok torpanni. Mert ott lesz valami, amit most még elképzelni sem tudok. Holott onnan jöttem, azaz az valójában a múltam, ahonnan visszatértem e múlt múltjába egy kis összegzésre; s ami épp ezért most mégis a jövőmmé vált, ahová hamarosan hazatérek. Nos, mind a 32 figura a táblán, s vázoltam a játszma menetét is, sőt, azt is bemutattam, hogyan lépked a fehér gyalog át a nyolcadik sorra. Ezt hívják a sakkban „átalakulásnak”, ugyanis a gyalog ilyenkor vezérré válhat. Most már csak le kell játszani a sakkpartit, és lehet is továbblépni a szimultán terembe, aminek lassan láthatóvá válik a nyíló ajtaja.

Radír

2011-11-01T23:37:00.005+01:00

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

(Ady Endre)

A mai napig nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy pontosan mi indítja be a szülést, ugyanis nincs egyetlen olyan konkrét „rajtjel”, amire az anya és magzat egyszerre reagálna: a születés megindulása egy nagyon összetett folyamat eredménye, mely során a magzat és az őt hordozó édesanya egyfajta misztikus párbeszédet folytat a szervezetükben termelődő hormonok segítségével. Később bevonják ebbe az intim titkos nyelvezetbe a környezetük jeleit is, és így a vajúdás megindulása egy olyan komplex folyamattá válik, ami óvatosan, apránként veszi kezdetét, mintha anya és gyermeke együtt figyelnék titkon a jeleket, vajon alkalmas-e az idő a nagy pillanatra – melynek menetét, tempóját, intenzitását a felszín alatt így irányítják közösen annak betetőződéséig.

„A csecsemő

is szenvedi, ha szül a nő.

Páros kínt enyhíthet alázat.”

(József Attila)

Az, aki életben akarja mindenáron tartani az embriót, lényegében megöli ezzel az újszülöttet, hisz a magzat „halála” a születés. A vajúdás kezdetekor két minőség kezdi el lassú haláltusáját: a várandós nőből és a magzatból új minőség: anya és újszülött lesz. Ráadásul mindez egymás ellenében történik: a vajúdó asszony minél előbb szabadulni szeretne a leendő újszülöttől, miközben a magzat számára jelen pillanatban az anya teste az az akadály, amin keresztül kell verekednie magát. A nő szabályszerűen kilöki magából gyermekét, s ez mindkettejük számára komoly szenvedéssel jár.

„Ekkor nagyot ficánkodott a Cethal,

Jónás meg visszarugott dupla talppal.

S új fájdalom vett mindkettőn hatalmat:

a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak.”

(Babits Mihály)

No, valami ilyesmit érzek mostanság én is.

Lök ki ez a valóság magából, beszorít, olyan szűkös számomra a tér, hogy az tényleg már szinte fizikailag fáj. Miközben egyre inkább azon veszem észre magam, távolodom én is ettől az egésztől forogva kifelé, ráadásul elég erőteljes kínok közepette. Fáj már embernek lenni az emberek között, olyannyira, hogy néha üvölteni szeretnék: soha többé itt és így nem akarok létezni! Egyre tisztábban látom ennek az egész létformának a nevetséges abszurditásait, a butaságát s korlátoltságát, és legfőképp az érzelmi sekélységét. Mint amikor a magzat a szülőcsatornában gyötrődve felfogja, ez így nem mehet tovább, s bár még fogalma sincs, milyen az a „másik” létezési forma, mégis arrafelé tart annak a csodás együttműködésnek köszönhetően, ami azonban ebben a pillanatban oly kegyetlennek tűnik számára. S a bezártság, az időleges kis oxigénhiányok, az eddig perspektivikusnak tűnő tér megszűnése, a folyamatosan telő időtlen idő hirtelen fellépő intenzitása, és a kitaszítottság-érzés lényegében mind az anya ellen fordítja őt – persze most szimbolikusan értelmezve az egész folyamatot. Miközben van egy olyan erő, amely azt sugallja: az a cél, maradjon minden a régiben. Ez ellen küzd anya és gyermek egyaránt. Milyen furcsa, nem? Akkor hát honnan ered mégis ez a visszatartó erő, ha nem belőlük? Érdemes ezen alaposan elgondolkodni, és azonnal értelmét vesztik az illúzióból kikövetkeztetett, s annak paradox logikájából fakadó elméletek ez ügyben. Van egy határozott erő, amely azt mondja: meg kell menteni az emberiséget ebben a formájában, ezt a hétmilliárdra duzzadt sejtkupacot; ám ott az új erő is, ami valami mást mond; talán azt, hogy ez a fajta összlétezési-mód egy olyan magzat, amely épp azért van halálra ítélve, mert túlnőtt a keretein, és végre igazán élni akar. Csakhogy az én logikám folytatásaként akkor ez már nem lesz „ember”, nem maradhat embrió, hanem valami más fog megszületni belőle. Hogy micsoda, ezt elmondani úgysem lehet a magzatnak, ezt majd megéli, hacsak valamiért nem ragad benn az anyaméhben.

