Átköltöztettem a blogot a Rewoland oldalra, mert egyszerűbb kezelni, a html kezelőfelületében mostanában állandóan szétesik a formázás, nem küzdök vele tovább. Különben is jobb szeretem a saját házat, mint az albérletet.
Kicsit sajnálom, bevallom, fáj a szívem, mert amúgy nekem ez a blog nagyon sokat jelent, lassan hetedik éve írom kisebb-nagyobb megszakításokkal, iszonyat sokat dolgoztam vele, és hát szívemhez nőtt a kis hülye címe ezzel a nyuszival, meg a spenótszín, és az a totál béna fejléc, amit sebtében csináltam anno, a feeling, ahogy megnyitottam egy-egy új írás kedvéért, de hát ez van, tovább kell állni, különben is nem megszűnik, csak átköltözik egy másik kuckóba. Halad a vonat, nincs mese, az egész élet búcsúk sorozata, el kell fogadni, mert csak így jöhet az új, ami azonban mindig egy tabula rasa, ahogy egy régi barátom mondta mindig: új haj, új élet. :)
Summa summarum a Hamis túrógombóc c. írást már ott olvashatjátok.
Köszi a megértést és szeretettel várlak titeket!
(Időközben az összes régi cikket átköltöztettem a Rewolandra, innen eltűnt mind, az itteni cikkeket a régi blog címke alatt, vagy a Blog menüpont Terem almenüjében találjátok meg.)
Update: Ilyen nincs. Tegnap ugye úgy döntöttem, befejezem a bűvészinasos, cilinderes kalandomat. Van egy kis eldugott second hand a városban, ahová rendszeresen benézek, jött-e olcsó gyerekruha, valami kis hasznos apróság. Erre mit találok pont tegnap a bolt kellős közepén? Egy kb 100 éves dobozt. Csak ott állt magában, kicsit misztikusan a sok csetresz között. Kinyitom, hát mi van benne? Egy eredeti, ősrégi, de gyönyörű állapotban lévő, igazi, fekete bársony cilinder! Nem ócska jelmezkellék, hanem egy originál, címeres darab! A hozzá tartozó elegáns kesztyűvel, nyaksállal, istenem, mint a mesében. Mintha csak egy időutazó hagyta volna véletlenül ott. Nyúl nem volt hozzá, de én hófehér pulcsiban voltam éppen. Na épp ez az, amit a Túrógombócos cikkben próbálok elmesélni: a misztikum sokszor a leghétköznapibb dolgokban ölt testet. Az amúgy nevetségesen olcsón kínált cilindert nyilván azonnal megvettem, s a szobám legfőbb díszévé vált: örök emléket állítva a Nyuszi a cilinderben korszakomnak. Ennél szebb ajándékot el se tudtam volna magamnak képzelni. :)
Szóval várlak titeket AZ ÚJ BLOGON.
Kicsit sajnálom, bevallom, fáj a szívem, mert amúgy nekem ez a blog nagyon sokat jelent, lassan hetedik éve írom kisebb-nagyobb megszakításokkal, iszonyat sokat dolgoztam vele, és hát szívemhez nőtt a kis hülye címe ezzel a nyuszival, meg a spenótszín, és az a totál béna fejléc, amit sebtében csináltam anno, a feeling, ahogy megnyitottam egy-egy új írás kedvéért, de hát ez van, tovább kell állni, különben is nem megszűnik, csak átköltözik egy másik kuckóba. Halad a vonat, nincs mese, az egész élet búcsúk sorozata, el kell fogadni, mert csak így jöhet az új, ami azonban mindig egy tabula rasa, ahogy egy régi barátom mondta mindig: új haj, új élet. :)
Summa summarum a Hamis túrógombóc c. írást már ott olvashatjátok.
Köszi a megértést és szeretettel várlak titeket!
(Időközben az összes régi cikket átköltöztettem a Rewolandra, innen eltűnt mind, az itteni cikkeket a régi blog címke alatt, vagy a Blog menüpont Terem almenüjében találjátok meg.)
Update: Ilyen nincs. Tegnap ugye úgy döntöttem, befejezem a bűvészinasos, cilinderes kalandomat. Van egy kis eldugott second hand a városban, ahová rendszeresen benézek, jött-e olcsó gyerekruha, valami kis hasznos apróság. Erre mit találok pont tegnap a bolt kellős közepén? Egy kb 100 éves dobozt. Csak ott állt magában, kicsit misztikusan a sok csetresz között. Kinyitom, hát mi van benne? Egy eredeti, ősrégi, de gyönyörű állapotban lévő, igazi, fekete bársony cilinder! Nem ócska jelmezkellék, hanem egy originál, címeres darab! A hozzá tartozó elegáns kesztyűvel, nyaksállal, istenem, mint a mesében. Mintha csak egy időutazó hagyta volna véletlenül ott. Nyúl nem volt hozzá, de én hófehér pulcsiban voltam éppen. Na épp ez az, amit a Túrógombócos cikkben próbálok elmesélni: a misztikum sokszor a leghétköznapibb dolgokban ölt testet. Az amúgy nevetségesen olcsón kínált cilindert nyilván azonnal megvettem, s a szobám legfőbb díszévé vált: örök emléket állítva a Nyuszi a cilinderben korszakomnak. Ennél szebb ajándékot el se tudtam volna magamnak képzelni. :)