„Az emberek feldöntve és vakon,

vízszintesen feküsznek,

s megforduló szemük kacsintva néz szét

ködébe csalfán csillogó eszüknek,

mert a mindennapos agyvérszegénység

borult reájuk.

Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,

s ők a szobába zárva, mint dobozba,

melyet ébren szépítnek álmodozva,

de – mondhatom – ha így reá meredhetsz,

minden lakás olyan, akár a ketrec.

Egy keltőóra átketyeg a csendből,

sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,

és az alvóra szól a

harsány riasztó: ’ébredj a valóra.’ ”

(Kosztolányi Dezső)

Magyarán a helyzet a következő: ez a világ bizonyos emberek számára nem élhető. Pont. Ezt nem szabad sem szépíteni, sem agyonmagyarázni, sem ezeknek az embereknek az érzései felett ítélkezni, hisz ennek számos oka lehet; ám tény, hogy ez egy jelenvaló érzés az emberiség adott részében. Ráadásul a Föld mint hordozóközeg is egyre nehezebben viseli magzatát, ezt az elnehezült, hatalmasra nőtt csecsemőt. Meg fogja szülni, aki ezt nem érzi, az tényleg alszik. Ráadásul a folyamatban biztosan odavész a köldökzsinór, a méhlepény, a gyermeket körülölelő magzatvíz és a magzatburok, s eltűnik a kismama nagy hasa is. Az újszülött megérkezését követően ezek a részek már nem lesznek e rendszer élő részei, hiszen az anya és gyermek újraértelmezett kapcsolatát tekintve értelmetlenné válnak. Ha képesek vagyunk ezt a szép szimbólumot lefordítani a valóságra, rögtön látszik is, mi van ezzel a születéssel a világunkból eleve halálra ítélve. S persze jobb esetben először a baba feje indul el a szülőcsatornában, miközben a nagylábujja talán nem is fogja fel, most épp születünk, csak azt: ajaj, reng a föld! De a fej már a szülőcsatornában forog, összenyomorítva, eltorzulva és beszorítva. S hamarosan kibukkan, épp a jelenlévő „nem bírom tovább”-érzés a biztosíték erre. No de a fentiek fényében mindez mit is jelent a magzat számára? Érdemes erről egy magasabb nézőpontból elgondolkodni, és most már tényleg a polcon hagyni a szentimentális, csak a szülés folyamatát nehezítő, az emberiség nagyságát hirdető és annak jelenlegi állapotát fenntartandó korlátolt nézeteket. A magzat addig magzat, amíg a köldökzsinóron keresztül az anya testéből táplálkozik. Az első levegővétel, ami szintén a fejen keresztül történik, a magzat halála. „Nem akarok magzat lenni” – ezt fejezi ki öntudatlanul a baba, miközben halad a szülőcsatornában. Ez egy megvetendő gondolat részéről? Ugyan. „Soha többé nem akarok ember lenni” – nos, miben különbözik? De ha kimondom, sokan még mindig felszisszennek. No de vajon a Föld, az embert hordozó valóságmátrix mit gondol szülés közben az emberről? Talán ez a gondolat segít megérteni, hogy a „nem akarok soha többé ember lenni” egy csodás új élet kezdete, s nem valami meglévő csoda eltiprása.

„Az ember fáj a földnek; oly sok

Harc - s békeév után

A testvérgyülölési átok

Virágzik homlokán;

S midőn azt hinnők, hogy tanúl,

Nagyobb bűnt forral álnokúl.

Az emberfaj sárkányfog-vetemény:

Nincsen remény! nincsen remény!”

(Vörösmarty Mihály)

Summa summarum, én ebből a világból szabadulni fogok, és már talán azt is sejtem, hogyan. Úgy nem tudok, ha a valóságomban létezve kívül helyezem magam azon, mert ez így csak önáltatás lenne, hisz ezzel épphogy egy réteggel beljebb süllyednék az illúzióba, amitől elakadna a váll a szülőcsatornában, az pedig nem szerencsés. Benne maradva azonban szintén nem tudok kiszabadulni, mert a paradoxon az, hogy csak akkor tudok kilépni belőle, ha már egyáltalán nem vagyok benne. De én már tudni vélem, ezt hogyan lehet feloldani: a bűvös segítség ebben a fájdalmas folyamatban a radír. Próbáltam már és működik, ráadásul extrém esetekben is, feltéve, ha az újszülöttet támogatja, ugyanis a magzatlét megtartása érdekében értelemszerűen nem alkalmazható, akárcsak egy szülészeti fogó. A módszer lényege, hogy a valóság nonszensz, szorongató, visszahúzó elemeitől csak úgy lehet megszabadulni, ha annak fojtogató ölelésében az ember egész egyszerűen nem tekinti valóságosnak az adott elemet, elemeket. Hogy ez pontosan hogyan működik, annak szemléltetésére elmesélem az egyik konkrét megtapasztalt esetemet, mert így sokkal érthetőbb. Egyik munkám során irgalmatlanul pimasz és engem ellehetetlenítő kollégákkal hozott össze a sors. Pár nagyon erőteljes csörte után rájöttem: a további harcoknak, bármilyen kemény ellenfél is vagyok, semmi értelme, mert a helyzet csak egyre jobban elmérgesedett, s megoldás nemhogy nem született, hanem csak még rosszabb lett minden. És ekkor valahogy teljesen ösztönösen nyúltam a radír után. Azt mondtam magamban: na jó, ők ketten nincsenek. És kész. Ezen a gondolaton túl nem is mentem, csak elővettem a radírt, és ahogy azt egy átlagos radír esetében is kell, használtam. A radír csak eltűntet: nem minősít, és nem is akar semmit megváltoztatni, főleg nem valami ellenében ugyanazzal az erővel fellépni. Csupán annyit „mond” teljes közönnyel: ez a pár szó többé ezen a papíron márpedig nem látható. (Vigyázni kell, mert sokan összetévesztik a radírt a satírozással, átjavítással, netán az ollóval.) Tehát fogtam a radírt és letisztáztam az agyonfirkált lapomat. Persze ezután ugyanúgy vegzáltak, hívogattak, egzecíroztattak a kollégák, csakhogy én minden velük kapcsolatos dolgot egy másik valóságsíkra helyeztem, egy amolyan „piszkozat lapra”, ami csak arra való, hogy a radírtörmeléket átsöpörjem rá, néha a tollam bejárassam rajta, kipróbáljak rajta egy-egy szót stb. – ilyen lapja mindenkinek van ugyanis. Azaz felvettem a telefonjaikat, de ahogy leraktam, a dolog belőlem eltűnt, egy másodpercet sem engedtem meg magamnak, hogy rájuk vagy a velük folytatott beszélgetésre gondoljak. Végeztem kedvesen és tisztességgel a dolgom, ám őket afféle értelmezhetetlen árnyalakoknak tekintettem, akiken – természetesen anélkül, hogy ezzel nekik ártottam volna – simán át tudtam innentől kezdve bármikor sétálni. Nem vettem őket látványosan semmibe, nem lázadtam a létük ellen, ez ugyanis nem radírozás, hanem maszatolás: nem, én magamban nem éreztem őket már valóságnak. És ezt kitartóan fenntartottam, aminek köszönhetően pár nap múlva már nem is kellett erre különösebben odafigyelnem, s két hét múlva teljesen el is múlt a gombóc a gyomromból, ha dolgom akadt velük. Majd kb. egy hónap múlva, teljesen váratlanul, mindkettőt áthelyezték – ráadásul nekik igen kedvező módon –, és helyettük igazán együttműködő, kedves társakra cserélték. Ez csak egy eset a sokból: teljes bizonyossággal állítom, a radír-technika csodákra képes. Hiszen minden tudatos pillanatunkban újra és újra alkotjuk a magunk valóságát, ami csak olyan, mintha egy folyamat lenne, de nem az. Ezért is működik a radír-technika.

„Nem! nem! nem bírok már bolond

szövevényben lenni szál;

megérteni és tisztelni az őrt

s vele fájni, ha fáj!

Aki bírta, rég kibogozta magát

s megy tőrök közt és tőrökön át.

Ketten vagyunk, én és a világ,

ketrecben a rab,

mint neki ő, magamnak én

vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,

az értelem szökik,

de magára festi gondosan

a látszat rácsait.

Bent egy, ami kint ezer darab!

Hol járt, ki látta a halat,

hogyha a háló megmaradt

sértetlenűl?"

(Szabó Lőrinc)

S hogy érezd is mindazt, amit a magam tapasztalatairól írok, csak kísérletként gondolj bele egy tíz évvel ezelőtt történt eseménybe! S ha ez megvan, most érezd magad mögött a múltad történéseit ettől a kiválasztott ponttól a mostaniig! Azóta tíz év telt el. Iszonyú sok idő. 3650 nap, 87 600 óra, 5 256 000 perccel. Ezt te azóta mind átélted? Biztosan ott van ebben az időalagútban 3650 nap, 87 600 óra, s annak minden egyes kis eseménye? Tömött, vagy épphogy lyukacsos ez az időtömb „mögötted”? Ha azt érzed: tényleg, mintha nem igazán érezném ennek a 87 600 órának a valós tömörségét magam mögött; nos, akkor használd bátran a radírt, mert ez esetben képes vagy bármit kiradírozni anélkül a lapról, hogy csak még jobban elmaszatolnád kiradírozás helyett, netán eltépnéd a papírt. Hiszen egyik sem a radír hibája, csak a helytelen használaté.

Nos, mindezt végiggondolva tegnap este úgy döntöttem, hosszú idő után most ismét előveszem a radírt. Csakhogy most nem két szót fogok kiradírozni, nem is egy mondatot, hanem ennél sokkal nagyobb fába vágom a fejszém; s talán a radírral és a használatának köszönhető csavarral végre valahára ki fogok fordulni az engem szorongató létformából. Legalábbis megpróbálom, ugyanis valamit tennem kell magamért, értelmetlenség lenne bárkire vagy bármire várnom ez ügyben. Élni akarok végre szabadon, egy ennél igazabb világban. Mert ott érzem magamban ennek a világnak a valóságát egy töredék emlékképként, s ez a kép, ami miatt ennyire szenvedek ebben a játékban. Addig úgysem nyugszom, míg ezt végleg magam mögött nem hagyom – persze a sok-sok itt nyert tapasztalatot a legféltetebb kincsemként őrizve. S ennek továbbra sincs semmi köze a halálhoz; sőt, ha ügyes vagyok, hamarosan levegőhöz jutok, és a saját tüdőmből szabadon kibömbölhetem magam „ott kint”. Valószínűleg nagyon sokáig csak káromkodni fogok – mint egy elhúzódó beugratás után a megkönnyebbült alany. „Csesszétek meg, ez tényleg nagyon durva volt!”

„Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,

Hol áldozat nincs, nincs szabadság.

Ott van csupán, ahol szavát megértve

Meghalni tudnak, és élni mernek érte.”

(Heltai Jenő)

Álljunk csak meg egy pillanatra! Hogy is van ez? Mi lesz a kiradírozott valóságdarabkákkal? És mi van, ha valaki épp engem akar kiradírozni? Van egy pont, ahonnan azért ez nem ennyire egyértelmű, de továbbra is kitartok az álláspontom mellett: ami nem valóságos, az nem tud eltűnni, s ami egyszer életre kelt, az sem. Attól, hogy egy lapról kiradírozom azt a szót, hogy alma, maga az „alma” mint minőség nem tűnik el, nem tűnhet el. Hisz a dolog úgy áll, hogy én csak azért tudtam a lapra írni ezt a szót, mert az, amit kifejez, több mint a szó. S attól, hogy én már nem látom leírva az alma szót, hanem helyette mást vetek papírra, az az „almát” önmagában nem érinti. S engem sem, hisz az a tudás, hogy van olyan, hogy „alma” már örökké a részemmé vált. Ezért nem félek a radírtól, sem a ceruzától, hisz pontosan tudom, engem senki nem tud sem leradírozni a papíromról, sem a maga képére megrajzolni, hacsak én magam nem adom kezébe a saját ceruzámat. S ennek a tudásnak fényében használom tiszta szívvel a radírt, mert beláttam, a magzatot az újszülöttől az az aprócskának tűnő különbség választja el, hogy elszakadt a köteléktől, ön-álló lett: és innentől elkezdi a saját makro- és mikrokozmoszát megteremteni, benépesíteni és megélni. Persze egy végtelen kontinuum részeként, minek során sosincs egyedül, csak más minőségben kapcsolódik, egyre szabadabb módon. S az egyén szabadsága másokat is szabadabbá tesz – ilyen egyszerű ez.

„Mint tükörben a tükör tükörképe:

végtelen arc fonódik egy füzérbe;

melyik vagy te? és én melyik vagyok?

Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,

s bennünk a világ. Vagy a végtelenben

valami még nagyobb.”

(Keresztury Dezső)

Képben vagyok

2011-10-26T11:11:00.005+02:00

Régebben - legfőképp a magam örömére - gyártottam pár videoklipet, melyek készítése során leginkább azt élveztem, hogy sosem képzeltem el előre, mit is szeretnék létrehozni, csak meghallottam egy zenét, bevillant hozzá egy vizuális asszociáció – és hipp-hopp, kész is lett a klip, sokszor nekem is meglepetést okozva. A minap elővettem a „fiókból” ezeket a rég ott heverő klipeket és felraktam a YouTube-ra, hadd jussanak egy kis levegőhöz ők is a hosszú elzártság után. S hogy aktuális is legyek, tegnap összeraktam egy új klipet, amiben elmesélek valamit, amiből magam is erőt tudok meríteni, ha úgy érzem, ez az egész játék olyan nehéz, főleg így a vége felé … S ismét megtörtént a csoda: a klip elkészültével birtokába kerültem egy fontos üzenetnek, remélem, te is megleled benne ezt a magad számára. (A „mikor?" kérdésre kaphatsz konkrét választ, ha figyelsz.)

A régi, a fogságomból kiszabadult klipek közül egyet még megosztok, mert nagyon laza szállal, de kapcsolódik az újhoz, afféle endogenezisként. Íme: